9. rész

Komikat szeretnéénk!! Könyörgüünk!!! A kitűzött cél... mondjuk legyen 3(!!!!) komment!! Légysziii!!!

2011. augusztus 27.


Reggel szinte kipattant a szemem, pedig hihetetlenül fáradt voltam. Ránéztem a telómra...
- Fél hat. De jó! Úgyis imádok korán kelni... - dünnyögtem halkan. Felültem az ágyban és igyekeztem legalább 2 percig ülve maradni... Nem sikerült. Olyan fél perc lett kb. a kettőből... Jézusom. Asszem' nemsokára dilidokihoz kell menjek, hogy ellenőriztessem az agyam kapacitását... Felkaptam egy melegítőt a kezembe a nesszeszeres táskámmal együtt és elindultam a zuhanyzók felé. Gyors lezuhuhanyoztam és megmostam a hajamat. Felvettem a ruhát amit magammal hoztam (short és rövidújjas) és gyorsan megmostam a fogamat. Egy darabig szenvedtem a hajammal, hogy, hogyan szárítsam be, de aztán leesett, a szobánkban van hajgöndörítő. Visszasettenkedtem a szobánkba (a sminkem is ott maradt) és felkaptam a cuccost. Újra a fürdő felé vettem az irányt. Már épp elkezdtem begöndöríteni az első tincset mikor jobban belenéztem a tükörbe. Úristen. Alice állt mögöttem. Majdnem kiejtettem a kezemből a forró vasat.
- Úúúrristen Alice, a frászt hoztad rám! - nevettem, de megláttam a komor arcát, úgyhogy lehervadt a mosoly az arcomról.
- Sajnálom, hogy megijesztettelek Becky. - mondta mosollyal az arcán... enyhén szólva félelmetes volt. - Csak arra lennék kíváncsi, hogy mit csinálsz ilyen korán? - kérdezte.
- Öhh... Tudod... Ma is ki kell majd menjünk a csajokkal a városba, szervezni a meglepit. - mosolyogtam.
- És véletlenül nem azért mert randid van ma Ricsivel? - hajolt közelebb hozzám fenyegetően.
- Te... Honnan... Tudod? - nyügtem ki végül.
- Tudod, egészen kifinomult a hallásom, nem úgy mint mindenkinek.
- Te hallgatóztál? - bámultam rá. Először hitetlen voltam, nincs ehhez joga. Aztán elképedtem, hogy de igen mégis megtette és végül dühös lettem, hogy hogyan is képzelte ezt. Gyorsan lehiggadtam, mivel láthatólag egy kicsit zavarba hoztam, de visszanyerte a hidegvérét és tovább mosolygott.
- Nem, én nem úgy nevezném... - kezdte. - Inkább csak információ hiányom volt... Ja és még valamit. Szállj Le A Pasimról! - kiáltotta.
- Ricsi a te... - alig bírtam megszólalni.
- Igen - közölte diadalmas arccal és kilibbent az ajtón.
Ehhez én nem tudok mit mondani... Ha Alice Ricsivel jár, akkor Ricsi csak azért hívott randira engem, hogy megalázzon mindenki előtt? - gondolkoztam és egyre több rémképet láttam magam előtt... Leönt egy kávéval és kiröhög... Szerez egy hangosbemondót és beleordítja franciául az egyik rémesen ciki esetemet... Gyorsan elhessegettem ezeket a képeket, és lassan befejeztem a göndörítést. Nem éreztem rá okot, hogy lemenjek reggelizni... Elment az étvágyam. Bevánszorogtam a szobánkba és hanyatt dobtam magam az ágyon. Nem tudom meddig feküdtem otta gondolataimba merülve. Egyszercsak megszólalt a telóm. Rápillantottam a kijelzőre. Johanna. Gyorsan felvettem, nehogy kiszúrjon valamit.
- Szia Becky - köszönt vidáman Johanna.
- Szia Johannaaa - köszöntem, de a hangom megremegett.
- Becky! Mi a baj? - kérdezte aggodalmasan. Ezek szerint, a "nem-szúr-ki-semmit-a-ramaty-állapotomból" terv füstbe ment. De jó.
- Tudod Johanna... Jól vagyok, csak egy kicsit... Nincs ma túl jó kedvem. - sóhajtottam. Nem jött be.
- Na figyelj, ismerem én a rocker-eket és ez nem rockker-hez hasonló viselkedés. Stílust váltottál vagy tényleg valami gáz van? - kérdezte. Telibe talált.
- Gáz van... - kezdtem és elmondtam neki mindent. Hogy, hogy érzek Ricsi iránt, hogy mit ondott reggel Alice, hogy milyen arcot vágott... Az a diadalittas mosoly... - Kilibbent az ajtón. Tök kecses vot. - fejeztem be a mondandómat. Vagy fél percig kuss volt Johanna-nál, már éppen újra akartam indítani, amikor megszólalt.
- Nos... Először is, hagyd figyelmen kívül amit Alice mondott neked, nem biztos, hogy amit mondott az igaz is. - mondta mire bólintottam. Mintha csak látná... - És menj le a barátnőidhez, biztos azt hiszik, hogy készülödsz. De mielőtt lemész hozd rendbe magad de gyorsan! És gyertek próbálni a vásárlók hiányolják a zenét... - mondta és hallottam a hangján, hogy vigyorog. Elnevettem magam. - Ja és mond meg Lulunak, hogy van egy csomó új berendezés meg CD, úgyhogy biztos, hogy jöttök. - nevetett.
- Köszi Johanna. - mosolyogtam. - Rendbe szedem magam és indulunk! Sziaa! - köszöntem és lecsaptam a telót. Odaballagtam a falra felakasztott tükörhöz, de visszahőköltem. Nem is érzékeltem, hogy sírtam. Óóó, hogy a nyavalya! Most ráadásul vörösek is a szemeim!
- Rendben - motyogtam. - Most az lesz, hogy szépen felöltözöl a kedvenc ruhádba és megmosod az arcod. Lemész és odatolod a képedet Ricsi mellé, mert tuti, hogy Alice hazudott. - Így is tettem. Egy extrarövid farmerben és egy rövidújjas Rolling Stones-os felsőben a fekete napszemcsimmel a fejemen leszaladtam a lépcsőn és kimentem a skacokhoz. Ricsi mellé libegtem aki azonnal átkarolta a vállamat. Őrületesen dobogó szívvel és mosolyogva néztem rá, mire egy puszit nyomott a homlokora. Meghalok... Úúúristen! De helyees!!
- Három előttre egy kicsivel - suttogtam a fülébe. - már itt leszek. De addig ki kell menjek szervezkedni. - nevettem fel.
- Rendben. De itt legyél nekem! - suttogta. Mosolyogva bólintottam.
- Lulu! - kiáltottam a padok felé. - Most beszéltem Johanna-val! Üzeni, hogy menjünk van egy csomó új cucc. Útközben elmesélem. Tetszeni fog! - kiabáltam és felcsillant a szeme. Felpattant a padról, aho eddig anyukájával beszélt. Ezt csak onnan tudom, hogy folyamatosan bólogatott és olyan angyali képet vágott amibe még én sem tudnék belekötni.
- Menjünk. Sziasztoook!! - karon ragadott engem meg Flórát és elhúzott minket a fiúktól. - Nah szóval... Milyen dolognak örülnék nagyon? - kérdezte mikor a fiúk meg mindenki más is már hallótávolságon kívül került.
- Új CD, hangkeverő cucc meg mondott még egy csomó mindent. - mosolyogtam. Ennyi elég is volt. A boltig futva tette meg az utat. Röhögve rohantunk utána.
- Hééj, látom bejött a tanácsom mi? - vigyorgott Johanna, miközben átöleltem őt.
- Bizony, háromkor találkozunk, úgyhogy előbb kell majd elmenjek. - mosolyogtam.
- Rendben, de kezdjétek! Lulu! Várj meg kell magyaráznom egy csomó mindent... - kezdte aztán elrohant a röhögés irányába. Mosolyogva mentem a rövidebb uton a hangszerekhez.
- Hát te? - kérdezte tőlem Johanna. - Hogy kerülsz ide ilyen hamar?
- Öhm, tudod... Én nem kerültem meg az egész boltot, hogy a hátsó ajtón kereszül jöjjek ide. - röhögtem. Felnevetett és odament Luluhoz, hogy segítsen bekötni a hangfalakat.
- Na figyeljetek. Beszéltem a főnökkel és azt mondta, hogy csak úgy zenélhettek a boltnak, hogy fizetést is kaptok. - vigyorgott. Összenéztünk a lányokkal. Biccentettem a fejemmel, hogy jöjjenek ide ezt meg kell beszélnünk.
- Figyeljetek... Ez tök jó! Mármint... Először is. Nektek van otthon valami hangszer? Azaz, amin most játszotok.
- Van. - közölték egyszerre kivéve Lola.
- Nincs. Se szintetizátorom, se rá pénzem - mondta szomorúan.
- Akkor meg is van mire kell a pénz - mosolyogtam - Ne máár! Így túl könnyű az élet!! - nevettem.
- Ja. Becky, olyan mázlista vagy! Már van is egy pasid, barátnőid egy bandád... Tényleg! - csettintett Kiki - Kell egy név!
- Rocker Soul - vágtam rá köbö fél perc hallgatás után. - Azaz "Roccker Lélek". Jó? - kérdeztem, mire csillogó szemmel bólogattak. - De lehetne mondjuk, PunkGirls. Egybeírva, Girls nagybetű. Melyik?
- Én a Punk-ra szavazok - mondta Vika. Az én emberem! Én is ezt a nevet csípem jobban.
- Roccker - közölte Lulu.
- Punk - mondta Kiki nevetve és összepacsizott Vikával.
- Én is a Punk-osra szavazok - mondtam, nehogy enyém legyen a döntő szavazat.
- Punk - mondta mosolyogva Lola.
- Az utolsó szavazat az enyém... Punk - nevetett Flóra.
- Tehát a nevünk... PunkGirls. A logót meg magamra vállalom, majd megrajzolom - mosolyogtam, mire bólintottak. - Akkor kezdjük. Tehát legyen Avriltől a  Smile és a Girlfriend, MCR-től a Nananana és a Famous Last World. Utána vége mert szaladok - néztem a telómra. És elkezdtük. A vásárlók csak jöttek, jöttek, fellendítettük a boltot. Fél háromkor már rohantam a szobánk felé a lépcsőn. Teljesen bemásztam a bőröndömbe meg a szekrénybe, remélve, hogy találok valamit de nem. Tök elkeseredetten ültem az ágyamon, amikor eszembe jutott egy ötlet. Johanna kábé akkora mint én, minden méretben. Gyorsan megcsörgettem és pár másodperc múlva fel is vette.
- Itt vagyok a folyosón, melyik a ti szobátok? - kérdezte, mire vihogva kirúgtam az ajtót. Röhögve bescörtetett egy nagy zacsival a kezében. Gyorsan kipakolta a dögösebbnél dögösebb szetteket az ágyamra.
-Ez jó lesz - böktem egy fekete hálós harisnyára mini farmerrel és egy fekete bőfazonú Guns 'N Roses-os felsővel. Gyorsan belebújtam és egy bakacsot vettem fel hozzá.
- Jó választás - mosolygott Johanna miközben vasalta a hajamat. Megcsináltam a sminkemet és készen is voltam. Odaszökkentem a falon álló tükörhöz.
- Nem is nézek ki olyan bénán - mosolyogtam.
- Persze, hogy nem. Menjünk - ragadott karon Johanna.
 Lent már várt Ő. Ricsi írtó helyes volt és laza és... szeretem. Nagyon. Ez van, na. Két puszival elköszöntem Johanna-tól, aki még egyszer rám kacsintott és elment.
- Mehetünk? Szép vagy - mért végig Ricsi.
- Köszii, aha. Akkor Starbucks?
- Ahaa, de ha nem jó neked...
- Dehogynem! Induljunk - mosolyogtam. Összekulcsoltuk az ujjainkat és elindultunk. A Starbucks-ba vezető úton végig röhögtünk meg beszéltünk. Leültünk egy kétszemélyes asztalhoz és rendeltünk két jegeskávét.
- Képzeld, a szülinapomat tavaly szilveszterkor tartottuk és kibéreltünk egy diszkóhelységet... Azzal a feltétellel, hogy nekünk kell takarítani. Életemben nem láttam még annyi hányást - dünnyögtem az előző mondatot, mire felröhögött. - Az egyik olyan képet felrakam a Facebook-ra és iszonyatosan vicces kommentek érkeztek... Gyere megmutatom - pattantam fel és megfogtam a kezét. Odaültem az egyik géphez és ő mögöttem leguggolt. Felléptem a képre és mutattam, hogy honnan olvassa. Sírva röhögtünk a komikon. Amikor végeztünk az olvasással, elindultunk csak úgy lődörögni. Annyira jól elvoltunk, hogy észre sem vettem, hogy sötét van. A tér közepén álltunk amikor magához húzott. Lazán, ráérősen megcsókolt, én pedig szárnyaltam a boldogságtól. Szó szerint. Na jó, az kicsit furin nézne ki ha hirtelen kinőne a szárnyam és repülnék, úgyhogy csak majdnem szó szerint. A nyaka köré fontam a karom, mire felkuncogott. Gyöngéden eltolt magától és a homlokát az enyémnek támasztotta. Mosolyogva leeresztettem a karom, mire elkapta a fájósat. Ami mostanában nem is nagyon fáj, mert nem figyeltem rá...
- Nem fáj? - lehelte.
- Nem vészes.
Elmosolyodott, és megfogta a karomat (nem azt ami fáj).
- Késő van. Az ofő aggódni fog.
- Aggódjon csak. Nem árt neki némi öregedés... - dünnyögtem, mire felnevetett. Szépen lassan sétáltunk vissza. Néha adott a homlokomra puszit és sokszor röhötünk mindenféle baromságon. Mikor felértünk a szobánkhoz, nekidőltem az ajtónak ő pedig megcsókolt. Ricsi mögött köhintett valaki, mire elengedett. Na ki volt? Na ki? Az ofőnk. (Amúgy mi is a neve? Majd ki kell nyomozzam...)
- Elnézést... - mentegetőzött vörös fejjel. - De ezt ne most... Jó éjszakát. - mondta és bement a szobájába. Ricsivel egészségesen, jó diákokhoz méltóan kiröhögtük.
- Jó éjt Becky - lehelte a fülembe. Elengedett és bement a szemben lévő szobába. Az övékébe. Betántorogtam az ajtón, és a lányok letámadtak. Mindent elmeséltem részletesen viruló fejjel.
- Küldjetek légyszi egy üzit Johanna-nak, hogy köszi a ruhát és hogy jól sikerült minden - hajítottam a telefonomat Kiki-nek. Röhögve elkapta és bólintott. Gyorsan elaludtam, bár nem voltam fáradt... Biztos csak várom a holnapot.