2. rész

Itt a második feji :))) Jó olvasást!!! :))

2011. augusztus 20.

Végkimerültség és mérhetetlenül nagy boldogság. Kábé így nevezném a mai napot. Reggel korán keltem, mivel ma tűzijáték is volt és vásárolnom is kellett. Miközben reggeliztem anyu éppen arról papolt nekem, hogy ne költsek nagyon sokat, nem kell mindent bepótolni egy fél nap alatt. - Jó - mondtam már huszadszorra.
-Jót tesz neked egy kis vásárlás, és remélem szerzel barátokat, és légyszives normális ruhákat vegyél amiket iskolába is fel lehet venni!! - nézett rám, felpillantva a főzésből. Elég furán nézhettem rá, mert elröhögte magát. - Rendben vettem a célzást... De siess különben nem fogsz végezni!
Így hát elindultam, egy rövidebb naciban és egy gémkapcsokkal átszúrt pólóban. A vásárlás szuper volt,  igaz kicsit egyedül éreztem magam egy darabig, mert egy kávézóban mindenki az esti tűzijátékhoz kapcsolódó bulit szervezte. Természetesen franciául beszéltek, ami kicsit megnehezítette a dolgomat, hogy értsem is őket, de aztán folytattam az utamat és egy boltban a fülkék előtt találkoztam néhány magyar lánnyal is. Köszöntem nekik, mire elröhögték magukat és visszaköszöntek. - Elég régen találkoztunk már magyar lánnyal... Hogy hívnak? - kérdezte az egyik. - Engem Lucának, de mindenki csak Lulunak hív.
- Rebeka vagyok de hívjatok csak nyugodtan Beckynek. - mosolyogtam rájuk aztán a többiek is bemutatkoztak. Flóra egy szőke lány, ő is inkább a rockosabb zenéket kedveli, ahogy a többiek is. Viki, neki festett szőke haja van, alul egy pár fekete és felül néhány neon zöld tincse is van. Nekem is ilyen kell!!! - gondoltam miközben kicsodálkoztam magam a haján. És Lola, nagyon szép szeme van, tengerkék és szépen kisminkelte magát. Aztán hozzájuk csapódtam, és mindenfélékről beszélgettünk ( magyarul, úgyhogy az emberek furcsán néztek ránk, hogy nem tudták miről beszélünk ). Kiderült, hogy ők lesznek az osztálytársaim, úgyhogy mérhetetlenül boldog voltam, hogy nem egyedül fogok ücsörögni, hanem már vannak barátnőim is. Elmondták, hogy mi hogyan megy, és azt is megbeszéltük, hogy találkozunk a tűzijátéknál. Meghívtam őket ebédre, miután dobtam egy SMS-t anyunak, hogy mennénk egy páran kajálni hozzánk. Mikor hazaértünk mindenkinél volt vagy 10-15 szatyor tele napszemcsikkel, ruhákkal és kiegészítőkkel. Vihogva estünk be az ajtón, és bemutattam őket anyának. Igazán odavolt, hogy máris ennyi barátnőm lett. Miközben ebédeltünk, mindenféléről csevegtünk. Kaja után megkérdeztem, maradnak-e még, de azt mondták, hogy inkább mennének, mert korán reggel óta eljöttek otthonról és majd csörögnek, hogy mikor lesznek a tűzijátéknál (időközben megadtuk egymásnak a teló számunkat ). Az egész délutánom azzal telt, hogy kipakoltam a zacsikból mindent, hajat mostam, kiválasztottam a ruhámat, visszaszaladtam egy drogériába parfümért, mert most vettem csak észre, hogy kiömlött a bőröndömben (éljen, éljen! Ez nem is én lennék...) kiválasztottam a sminkem, megcsináltam és már öltözhettem is fel, mert indulás volt. Anyu is elég csini volt, a sminkje is szép volt, nem tudom miért öltözött ki ennyire ő nem az ilyen fajta... Mindegy - vontam meg a vállam - Új ország, új egyéniség... A tűzijátékra odaérve, megcsörgettem Lulut, hogy hol vannak mire röhögve közölte, hogy mögöttünk, meg akartak ijeszteni minket... Röhögve tettem le a telefonom, miközben hátrafordultam és egymás nyakába borultunk. Tudom, kicsit furcsa, hiszen még csak ma ismertük meg egymást, de ez a fél nap elég volt arra, hogy úgy érezzük mintha tesók lennénk.- Sziasztok!! - köszöntem és vihogva anyura néztem aki felvett (?) minket a telefonjával. - Ööö... Anyu? - kérdeztem furcsán mire azt mondta, azért vett fel minket, hogy megnézzük az arcunkat, mert elvileg " látnunk kellett volna, milyen arcot vágtunk" úgyhogy megnéztük, és egész jót derültünk magunkon. De rögtön abba is hagytuk, mivel elkezdődött. Ilyen szépet én még nem láttam... Még Pesten sem. Pedig az nagy szó. Mikor véget ért füttyögve, és tapsolva ünnepeltük meg. Aztán elköszöntünk egymástól, azzal a feltétellel, hogy holnap beszélünk, akár MSN-en, akár telefonon akár személyesen. Végül hazamentünk. Bedőltem az ágyamba és egyből aludtam is.