4. rész

Na hali :) Szerintünk elég izgi lett a 3. feji, úgyhogy jöttünk a negyedikkel :D Jó olvasást!!! :)

2011. augusztus 22.


Alig bírtam lehunyni a szemem egész éjjel. El sem hiszem, hogy mi történt. Tegnap elfelejtettem mondani, hogy annyit késtünk, hogy nem tudtunk megállni a "Meglepi helyen" úgyhogy majd visszafelé. Reggel már 4:30 körül nem bírtam tovább. Igyekeztem lassan kiszállni az ágyból és kirángatni a ruháimat a bőröndömből, de elég gyorsan sikerült. Aztán hirtelen a frászt hozta rám valaki, úgyhogy ijedtemben megpördültem a tengelyem körül.
- Mit csinálsz?? Te sem tudsz aludni? - suttogta Fló szomorúan. Éreztem a hangjában, hogy bármikor kitörhet belőle a sírás úgyhogy gyorsan ledobtam a cuccaimat, és leültem mellé az ágyába és a nyakába borultam.
- Már nincsen semmi baj Fló, nyugodj meg - mosolyogtam rá szomorkásan. - Nyugi... - mondtam, de a szavamba vágott.
- Tudom... - suttogta. - És írtózatosan köszönöm!! Ha később jöttek volna a rendőrök, azaz ti is késtetek volna... Nem tudom mi lett volna. - nézett rám, és a félhomályban mérhetetlenül nagy hála csillogott.
- Ugyan már, tudod hogy ez a legkevesebb. - néztem mélyen a szemébe, mire lassan bólintott. - Akkor jó. És most. Örüljünk hogy nem lett semmi komolyabb baj. - mosolyogtam rá, mire hitetlenül nézett rám. - Ööö... Igen... A pozitív hozzáállásomról vagyok híres. - nevettem fel halkan, nehogy felébresszem a többieket. - És, ha engedik akkor megyünk kicsit vásárolni, hogy eltereljük a figyelmedet erről a "kis incidensről".
- Rendben - mosolygott rám őszinte hálával, Fló.
- Okés, megyünk zuhanyozni? Csak még a többiek előtt hogy elkerüljük a térdig érő vizet - mondtam miközben kuncogtam egy sort. Bólintott úgyhogy kirángattam a bőröndömből a smink cuccaimat, meg a törcsit meg az ilyesmiket... Mindent ami kell. Aztán felszedtem a földről a szétdobált ruháimat és elindultunk. Viszonylag hamar végeztünk, közben meg megdumáltuk, hogy ha vannak helyes fiúk, csak félre rángatjuk egymást és kibeszéljük. Hát ez bíztatóan hangzik.
- Na mehetünk? - kérdezte sokkal vidámabban. Bólintottam úgyhogy suttogva elindultunk. Bár megjegyzem már minden szobában égett a villany, de a biztonság kedvéért inkább csöndben maradtunk. Ahogy beléptünk a szobánkba, Loláék beszélgettek, és éppen indultak zuhanyozni.
- Zuhanyozni voltatok mi? - kérdezte Lola.
-Aha, ééés már sokkal jobban vagyook - mondta Flóra szinte dalolva. A csajok elismerően néztek rám, és csodálkozva rá.
- Azt látjuk - mondta Viki, és megölelte Flórát. A többiek is így tettek. Úgyhogy egy nagy kört alkottunk Fló körül. Aztán kopogtak. Az ofő volt.
- Ha elkészültetek és abbahagytátok az érzelgést - itt elég furcsán nézett ránk -  akkor gyertek az ebédlőbe és reggelizzetek meg. - mondta, miközben folyamatosan mosolygott. Mi is elröhögtük magunkat és hagytuk szegény Flót levegőhöz jutni (ő volt a kör közepén...). Becsukta az ajtót és kiment. Luluék elmentek zuhanyozni, mi meg ott maradtunk és gondolkoztunk. Én az ágyamra dőltem és azon agyaltam, hogy ez a kis beszélgetés a fürdőben mindkettőnknek jót tett. A csajok viszonylag hamar visszaértek, úgyhogy elindultunk, miközben Lola folyamatosan dumált.
- És annyira dee annyiraa helyees - felyezte be a mondandóját ami kábé ezekből a szavakból állt: "helyes", "cuki", "okos"(??), "széééép a szemeee" stb... Az a lényeg hogy odafelé menet véletlen nekiment egy szőke hajú srácnak. Bár azt nem értem, hogy egy pillantásból hogyan tudta levágni, hogy az a srác "okos". Rá is kérdeztem mire felhúzta az orrát.- Megéreztem! - mondta, mire megtorpantunk végiggondoltuk a válaszát, és elröhögtük magunkat. Még ő is. Leértünk az ebédlőbe ahol nagy nyüzsgés fogadott minket. Amikor beléptünk a terembe egy pillanatra mindenki elhallgatott mi meg még mindig röhögtünk Lola válaszán, úgyhogy kérdőn néztek felénk. Aztán röhögve körülnéztem és találtam egy üres asztalt. Leültünk és szedünk magunknak kaját. Hát... Nem vagyok elájulva tőle, de találtam műzlit, úgyhogy én jól elvoltam. Ami pedig az osztályt illeti, (ők is magyarul dumáltak, úgyhogy tök jó lesz, nem kell fáradozni a franciával ) folyamatosan kérdőn pislogtak felénk... Gondolom a rock-cuccaink miatt. De mi, ha szabad így fogalmaznom, nagy ívben leszartuk őket. Csak röhögtünk egymáson, meg hülyültünk. Tiszta rock-família.
- Éééés... képzeljétek.. az nagyon nagy volt... Ettem a makarónit... és, hátt... Sikeresen leettem a kezem, a gatyám, a fölsőőm éés még a hajamba' is voltak tészta darabook... - újságolta Lulu, mire annyira röhögtünk, hogy már könnyeztem. - ikszdéééé - tette még hozzá gyorsan. Kétség kívül, mi voltunk a leghangosabb társaság az ebédlőben. Fél óra múlva sikeresen befejeztük a kajálást úgyhogy visszamentünk a szobánkba, kicsit rendet tenni. Amiből aztán csak az lett, hogy hanyatt feküdtünk az ágyamon, és dőlt belőlünk a hülyeség.  Aztán meguntuk a bent létet. Fogtuk magunkat és kihúztunk az udvarra, leültünk egy padra és beszélgettünk. Aztán kijött az ofő, és elkiáltotta magát. Aztán elordította magát. Végül már üvöltött, hogy figyeljünk rá. Azt akarta mondani, hogy megyünk kirándulni. Na ezt max. fél perc alatt leszavaztuk, úgyhogy egész délután ment a döglés. Este a vacsináé odajött egy lány. Így ránézésre ő is a kicsit rockosabb stílus felé hajlik.
-Leülhetek? - kérdezte, mire bólintottunk. Leült és felénk nézett. Mi érdeklődve vizsgáltuk őt egy darabig mire mindannyian felröhögtünk. - Kiki vagyok. És ti? - kérdezte.
- Lola
-Lulu
-Viki
-Flóra, de a barátnőimnek csak Fló. - mosolygott.
-Becky - mutatkoztunk be. Hangosan felröhögtünk. Befogadtuk. Kiderült, hogy a mi szobánkban van ő is. Jézusom. Tényleg! Mások is vannak ott rajtunk kívül... Jó tudni. Hehe. Este elég későn aludtunk el, mert Kikit