Díjunk! (: Köszönjük! (:

Meg szeretnénk köszönni Reby - nek a díjat :))

6 dolog rólunk:
- imádunk zenét hallgatni
- szeretjük a Szent Johanna Gimi-t :))))
- szeretünk blogolni
- szeretjük az állatokat
- utáljuk a kis zsiráf gyűlölőket
- szeretjük még az Alkonyatot is (:

Küldjük:
Kicsi Peace
~CsakÉn
Orsi
Annus
Csilla


Szabályok: 
1. Tedd ki a képet a blogodra! 
2. Köszönd meg annak akitől kaptad! 
3. Írj le 6 dolgot magadról! 
4. Küldd tovább 
5 blogírónak, linkkel együtt!
5. Hagyj megjegyzést a blogjukon!  

13. rész

2011. augusztus 31.

Izgatottan ébredtem és ezúttal sikerült nem beleesni egy tűbe. Na mindegy. Miután felültem az ágyamban és kapcsoltam, hogy holnap suli, és találkozok a többiekkel egyből éberebb lettem. Feltápászkodtam az ágyamról és benyomtam egy FOB CD-t a rádiómba és dudorászva felöltöztem. Egyáltalán nem voltam éhes úgyhogy leültem a notebook-om elé és felmentem msn-re. Vagy 10 felkérésem érkezett. Miután az összeset elfogadtam felmentem Facebookra. Lájkoltam a gólyatáboros képeket, elfogadtam az ismerősöket stb. Aztán Skype-ra is felmentem, és magamhoz adtam a srácokat. Végül meguntam és kikapcsoltam a gépet. A Thanks For The Memories-t (a szám: http://www.youtube.com/watch?v=eK8Ri0COF1w) dúdolva lementem a lépcsőn. 
- De vidám itt ma valaki - jegyezte meg anyu mosolyogva. Vigyorogva biccentettem, és levágtam magam a kanapéra. Aztán felkeltem, elmentem az asztalig, megfogtam a távirányítót és újból levágtam magam a kanapéra. 
- Becky... - kezdte anyu, miközben leült a fotelre. Jajj ne! Mi van már megint?! - Beszélnünk kell.
- Igen? - kérdeztem félve.
- Mostanában kapok furcsa üzeneteket a telefonomra, és azt szeretném tudni, neked nem jönnek-e ilyen SMS-ek - mondta gondterhelten. Egy pillanatig nem tudtam miről beszél, de aztán beugrott. Oké, nemcsak egyszer kaptam olyan üzenetet, de igyekeztem nem tudomást venni róla. Például tegnap este és ma hajnalban is jött egy.
- Nem - mondtam némi töprengés után. Oké, tudom, hogy őszintén kellett volna válaszolnom, de nem akartam őt ezzel terhelni. Most kapott munkát, emiatt be van sokallva, holnap kezdődik a suli, ő egész nap a munkahelyén lesz... Nem, ezzel nem akartam neki még plusz bajt szerezni. - Nem kaptam ilyen SMS-eket.
- Rendben - sóhajtott megkönnyebbülten. Bekapcsoltam a TV-t és a Vivánál állapodtam meg. Anyu pislogás nélkül meredt a tévére.
- Oké, tessék - nyomtam a kezébe a távirányítót. Indultam fel a lépcsőn, amikor eszembe jutott valami. - Anyu, a könyvek...
- A gardróbodban van egy szatyorban, egy másikban meg az ünneplőd. Ne gyűrd össze, holnap abban kell menni - mondta, felém sem nézve. Mosolyogva bólintottam, és felmentem a szobámba. Bemásztam a gardróbomba és megkerestem a zacsikat. Leültem az ágyamra  és kipakoltam a könyveket. Megrökönyödve néztem rájuk. Gyorsan vissza is pakoltam őket a zacsiba. Majd anyu beköti. Megnéztem az ünneplőt. Piros-fekete kockás szoknya, fehér ing, a bal felső zsebére a suli logója van felhímezve, és egy selyemkendő a nyakra. Felpróbáltam a ruhákat és beálltam a tükröm elé. Nem is volt olyan rossz. Még mindig ment a CD, úgyhogy dudorászva átöltöztem. Éppen a tükrömben méregettem magam, amikor kopogtak és Vika libbent be az ajtón kezében egy zacsival, amit le is dobott a földre.
- Sziaa - ugrottam a nyakába. - Hát te? - kérdeztem, és csípőre tett kézzel megálltam előtte, amikor megláttam a kivirult fejét.
- Kééépzeeeld!!! Járok Peterreeel!! - mondta, én meg a nyakába borultam. Sikongatva ugráltunk egy keveset aztán röhögve kidőltünk a földön. Minden egyes részletet kicsikartam belőle. Egyébként semmi extra, Peter felhívta, hogy lenne-e kedve járni vele. Aztán mindenféléről dumáltunk, konkrétan dőlt belőlünk a sok baromság. 
- Felpróbáltad már az ünneplőd? - kérdezte Vika.
- Aha - húztam el a számat.
- Na miaz?? - kérdezte vigyorogva. 
- Úgy nézek ki mint egy stewardess!! - panaszoltam, ő meg felröhögött.
- Ja, nálam se sokkal jobb a helyzet - közölte. - Nem lehet...
- ... valahogyan változtatni rajta? - fejeztem be a mondatot. - Nézzük meg - tanácsoltam, és előkotortam a zacskó mélyéről a házirend kötetet. Egy darabig keresgéltünk de aztán megtaláltuk az alcímet. - Itt van! Ünneplő ruha lányoknak... - kezdtem olvasni. 
- Minden ruhadarabot kötelező felvenni. A selyemkendőt a nyakon kell hordani, a csomója vagy elöl vagy kissé oldalra csúsztatva. A felső részt nem lehet has fölé kötni/csomózni stb. A szoknyából nem lehet levágni, sem átfeste(t)ni. - fejezte be Vika, és összenéztünk.
- Na jó - pattantam fel, és benyomtam a notebook-omat. - Szólunk a többieknek is - mondtam, és behoztam a Skype-ot. Ahogy sejtettem. Mindenki fent volt. Kezdeményeztem egy konferencia hívást a lányokkal. - Sziasztok!
- Helllóó - köszöntek sorban.
- Baj van? - kérdezte Lulu.
- Láttátok az ünneplőt? - kérdezte fájdalmas fintorral Kiki, mire mindenki biccentett.
- Aha erről lenne szó. Fél óra múlva nálunk ünneplőruhával a kézben oks? - kérdeztem. 
- Átalakítjuk kicsi - vigyorgott Vika, és kacsintott egyet. Loláék beleegyezően bólogattak. 
- Oké. Nekem most rohannom kell. Akkor fél óra múlva - intett Flóra és kilépett.
- Szia - mondtuk neki, egy kis fáziskésésel.  - Nem tudjátok mi van vele meg Gabe-bel?
- Elvileg járnak - mosolygott Kiki.
- Elvileg? - nézett fel a telójából (Facebook) Vika. - Biztos. 
- Honnan tudod?
- Onnan, hogy Gabe utolsó közzétett bejegyzése most volt kábé két perce és azt írta...khm...idézem "Fló, gyere a parkba! Ott találkozunk" - mosolygott Vika, mi meg döbbenten néztünk rá. - Ja és szivecske is van ott.
- Jesszus, ez tök jó!! - vigyorgott Kiki. - Flóra és Gabe, Becky meg Ricsi, te meg Peter...
- Aha - mosolyogtam. Beszéltünk még egy csomó mindenről aztán rátévedt a tekintetem az órára. - Induljatok. Kábé 3 percetek van összeszedni a cuccotokat és ideérni.
- Elrepült az idő - motyogta Lulu elképedve. - Nálatok találkozunk - intett és lelépett. A többiek is hasonlóképpen cselekedtek, úgyhogy én is lehajtottam a laptop fedelét. Kopogtak az ajtón, és anyu dugta be a fejét.
- Hoztam egy kis nasit - rakott le egy tálcát amin poharak voltak.
- Honnan tudtad, hogy jönnek a többiek? - ráncoltam a szemöldököm.
- Onnan, hogy titeket amióta megismertétek egymást nem lehet szétválasztani. Viki, az ott a ruhád? - bökött a sarokba, ahol egy zacsi hevert, amit Vika ledobott még az érkezésekor.
- Aha - mondta zavartan. Anyu felnevetett és intett, hogy már megy is.
- Anyu - szóltam utána. - Segítenél nekünk átalakítani ezeket? - böktem a ruhámra. Anya sóhajtva bólintott. - Hozzák a lányok is.
- Oké. Egy pillanat, úgy hallom megjöttek a lányok... - ment ki az ajtón. Pár pillanat múlva őrült nagy röhögés kíséretében jöttek be. 
- Na. Ruhák? - kérdeztem.
- Ijjjj - húzta el a száját Flóra. - Otthon maradt.
- Hát mindegy - vontam meg a vállam, miután lábé egy percig pisogás nélkül meredtünk rá. - Akkor. A szoknyák aljára fekete csipke...
- Lánc is kell - kotyogott közbe Lulu, mire bólintottam.
- Egyéb óhaj-sóhaj? - kérdezte anyu. Összenéztünk és megráztuk a fejünket. - Rendben. Szoknyákat ide! - tapsolt kettőt és mindenki a kezébe nyomta a ruhadarabokat. Kiment az ajtón és mi mind Flóhoz fordultunk.
- Az előbb mondtunk Skype-on, hogy hozd a ruhádat - csóválta a fejét szomorúan Vika. Láttam Flón, hogy ideges, úgyhogy szólni akartam, mielőtt még kirobban a vita. Aha. Csak akartam, már késő volt. Ugyanis Lulu így szólt:
- Kivel voltál Gabe-el? - kérdezte olyan gúnyosan, hogy majdnem elsüllyedtem. Flóra, már teljesen kész volt, úgyhogy robbant.
- Rád tartozik, hogy kivel voltam?!?! - ordította vörös fejjel, mi meg lapítottunk. Illetve én is Vika. Lola, Lulu és Kiki azonnal heves vitába szállt vele. Mi Vikával egymásra néztünk és némán beszéltük meg, hogy ez már rég kitörni készült Flórából. - Otthon felejtettem a ruhámat, és?! Most mi lesz?! Már bocs, de nem érdekeltek!!!! - rángatta magára a pulcsiját és kiviharzott a szobámból. Szomorúan néztünk egymásra. Elvesztettük Flót. Ez meg is pecsételte a hangulatunkat, egész nap robbanékonyak voltunk, így inkább csendben gondolkoztunk. Mikor anya végzett a ruhákkal mindenki csendben hazament. Estig ültem a fehér kanapénkon és olvastam. Mármint nem könyvet, hanem blogokat és fórumokat. Na, nem mintha könyvellenes lennék vagy ilyesmi, de jókönyv-hiányban szenvedek, úgyhogy az egy amit tudtam volna olvasni az anyu egyik kamaszkezelő könyve. Bár, ha meglátta volna, hogy egy olyat olvasok olyasmiket talált volna ki, hogy terhes vagyok (?), vagy hogy problémáim vannak magammal. Aztán kilenc óra körül hagytam az egészet, elköszöntem anyutól és felmentem aludni. Vacsi nélkül. Na, mindegy, már nem megyek le.