6. rész

Itt a 6. feji, és mint tudjátok tervezünk egy versenyt... Viszont ahhoz még kéne pár rendszeres olvasó...  De addig is... Jó Olvasást!! :))

2011. augusztus 24.

Hihetetlen álmom volt...Ki mással mint Ricsivel? Haha. Ez kicsit gáz... Azt álmodtam, hogy az Eiffel torony tetején (soha nem mennék oda fel, tériszonyom van, ami már beteges) megláttuk egymást és ő a BMX-én (?) oda gurult hozzám, és megcsókolt, aztán minden elsötétedett és egy kórház is volt a képben... Meg arra is emlékszem, hogy azért kerültem oda Ricsivel, mert kiestünk a korláton (?). Hát... Bizalomgerjesztő... Na térjünk vissza a valóságba - gondoltam. Felvettem az Iron Man-es fölsőmet, amit egyébként egyszerűen imádok és a csajok társaságában levonultunk a lépcsőn. Aztán egyszerre minden olyan gyorsan történt... Valaki kigáncsolt mikor léptem a lépcsőkön...Aztán  a  tetejénél kezdve gurultam jó 20 fokot, és egyszer csak két mérhetetlenül erős karban kötöttem ki. Pár másodpercig csen volt, mindenki sápadtan figyelte a jelenetet.  Na de vajon ki az az Adonisz aki elkapott?! Na vajon ki?! Hát persze, hogy Ricsi!
- Jól vagy? - kérdezte sápadtan és a dühtől izzó szemmel. - Nem fáj valamid?
- Hát ahhoz képest, hogy gurultam vagy 20 km-t a lépcsőn, egész jól. - mondtam miközben lerakott a földre. Ez eddig egészen jó is volt, csak meginogtam és elestem volna ha nem kap el megint - Köszi - suttogtam. Nagyon fájt a fejem meg a karom... asszem meghúztam... Bólintott és Gabe felé fordult.
- Gabe!!! Te hülye!!! Mi a ...-nak  - nem írom le, nem túl szép - gáncsolod ki az embereket?!? - ordította Ricsi. A dühtől, ami a hangjában érződött még én is megijedtem. - Ha baja esik nem tudtuk volna elvinni semmilyen orvoshoz te agyalágyult barom!!! Ráadásul mit mondtunk volna az anyjának?!? Mert ahogy ismerlek te sose veszed ki a részedet a magyarázkodásból, ugye?? Mindig nekünk kell elvinni a balhét!! Örülj hogy engem csaptak ki a zenesuliból és nem téged!!! - Ricsi hangjától megfagyott a levegő.Mindenki sápadtan figyelte a jelenetet. Gabe-en lehetett látni, hogy ez most telibe talált.
- Bo-bo-boccs,  Becky... é-éés tő-tőled is... - hebegte. Ricsi lemondóan legyintett. A csajok már odaértek a tömegből de Ricsi mondta, hogy szóljanak a haverjainak és csörgessék meg őt.
- Tőled már ez is évszázados fejlődés. Gyere, elmegyünk az ofő-höz. - fordult hozzám, mire bólintottam. Aú. Nem kellett volna. Újra elkezdtem szédülni. Ricsi láthatta rajtam, hogy nem vagyok túl jól, úgyhogy segített elmenni a tanárok szobájához. Jajj de égő ez az egész... Amikor odaértünk az ajtóhoz bekopogott.
- Igen? - kérdezte az ofő és ajtó nyitott. - Mi történt? - kérdezte riadtan, mikor meglátta, hogy Ricsinek támaszkodom ő meg kattog a dühtől.
- Gabe, az az áldott hülye gyerek - kezdte Ricsi, de látta az ofő arcát, úgyhogy gyorsan mentegetőzni kezdett - Sajnálom tanár úr de ez szimpla tény... Na mindegy, Gabe kigáncsolta Becky-t a lépcső tetején, mire végiggurult a lépcsőházban úgyhogy most fáj a feje gondolom mindene... és szédül. - mondta Ricsi mire az ofő teljesen kiakadt.
- Hol van Gábor????? - kiáltotta idegesen, aztán észrevett engem is úgyhogy kissé lenyugodott és betessékelt minket a szobájába.  - Gyertek gyerekek üljetek le... Richárd légyszíves maradj itt vele, én megyek és lerendezem Gábort. - hadarta miközben a tévé elé húzott két széket. - Delacour tanárnő, itt van két diákom, kérem tartsa rajtul a szemét... - szólt gyorsan a tanárnőnek franciául. - Rebeka, igyál egy kis vizet, én mindjárt jövök - mondta miközben lecsapott egy poharat az asztalra (mindketten összerezzentünk) és kirohant az ajtón.
- Fi-figyelj... é-én nagyon sajnálom... - kezdtem magyarázkodni, de leintett.
- Semmi gond, oké? Úgyis kellett már valami, hogy végre leordítsam a fejét annak a baromnak. - mondta és láttam rajta, hogy még mindig ideges.
- De én... igazán nem akartam, hogy összevesszetek... - suttogtam bűnbánóan. Aztán leesett valami... Mi az, hogy őt csapták ki a zenesuliból? Mi történt? - Ööö... mi volt a zenesulival? - kérdeztem félénken, mire kissé megenyült, gondolom, hogy nem mondogattam folyamatosan, hogy "sajnálom" meg ilyenek...
- Hát igazából semmi különös, csak a tanár kiment fénymásolni valami hülye kottát és ez a ...fej - ezt se fogom leírni, de ha valaki már káromkodik, akkor káromkodjon rendesen  - kiöntötte a tanár kávéját a zongorára... egy bekapcsolt zongorára ami lecsapta az áramot az egész iskolában. - mondta röhögve. Aztán elkomorult. - Én egyből odapattantam, hogy felvegyem a bögre darabjait , természetesen eltört ahogy leejtette , és benyitott a tanár, úgyhogy rám fogta az egészet és kicsaptak. De mikor mondtam, hogy nem én voltam hanem Gabe, a tanár még jobban leordított és azt mondta, hogy szégyelljem magam amiért másra akarom fogni.
- Óóó... - mindössze ennyit bírtam kimondani. - És... Gabe nem vállalta magára?
- Ááá... Ez csak bólogatott amikor kicsaptak és nyalizott a tanárnak, hadd idézzem... " Teljesen igaza van tanárnő, az ilyen rendbontókat (?) ki kell rúgni az iskolából". Azt hitte nem találkozunk többet. Hát... tévedett. - kacagott fel sötéten. -Gondolhatod mennyire lesápadt amikor meglátott... - vele együtt mosolyogtam.
- Értem... de nem egy suliba jártatok? - kérdeztem.
- Nem két suli van a környéken. Ő az egyikbe járt én a másikba. Szerencséjére. - mondta.
- Gyerekek, mi történt? - kérdezte a jelek szerint Delacour tanárnő. Ricsi elmesélte dióhéjban a sztoryt, mire a tanárnő lesápadt és mellém ugrott, aztán elkezdett nekem franciául hadoválni, hogy ő ezt nem gondolta volna "Gábhriélrhől" (?), és hogy lemegy az ofőnkhöz. Mikor kiment az ajton egyszerre nevettünk fel Ricsivel. Aztán csörgött a mobilja.
- Helló! ... Ohh szijja... Jah jól van már... Nem nincsen bent, lerohant az ofőhöz... Ok, gyetek! - mondta, mire abban a pillanatban kivágódott az ajtó és a csajok meg Ricsi havejai jöttek be rajta, mire elnevettem magam.
- Úúúristen Becky!!! -mondta Vika, miközben felrángatott a székről( aúúú) és átöltelt. - Tudod mennyire kiakadtunk??? Gabe, még a fiúvécébe is kirohant - röhögött fel mire a fiúk iszonyatosan hangos röhögésben törtek ki. Közben a lányok már egy körbe zártak és kérdezgették, hogy "jól vagy?" meg az ilyen helyzetekben a szokásos kérdéseket tették fel nekem.
- Komolyan Lulu, látnotok kéne magatokat - röhögött Peter, miközben a fiúkkal beüzemelték a TV-t. Asszem' kifogtunk egy pár kockát. Hehe. Mintha mi nem azok lennénk... Na mindegy. - Te Ricsi figy, nem úgy volt, hogy Bill meg Charlie is velünk egy suliba fognak járni? - töprengett.
- Ja, ide fognak, csak 48 órát Guitar Hero-tak, úgyhogy kütyü- és szobafogságban vannak - röhögött Ricsi. De aranyooos!!!
- Bill és Charlie...? Csak nem... - kezdtem. De Peter a szavamba vágott.
- De,a két hülyegyerek. - röhögött.
- Azok kik? - kérdezte Kiki.
- Bill és Charlie Thompson. - kedte Ricsi - Pesten laktak, hihetetlen kockák... Voltak már rockerek. Legutóbb amikor találkoztam velük emósok voltak. A fülhallgatójukból üvöltött mindenféle techno-szám. Rohadt nagy Guitar Hero-csúcsokat döntenek, valami hülye játékon egyszer 78! Jól hallottátok 78 órát játszottak és ínhüvelygyulladást kaptak. - röhögött folyamatosan. Az utolsó mondatnál már mindannyian röhögtünk. Kopogtak. És... És Alice jött be. Furán néztünk rá. Én közben visszakrültem a székbe mert irtózatosan szarul voltam és mindenki körülállt minket Ricsivel.
- Öhm... Az ofő küldött, hogy mondjam meg, tudja hogy itt vagytok Kiki. - nevetett mire mi is vele röhögtünk. - És hív mindannyiótokat. Becky ti is menjetek! Nem tudom most mi a szándék a velünk... - mondta elgondolkodva. Ricsire támaszkodva mentem le a lépcsőn. Kicsikét furcsán mutathattunk... Ricsivel átkarolva középen, a lányok oldalt lesték, hogy mikor kell elkapni (mert eléggé fájt a fejem és szédültem, a karomról már nem is beszélve...) és Ricsi haverjai mögöttünk támogattak. Mikor leértünk kimentünk az udvarra és Ricsi ráültetett a BMX-ére (nevetve felültem, úúúristen de aranyos) és mosolyogva gurított le a padok közé. Az ofő mosolyogva figyelt minket. A fiúk leültek a padra és berángatták a csajokat maguk közé. Én a BMX-en ültem és Ricsi állt mellettem a bicót támasztva nehogy eldőljek.
- Rebeka, jól vagy már? - kérdezte aggodalmasan.
- Már jobban - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Láthatólag sikerült mert láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Bólintott és mosolyogva körbenézett.
- Mint tudjátok, sokan nem tudtak eljönni a gólyatáborba. Peter kérlek... - kezdte az ofő mire Peter bólintott és kihalászta a laptopját a táskájából.- Nos, Peter volt olyan kedves és megszervezte nekünk, hogy egy videókamerás programmal tudjunk beszélni velük. - mondta mosolyogva.
- Rendben. Itt vannak az elsők - kezdte Peter (alias Pííítööör) és videóhívást indított a Skype-n. Bejött a kis ablak és két fiút pillantottunk meg. Peter leült a füre ( temészetesen elénk, hogy én is lássam őket. Lehajoltam és... És felröhögtem. Charliék voltak. Mikor megpillantottak ők is röhögve fordultak felém.
- Helló Becky rég láttunk, mi a szitu? - kérdezte Bill.
- Szijja Bill, kössz jól vagyok... a körülményekhez képest - mondtam és igyekeztem nem törődni a fájdalommal a karomban. - Ti? Jah, én is rég láttalak titeket. Na de majd bepótoljuk. - nevettem.
- Kösz jól, de inkább meg se kérdezem mi történt veled - mondta Charlie.
- Ja az jó lesz... - vigyorogtam. - Ééés... Mi lett az emóval? - kérdeztem furán, ugyanis még emósok voltak, mint mikor legutóbb találkoztunk.
- Ja aaz... Hát... Vége. Szakítottunk - röhögött bele a kamerába Bill és összepacsizott Charlieval. - Nem jött be a világfájdalom, most inkább a rockot csípjük.
- Aham látom - mondtam és visszadőltem mert a nevetéstől elkezdtem szédülni. A többiék még beszélgettek velük kicsit, aztán közölték, hogy el vannak tiltva a géptől, amitől éppen haldokolnak (?) és megjött az anyjuk úgyhogy lépnek. Elköszöntünk és Peter kilépett.
- Na, itt van Jessica, Rosalie, Jinny (ejtsd: Dzsini) és Fleur, aki igazi francia, csak kiköltöztek Magyarba és most vissza... Asszem'. - mondta és megnyitott még egy ablakot és négy csaj hajolt bele a kamerába.
- Szijjasztoook!! - köszöntek egyszerre. Mi unottan visszaköszöntünk. Alice elkezdett velük beszélgetni és már vagy 10 percen keresztül dumáltak mikor Peter közbeszólt, hogy most már eleget bájologunk, és kilépett.
- Ők itt Tim, Eddy és Mark.
- Hellósztok. - köszönt a három fiú unottan. Egy ideig az a kínos csönd volt aztán egymásra néztek és elröhögték magukat és mi is velük. Vagy 5 percen keresztül röhögtünk (kivéve Alice-t és azt másik csajt akivel összebarátkozott) mikor az ofő közbeszólt.
- Na gyerekek, hogyha csak nevetni tudtok akkor talán folytassátok máskor. Peter vette a célzást és kilépett. -  Mint láthatjátok, sokan nem tudtak eljönni, de szeptember elsejétől ők is veletek egy osztályba fognak járni. A másik osztállyal megismerkedhettek a suliban.
- Mehetünk? - nézett felém Ricsi irtózatosan szép mosollyal, mire zavartan bólintottam. Feltolt a lépcsőig, ott lesegített és átadott a csajoknak, akik egyből odaugrottak, hogy segítsenek felmenni a szobánkba. Mikor felértünk ledőltem az ágyamra. Becsuktam a szememet, hiszen már késő délután volt. Úgy terveztem, hogy ma korán elalszok. Már félálomban voltam amikor éreztem, hogy valaki leült az ágyam szélére. Kinyitottam a szememet és Vikát láttam.
- Mi baj? - kérdeztem miközben felültem az ágyamban és arrább csusszanva jeleztem, hogy feküdjön be mellém. Beült az ágyamba és maga elé bámult, mintha nem hinne el valamit.
- Asszem' szerelmes vagyok - suttogta elképedten, mire halkan kuncogtam egy sort.
- Gyere! - fogtam karon és egy pokróccal a kezemben kimentünk az erkélyre. Leültünk egy székre és magunkra terítettük a pokrócot. - Na és ki a szerencsés - kérdeztem halkan egy kis csillagbámulás után.
- Nem fogysz kinevetni ugye? - kérdezte félénken. Még soha nem láttam ilyennek. Olyan... Boldog volt és csillogott a szeme... Olyan szerelmesen.
- Dehogy is - nyugtattam meg. - Én is az vagyok... - mondtam mire kérdőn nézett felém. - Ricsibe - suttogtam vörösen.
- Ahham... Én... Izéé... Öhh... Szóóval... Peterbe - suttogta alig hallhatóan. Ellmosolyodtam.- Üdv az "osztálytársamba vagyok szerelmes, most mit tegyek" clubban. Elmosolyodott. Kábé egy fél órát bámultuk a csillagokat mikor mondtam, hogy most már menni kéne aludni. A pokrócot kint hagytuk és bementünk. Hihetetlenül fáradt voltam. Bedőltem az ágyba és szinte abban a pillanatban elaludtam. Mosolyogva.