8. rész

Na itt van a 8!!! :D Jó ollvasást, ez a nap eseménydús lesz... :D
Puszaa <3

2011. augusztus 26.

Na a mai nap teljesen kikészített. De csakis jó értelemben. És... neeem!! Nem hiszem el!! De mindent csak sorjában...
Délig aludtunk a csajokkal. Gyorsan magamra kaptam egy shortot és egy American Idiot-os ( Green Day ) felsőt meg a napszemcsimet. Leszaladtunk az ofőnkhöz, hogy elmehetnénk-e a városba egy kicsit vásárolgatni.

- Gyerekek, ez nem fog menni - mondta szemöldök ráncolva. - ha titeket elengedlek, akkor a többieket is el kell majd engedni, és ki tudja hova mennének.

- De tanár úr - kezdtem franciául, hogy legalább ez imponáljon neki és feltoltam a szemcsimet a hajamra. - mi sokkal felelősségtudóbbak vagyunk mint a többiek, és az az igazság, hogy egy meglepetést szervezünk... és ahhoz kellene pár cucc... De ne mondja el kérem a többieknek! És hozunk valami nasit is nekik... Meg a tanár úrnak is hoznánk valamit. Tudja, nem lenne igazságos a tanár úrral és a tanárnővel szemben ha maguk lemaradnának a kajáról. - rebegtettem a szempillámat. Bekapta a csalit.

- No rendben lányok, de siessetek vissza. Futás! - tapsolt egyet, mi meg sokatmondóan összenéztünk. Visszatettem a szememre a szemüvegemet és elszaladtunk Ricsiék mellett akik döbbenten bámultak ránk. Ricsire vigyorogtam és közben nevetve összekaroltunk a lányokkal.

- Tulajdonképpen mi is az a meglepi? - vonta fel a szemöldökét Lola.

- Hát tudjátok... Mivel az uccsó napon van a bál - itt csillogó szemmel néztem rájuk - csinálhatnánk valami meglepit... Mármint... azt nem tudom. - csóváltam a fejem szomorúan. - Ötlet?

- Nincs... de az időpont tökély. - mondta mosolyogva Kiki. - Apropó... Be kéne szerezni ruhát nem?

Vigyorogva néztünk rá. Ez csak egyet jelenthet. Futás vásárolni!!! Illetve...

- Nem lehet csajok. - mondtam mire úgy néztek rám mintha azt mondtam volna, hogy gyűlölöm a vásárlást és Párizst. - Max. egy két boltba menjünk el, de aztán valami kaját is be kéne szerezni, azért is jöttünk. De most indulás! - bementünk az első boltba. Hihetetlenül jól nézett ki. Minden tele a kedvenceimmel... Green Day, Nirvana, AC/DC, Metallica... Isteni volt. Vettem egy Iron Maiden-es felsőt, egy Metallica-s spagettipántos vállast és még egy pár ruhát, gatyát meg CD-t. A második boltban volt egy hangszer részleg. Természetesen odarohantunk. Kiki a dobokhoz pattant be, Lola a szintetizátorhoz, Vika az egyik rózsaszínű basszusgitárt kaparintotta meg, Lulu a hangkeverőhöz rohant, Flóra egy fekete gitárt fogott én pedig az énekes szerepet töltöttem be. Vigyorogva hátrafordultam.

- Mit játsszunk? - kérdeztem.

Összenéztünk és elkezdtük Green Day - Boulevard of Broken Dreams-et (a szám: http://www.youtube.com/watch?v=gWNRUVMboq4 ). Hihetetlenül jól éreztük magunkat. Az egyik eladó odajött és kíváncsian nézte az előadást. Mikor végeztünk, már minden vásárló ott tolongott és tapsolt nekünk. Ezek szerint klasszak voltunk. Vörös fejjel megköszöntük a tapsot, aztán mindenki kezdett szétszéledni. Alapíthatnánk egy bandát is...És beugrott.

- Csajok!!! - kiáltottam. - Mit szólnátok...

- Ha a bálon... - folytatta Vika.

- A meglepi... - mondta Kiki.

- Mi lennénk!! - kiáltottuk egyszerre. Vigyorogva néztünk egymásra. Odaszaladtam az eladóhoz aki a pult mögött állt.

- Nagyon ügyesek voltatok - mondta franciául. A csajszi egész fiatalnak tűnt, szimpatikus volt a barna göndör hajával.

- Köszönjük- köszöntem meg. - Tegezhetlek? Köszi. Na szóval, tudod mi most vagyunk itt gólyatáborban és nemsokára itt lenne a gólyabál is. Meglepetést szervezünk az osztálytársainknak, és arra gondoltunk, hogy...

- Hogy alapítotok egy bandát és kölcsönvennétek a hangszereket és próbálnátok is itt. Jól tudom? - mondta nevetve. Vörös fejjel bólintottam. - Nos rendben, nyugodtan és ha a hangfalakat is be tudnánk kötni akkor a bolton kívül is lehetne hallani a zenéteket, és az plusz reklám nekünk. - mosolygott.

- Jaj, istenem köszönjük szépen, nagyon hálásak vagyunk!! - kiáltottam. Nevetve megrázta a fejét.

- Maradtok még? Csak nyugodtan, úgyis csönd szokott lenni ilyenkor, legalább egy kis hangulat is lesz.

- Köszönjüüük!! - nevettem. Visszamentem a lányokhoz. - Maradhatunk. Kölcsön vehetjük a hangszereket a bálhoz és próbálhatunk itt. - egymás nyakába borultunk nevetve.

Elengedtük egymást, mert csörgött a telefonom.

- Ricsi? - szóltam bele.

- Ahha, szia Becky, figyelj az ofő aggódik... Hol vagytok? - nevetve megráztam a fejem.

- Tudod adni az ofőt? Rá tudom szedni, hogy ti is ki tudjatok jönni a börtönből.

- Adom! - vágta rá gyorsan.

- Szervusz Rebeka, hol vagytok?

- Jó napot, az az igazság, hogy még maradnunk kéne még a városban a meglepetéshez, de kitaláltam egy programot délutánra. Azt meg lehetne csinálni, hogy elengedi a többieket is egy kicsit vásárolni? De a CD-s boltba semmiképpen nem jöhetnek be! Ezt meg lehet oldani?

- Rebeka, azt sajnos nem tudom garantálni, hogy nem mennek be, de már sokan nyaggattak vele, hogy hadd lehessen kimenni vásárolni, úgyhogy megyünk. De figyelj még egy kicsit kérlek, öt órakkor a szállásunkon találkozunk! És mi is annak a boltnak a neve?

- Öhm... Boîte Musique (Zenedoboz). Köszönöm. Tudná adni Ricsit?

- Persze.

- Na? - szólt bele a telefonba Ricsi.

- Szabadok vagytok! - nevettem.

- Úúúristen kösz Becky!!!

- Nincs mit! De figyelj csak, az ofő fog mondani egy boltot. A neve: Boîte Musique. Ne menjetek be! Légyszi, tudom, hogy rád számíthatok... Egyedül csak rád hallgatnak! Ne engedj be a boltba senkit Ricsi!! Könyörgök!

- Öhm... Rendben megpróbálom, de miért?

- Meglepi! - vigyorogtam. - Ezer hála Ricsi, köszi!! Mennem kell. Szijaaa!! - csaptam le a telefont. - Na csajok. Ez lesz a legjobb gólyabál!!

- Bezony! - ugrott a nyakamba Vika. - De figyeljetek, beszéljük ott azzal a csajjal, - bökött a barna, göndör hajú lány felé - hogy meddig maradhatunk, meg hogy ne engedjen be egy kilencedikesnek tűnő embert sem.

Odamentünk a lányhoz és bemutatkoztunk neki. Őt Johannának (ejtsd: zsoáná) hívják.

- Hát figyeljetek, azt nem tudom garantálni, hogy nem engedek be kilencedikeseket, de hogyha talán lenne róluk képetek... - mondta Johanna. Gyors előkaptam a telómat, és megkerestem az osztályképet. Még jó, hogy csináltam. - Nagyon helyesek vagytok rajta... És ha átküldöd a telómra akkor szem előtt lesz és nem fogom beengedni őket. - Gyors átküldtem és visszamentünk a hangszerekhez.

- Figyeljetek ez írtóóózatosan jó lesz, de név is kéne... - mondta Lola.

- Szerintem azt majd ráérünk este. Most viszont rakjuk össze a számlistát és gyakoroljunk... - mondta Lulu.

- Jó akkor, szerintem a Boulevard of Broken Dreams mehet. - mondta Kiki és előhúzott egy noteszt meg egy tollat és odanyújtotta nekem, hogy írjam fel a számokat.

- Oké, az jó volt. Meg mondjuk Avril-től mehtne a Smile (a szám: http://www.youtube.com/watch?v=KagvExF-ijc&ob=av2e ), a Skater Boy ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=TIy3n2b7V9k&ob=av2n ) meg a Girlfriend (a szám: http://www.youtube.com/watch?v=Bg59q4puhmg&ob=av2n ). - sorolta Vika mosolyogva.

- Ja, azoknak úgyis tudom a szövegét - nevettem fel, és gyorsan felírtam őket. - Oks, még valami?

- Öhh... mondjuk MCR - Nananana-ja ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=egG7fiE89IU ) is mehetne nem? - kérdezte Flóra. - Azért mindenki oda van.

- Jaja - helyeseltem. - Egyenlőre ennyi elég ugye? Max. este még egyeztetünk.

- Oké kezdjük mondjuk a Girlfriend-el. - mondta Flóra és odakiáltott Johanna-nak. - Johanna! Kezdünk!

Szerintem egész jók voltunk, a vásárlók megint körénk gyűltek. Az egyik kislány igazi Avril rajongó lehet, mert velem énekelte a számot (nagyon aranyos volt) és Avril-es felső volt rajta és tele volt ilyen kitűzőkkel. A Girlfriend után a Nananana-t játszottuk, aztán a Skater Boyt. A szám végén csörgött a telefonom.

- Haló? - vettem fel. - Ki az?

- Dave vagyok, Becky, szija. Figy, miért nem mehetünk be?

- Mert.

- Nem fogod elmondani ugye?

- Eltaláltad.

- Na akkor majd még beszélünk. Sziaaa

- Szijja Dave. - leraktam a telefont és hátrafordultam. - Smile?

- Jöhet - bólintott Lola. És elkezdtük.

Hatalmas taps alatt meghajoltunk (természetesen égő vörös fejjel) és megköszöntük.

- Menjünk a Starbucks-baa!! - kérlelt minket Lola.

- Okéé, úgyis kiszáradtam - leheltem. Kifele menet elköszöntünk Johanná-tól és mondtuk, hogy amint elszabadulunk a pokolból már itt is vagyunk. A Starbucks-ban ittunk egy jegeskávét miközben beszélgettünk.

- Szerintem menjünk a Claire vêtements-be - mutattam a szemközt álló ruhaboltba. -Eléggé elegáns helynek tűik, szerintem ez az a hely amit keresünk.

- De... - kezdte Vika undorodva elhúzva a száját.

- Semmi de! Becky-nek igaza van. Ha nagyon undorodsz mi bemegyünk ketten és visszajövünk értetek ha jó a hely. - mondta Flóra és felhúzott a székemből. - Majd jövünk! - köszöntünk el kórusban.

A bolt nagyon jó hely volt, tele szebbnél szebb ruhákkal (és igen, ezt rockker létemre mondom) és cipőkkel. Gyors rácsörögtem Lulura.

- Figy, innen egy darabig nem szabadulunk! Gyertek! - mondtam a telefonba és leraktam. 2 perc múlva már ők is ott voltak mellettünk és csak ámultak. Hihetetlenül sok ruhát próbáltam fel (nem érdekel, hogy én már vettem egy ilyen ruhát, ezek sokkal szebbek) főleg kéket. Végül egy sötétkék pánt nélküli ruha mellett döntöttem. A térd fölé érő csodát vettem meg egy fekete magassarkú bokacsizmával és egy szöges táskával. A többiek is csodaszépek voltak, Flórán egy zöld szépséget láttam utoljára, Lulun egy piros térd fölé érőt, Vikán egy krémszínű csodát. Lolához mentem, mert nem tudott dönteni. Kiki is segített neki, akin egy lila gyönyörűség volt.

- Becky! De jó, hogy itt vagy! Segíts! Melyik? - tartott maga elé Lola egy világoskék pánt nélkülit és egy fekete félpántos szépséget.

- A fekete - mondtam mosolyogva. - Egy kis táskával és a szokásos füstös sminkkel. Csodás leszel. Most viszont menjünk, mert már 16: 50 van - mondtam a telómra nézve.
- Oké, húzzunk, az ofő tök ki lesz akadva. - helyeselt Kiki.
Gyorsan visszavettük a ruháinkat, kifizettük a szépségeket vettünk mid egy jegeskávét a Starbucks-ba és beköszöntunk Johanná-nak is. Pont 5-re estünk be a szállodába. Felmentünk a lépcsőn (ha nem muszály nem részletezném, hogyan jutottunk fel zacskókkal, kávéval meg mindennel a kezünkben) és beestünk a szobánkba. Leraktam a zacsikat és felakasztottam a ruhámat a szekrénybe. Csörgött a telóm.
- Szia Becky, itt vagytok már? - kérdezte Ricsi.
- Ha 1 perccel ezelőtt hívtál volna, akkor átmegyek a szobátokba és leöntelek jegeskávéval. - nevettem. - És igen, most értünk ide.
- Hálát adok az égnek, hogy Peter nem engedett felhívni. - mondta és hallottam a hangján, hogy vigyorog. - Starbucks?
- Jajamm. Amúgy miért kérdezted, hogy itt vagyunk-e már?
- Csak mert akkor átmegyünk. Nem baj? - kérdezte.

- Dehogy is, gyertek. - mondtam és leraktam. leültem az ágyamra és a szemcsimet leraktam a földre (hogy hiányolom én néha az éjjeliszekrényt...) . - Jönnek. - mondtam a csajoknak két korty kávé között. Bólintottak és gyorsan bevágták az eljátszandó számokkal teli papírt egy párna alá. Mosolyogva néztem ahogy Dave-ék bejönnek. Ricsi leült az ágyamra és felvont szemöldökkel méregetett.
- Mi az? - kérdeztem furán.
- Beszélnünk kell. - mondta és karon ragadott. 

Kimentünk az erkélyre és becsuktam mögöttünk az ajtót. Leültem egy székre és Ő mellém egy másikra. Odanyújtottam neki a kávémat mire mosolyogva megrázta a fejét, de a szeme komoly maradt.
- Mi olyan fontos? - kérdeztem egy is csillagnézegetés után.
- Mi olyan fontos? - ismételte elgondolkodva. - Én is ezt kérdezem tőled. Miért nem mehettünk be abba a boltba?
- Öhh... Figyelj. Ezt nem mondhatom meg, csak mi tudjuk Loláékkal. De a bálon meglátod. Remélem tetszeni fog. - mondtam mélyen a szemébe nézve. Lassan bólintott. Még nem adta fel, majd később is megpróbálja kiszedni belőlem. Ezt egyből láttam rajta.
- Rendben. - mondta. Egy darabig nézegettük a csillagokat és a gondolatainkba merültünk. Aztán újra megszólalt. - Figyelj... lenne kedved... öhh... mondjuk holnap elmenni velem a Starbucksba? - kérdezte. El se hiszem! Randira hív!!! Úúúristen!!!
- Hát persze - mosolyogtam rá még mindig döbbenten. Mosolyogva átölelt.
- Akkor holnap - lehelte a fülembe én meg teljesen kába voltam. Bólintottam miután úgy éreztem, hogy nem fogom kidobni a taccsot. - Bemegyünk? - kérdezte.
- Aha - mondtam és...és...Megfogta a kezem!!! Az ujjait rákulcsolta az enyémekre és egymás mellett bementünk a többiekhez ahol egész jó volt a hangulat. Leültünk az ágyra és egymásra mosolyogtunk. Még kábé egy fél óráig nálunk voltak amikor Peter közölte, hogy mostmár menjenek.
- Háromra legyél készen - suttogta a fülembe és felállt. Egészen addig bámultam utána amíg kiment az ajtón. Mikor kimentek még 3 másodpercig csend volt ( ez rekord ) aztán letámadtak a lányok. Az ágyara pattantak és kifaggattak.
- Tehát... Jártok!! - ölelt át Vika. Nem kaptam levegőt. Ezt hangosan is kimondtam, úgyhogy vihogva elengedett. - Oké, most vissza a bálhoz.
Bólintottunk és leírtuk a számokat ami kaz eszünkbe jutottak és megvalósíthatóak is. Itt a lista:

- Boulevard of Broken Dreams

- Girlfriend
- Skater Boy

- Nananana

- American Idiot ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=VkmEZs_Kcms )

- Are You Gonna Be My Girl ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=tuK6n2Lkza0&ob=av2e )

- Know Your Enemy ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=GrCDdm2yjXY )

- What the Hell ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=tQmEd_UeeIk&ob=av2e )

- You and Your Hand ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=5RlNeq9UN3A )

Elégedetten feküdtünk le aludni. Kiemrített ez a nap. És jó lenne azt hinni, hogy ez az egész Ricsivel csak egy álom... De a csajokkal többször is megüttettem magam, mégse ébredtem fel, csak vörös lett a kezem. De mégis azt érzem, jó, hogy Ricsivel így alakultak a dolgok. Úgy aludtam el, hogy azon gondolkoztam, mit vegyek fel holnap...