Oldalak

2012. január 29., vasárnap

7. rész

Na meghoztuk a 7-et!! :D Bizony, ez is eljött... Na nem húzom tovább az időt, Jó Olvasást!! :))
Puszaa <3

2011. augusztus 25.

A tegnapi bizalmas beszélgetés után sokkal nyíltabbak voltunk egymással. Mármint Vika és én. Reggel hallottam hogy kopognak az ajtón. Már csak én voltam egyedül a szobánkban. Lassan kinyitotam a szememet. Igyakeztem nem nagyon álmos hangot hallatni és kiszóltam, hogy jöhet. Ricsi volt az.
- Na szia álomszuszék! - mosolygott rám és leült az ágyamra. Majdnem elájultam. Úristen de helyes!
- Sziaa - mosolyogtam én is. - Hány óra van? - túrtam bele a hajamba.
- Fél egy - nevetett. - jó sokáig aludtál. De rád fért. - hitetlenül meredtem rá. Felkaptam a telómat a földről és megnéztem at időt. Igaza volt.
- Jézusom! Eddig aludtam? - kérdeztem döbbenten. - Tehát lemaradtam a napi műzli adagomról és... És mi is volt az ebéd? - kérdeztem mire elnevette magát.
- Valami gombás cucc - felelte még mindig röhögve mire elhúztam a számat. - Mi az nem szereted?
- De, pont az. Imádom a gombát. - mosolyodtam el.
- Hát akkor... Mázlim van. - nevetett. Kiment az ajtón. Értetlenül meredtem rá. Azt hittem itt hagyott. Már teljesen elszontyolodtam, amikor visszajött egy...Egy tálcával a kezében. Nevetve jött be. - Itt az ebéded. - mosolygott.
- Úúúristen! Köszi Ricsi! Mondtam már, hogy imádom a gombát? - nevettem fel, miközben elvettem a tálcát. Felültem az ágyban és magamra néztem. Egy fekete sort és egy Rolling Stones-os vállas. Annyira nem néztem ki bénán.
- Amúgy hogy vagy? - kérdezte Ricsi miközben leült mellém. - Fáj még a karod?
- Hááát... Eléggé - mosolyogtam és felemeltem a karom. Hangos szisszenéssel inkább visszaengedtem magam mellé, de ő elkapta és a kezében tartotta.
- Szerintem meg kéne nézetni valakivel.
- Ígérem, ha hazértünk megnézetem. - nevettem fel, de ő csak komoran méregetett. Látszott rajta, hogy ha tehetné megbosszulná Gabe tettét. - Figyelj, ha hangosan akarod szapulni szeretnéd Gabe-et akkor ne Flóra előtt, okés? De én partner vagyok benne. - vigyorogtam. Boldog pillantást vetett rám, és egy kicsit bizonytalani is volt. - Csak nyugodtan- mondtam két falat között.
Hihetetlenül trágár szavakat használt, és én csak mosolyogva ráztam a fejem. Mikor végeztem felálltam.
- Itt maradsz? Elmegyek gyors felöltözni és a mosdóba. - mosolyogtam, mire felnézett rám.
- Aha persze, folytathatom? - Elnevettem magam és bólintottam. Gyorsan felszedtem a ruháimat a földről, miközben csak az ép karomat használtam. Miközben Ricsi egyre szebb és szebb szavakat használt, vigyorogva kiosontam az ajtón. Gyorsan akartam végezni, de egy kézzel ez lehetetlenség volt. Mikor végeztem lehuppantam Ricsi mellé az ágyra. Hitetlenül meredtem rá, mert még mindig szép szavakat motyogott maga elé.
- Komolyan ennyi rossz szót ismersz? - kérdeztem döbbenten. Vigyorogva felém fordult.
- Már kifogyóban vagyok. - ismerte el nevetve. - Készen vagy? Mehetünk? - bólintottam, megfogta a kezem (!) és elindultunk a lépcsőn. Kiérve a parkba a csajok és a fiúk felé vettük az irányt. Mostanában együtt bandáznak.
- Szijja hétalvó - mondta mosolyogva Peter.  A lányok lerángattak maguk közé a padra, miután visszaköszöntem. - Jól vagy már?
- Öhh... ahaa... - mondtam, de láttam a többiek arcát és egyáltalán nem azt olvastam le róluk, hogy hisznek nekem. - Csak a karom fáj és egy kicsit szédülök, de asszem ez a sok alvás kicsit jót tett. - javítottam.Mosolyogva bólintottak, de Fló karon fogott és elindult velem lefelé. Most nézem. Van itt egy tó! Jéé! A legközelebbi padhoz húzott és leültünk. A szemebe nézett.
- Mondd Becky... - kezdte de megakadt.
- Igen? - kérdeztem. - Mondd csak nyugodtan Fló, meghallgatlak.
- Te most... Nagyon utálod Gabe-et ugye? - kérdezte szomorúan. És leesett. Azért aggódott, hogyha ők majd egyszer összejönnek, kitagadjuk őt. Megöleltem.
- Flóra. Nem utálom, de igaz nem is vagyok vele valami jóban. - néztem a szemébe. - De neked attól még nem kell lemondanod róla. Ha te szereted, mi elfogadjuk. Ez így van rendjén, emiatt ne bánkódj. - Mosolyogva nézett rám. - Most viszont menjünk vissza, mert tudod... Öhm... Ricsi is ott van... - néztem rá vigyorogva. Kacsintott és elindultunk a "törzshelyünk" felé. A nap további részében, igazából csak dumáltunk, röhögtünk meg zenét hallgattunk. Vacsi után felmentünk a szobáinkba. Kiderült, hogy Ricsiéké velünk szemben van. Éjfél körül kopogtak az ajtón. Azt hittük, hogy az ofő, úgyhogy fél perc alatt sikerült a villanyt lekapcsolni, ágyba ugrani, nyakig betakarózni és alvást színlelni. Suttogást hallottam az ajtó felől. Egy kicsit kinyitották és Dave fejét pillantottuk meg. Röhögve felültünk az ágyban és behívtuk őket.
- Na szóval - kedte Ricsi.- kitaláltuk, hogy lemehetnénk a tóhoz és megnéznénk a napfelkeltét. - suttogta. - Az úgy nektek okés, hogy mondjuk... Öhm... 3-kor?
- Ahamm... Csak nehogy lebukjunk - nevettem. - Akkor 3-kor lent a tónál. Maradtok még? - kérdeztem őket. - Kimehetnénk az erkélyre. Van egy csomó pokrócunk, ha hideg lenne, majd le is viszünk. - Bólintottak, úgyhogy kiugrottam az ágyból ( aúú, nem kellett volna) Peter elkapott, ő volt a legközelebb hozzám. Mosolyogva ránéztem, megköszöntem, és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, és kimentünk. Suttogva leültünk e székekre, pokrócokra, földre és egymásra. Hát ja, eléggé kicsi az az erkély. Dumáltnk egy fél órát, aztán közölték, hogy mostmár mennek. Mikor kimentek, leültünk Kiki ágyára és kibeszéltük őket, hogy kinek melyik pasi tetszik.
- Öh... Szerintem ki lehet találni... De nekem Ricsi - suttogtam eliprulva.
- Nekem Gabe, de légyszíves ne nevessetek ki! - nyöszörgött Flóra. Átkaroltam. - Így is elég nehéz nekem a röhögéseteken kívül is.
- Peter - suttogta Vika.
- Bill - mondta Lulu rákvörösen.
- Mark - mondta Kiki. - Én már ismerem őt, de évekkel ezelőtt láttam utoljára, és most... Hihetetlenül jó pasi lett.
- Charlie - mondat Lola.
- Na ezt megbeszéltük. Fél három van, öltözzünk serintem valami melegbe, mert meg fogunk fagyni. - mondtam. Felkaptam egy fekete pulcsit, és egy szűk farmert. A bakancsomat is magamra húztam. Mire végeztünk már ötven volt. Kábé öt percig tartott mire, párnákkal, meg ruhákkal pótolni magunkat a takaró alatt és elindultunk. A fiúk már ott voltak. Ezt a telefonok fényéből tudam megállapítani. Mikor odaértünk levágtuk a pokrócokat a földre. Mindenki elhelyezkedett. Ricsi mellé kerültem. Jé, micsoda véletlen! Az első 1 órában még mindenki tök éber volt, zenét hallgattunk (halkan) meg suttogva beszélgettünk. Aztán mindenki kezdett sorban ásítozni. Lola kidőlt. Most jut eszembe. Mostanában olyan csöndes... Majd feltétlenül beszélnem kell vele. Aztán jött Peter, Lulu Vika, Kiki és Dave. Már csak ketten maradtunk Ricsivel. De kínos!
- Figyelj Becky... - kezdte Ricsi. - Sajnálom Gabe-et...
- Ricsi! Állj le! - suttogtam. - Nem a te hibád, Gabe ilyen és kész. De ha te nem lettél volna ott, asszem az ofőnek kórházba kellett volna vinnie... - Ricsi elmosolyodott. -  És köszönöm az ebédet.
- Nincs mit, gondoltam, ha már lemaradtál a reggeliről... - vigyorgott. - Meddig maradunk? Álmosnak tűnsz.
- Nem, nem vagyok álmos... Hát nemtom'... Ameddig bíjuk. - mosolyogtam, de szerintem vicsorgásnak tűnt, mivel éppen igyekeztem elfolytani egy ásítást. Ricsi röhögött egy sort.
- Nemsokára napfelkelte... Keltsük fel a többieket vagy inkább ne?
- Keltsük. Jó az én módszeremmel? - kérdeztem vigyorogva.
- Mi a módszered? - méregetett gyanakodva.
- Öhh... Rájuk ugrani - nevettem el magam, mire ő is röhögött. Egy darabig csak a nevetésünk hallatszott.
- Inkább majd máskor.Így kell ébreszteni  - kuncogott. Felkelt és megrázta Petert. Asszem valami relytett képességei vannak annak a srácnak, mert ahogy Ricsi elkezdte rázni a vállát, beleboxolt a hasába. Röhögve felálltam és leültettem Ricsit.
- Nehogy elaludj nekem - suttogtam a fülébe. Odaléptem Pííítööör-höz, aki visszaaludt. Asszem' valahogy jobban csinálhattam, mert megúsztam hasbaboxolás nélkül is. Óvatosan átláptem rajta és mentem sorba a csajokhoz. Felültek. Én közben már mentem is Dave-hez. Dave is felkelt, álmosan pislogott körbe.
- Hol vagyok? - motyogta. Vika közben rájött mi történik, úgyhogy felvilágosította Dave-et, mi a szitu. Leültem Ricsi mellé.
- Na látod. Így kell ezt. - nevettem. - És én megúsztam hababoxolás nélkül is.
- Ti eddig fent voltatok? - dőlt az ölembe Lola.
- Ühümm - nevettem. Kiki lépett elém. Odaadta a telómat, gondolom kiesett a zsebemből. - Köszi - mosolyogtam rá. Elvettem és láttam, hogy van egy üzenetem. Kikitől. Sokatmondóan néztem rá. Az üzenet mindössze egy szó volt. " Megcsókolt?" Elolvastam és mosolyogva írtam neki vissza. " Nem. " Elolvasta és mosolyogva megrázta a fejét.
- Kár - suttogta. - Pedig le mertem volna fogadni. - Kacsintott és a leült a földre. A lábamhoz dőlt. Végre megpillantottunk egy halvány csíkot az égen.
- Nézzétek! - mondta Lulu. A napfelkelte nagyon szép volt, teljesen lenyűgözött.
- Pesten nem nagyon látni ilyet mi? - kérdezte vigyorogva Dave. Megráztam a fejem.
- Sajna nem. Pedig olyan szép!
- Ezt nem hiszem el! - mondta Peter. - Az ofő elindult. Hihetetlen, mire jó egy ilyen kis kütyü... - lengette meg a kezében levő akármit. Valami nyomkövetős filmekben szokták használni. - Futás a szobákba! Most! - összekapkodtuk a pokrócokat és rohantunk fel az épületbe. A szobák előtt lehalkítottuk a lépeinket. Épségben bejutottunk. Lefekütünk az ágyunkba. Már éppen aludni akartam, mikor a telóm jelezte, hogy jött egy üzenetem. Izgatottan megnyitottam az üzit és elolvastam. Csak egy pár szó volt. Mosolyogva aludtam el miután visszaírtam.
" Ricsi üzenete: Jóéjt Becky! :) 
Becky üzenete: Neked is :) "

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése