3. rész

Sziasztok!!! :) Szerintem elég hosszú lett,igyekeztünk bepótolni a lemaradást... :) Jó olvasást!!! :)

2011. augusztus 21.

Reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom és üvölt belőle a Nirvana Smells Like Teen Spirit-je. Na jó. Abban a pillanatban úgy ültem fel az ágyban mint akit egy kötéllel felrántottak. Gyorsan felkaptam, hogy legalább anyut ne ébressze fel.
-Szijjaaaa - köszönt a telefonba Flóra.
-Hellóó - üdvözöltem én is örömmel.
-Hol vagy? - kérdezte. - Csak mert másfél óra és indulunk...
- Hogy miiii?!?!?! - döbbentem le teljesen. - Én még csak most keltem fel...
-Akkor ajánlom, siess!! Mi már készen vagyunk, itt csövezünk a parkban.
- Oké, most nem tudok menni, össze kell pakolnom... Sziaa!! - köszöntem el és már le is tettem. Lerohantam a lépcsőn és gyorsan megreggeliztem miközben a hajamat vasaltam. Okés bevallom kicsit furcsán nézhettem ki, mert mikor anyu benyitott a konyhába olyan volt az arckifejezése, mint egy gülü szemű tehénnek aki ufót lát. Elröhögtem magam rajta, de aztán fel is sikítottam, mert amíg nem figyeltem a hajvasalónak a zsinórjával lelöktem a bögre tejet. Na akkor már anya is felébredt a bambulásból és jött segíteni nekem. Ez így ment is, mert ő vasalta a hajam én meg ettem. Mikor végeztünk, felrohantam és bepakoltam a bőröndbe. Lekiabáltam anyának, hogy jöjjön segíteni, mert nekem egy csomó dolgom van még. Anya feljött és lenézett az ágyamra. Abban a pillanatban fogta magát, lehajolt a bőröndömért és kirázott belőle mindent. Hát... a pakolás sem az erősségem, Miközben ő bepakolta azokat a ruhákat amiket az ágyra hajigáltam, újra megszólalt a telefonom, és az volt rá írva, hogy: Ismeretlen. Rendben - gondoltam. - gyors felveszem és megyek is fogatmosni...
-Igen? - kérdeztem mikor felvettem.
- Véres Kéz vagyok, fél óra múlva ott vagyok érted... - szólt bele egy hang a telefonomba. Egy normális ember megijedt volna, de én beleröhögtem a telómba.- Ha-ha-ha... Rohadt vicces vagy Viki, de most leteszem mert nem leszek készen... - szóltam még mindig vihogva. A háttérben hangos röhögés hallatszott, úgyhogy a többiektől is elköszöntem. Aztán rohantam fogat mosni. Miután megmostam, felvettem a rucit amit kikészítetettem. Egy pántos fekete felső, négyzet alakú kivágással, az elején pedig egy nagy Iron Man felirattal. Még egy fekete rövid nacit is felkaptam magamra, szögekkel a zsebénél. Igazi rocker-lány hatását keltettem, mondjuk nem is akartam mást... Ja, és elfelejtettem mondani, azért ma indulunk mert Meaux-ba megyünk, úgyhogy időben kell elkészülni.  és azért most, mert tegnap találkoztunk a tűzijátéknál az ofővel, és mondta, hogy természetesen mindenkit értesít, erről az "apró kis változásról.." Aha. Tényleg. Apró kis változás, hogy egy nappal korábban megyünk. Okés.  Nekem végülis tökmindegy. Miután elkészültünk megkértem anyut, hogy segítsen lecipelni a böhöm nagy bőröndömet a lépcsőn. Mikorra sikerült a hadművelet már csöngettek is és hallottam ahogy vihognak az ajtó előtt. Kinyitottam és beengedtem őket, aztán gyorsan felkaptam magamra a dzsekimet, közben megdicsérték a hajam. Na, erről az jutott eszembe, hogy nem tettem el a hajvasalómat. Úgyhogy nyithattuk ki a bőröndöt, és közös erővel lecsuktuk a tetejét miután betuszkoltam a szettet. Adtam egy gyors puszit anyunak, aztán elindultunk. A parkhoz sétálva folyamatosan találgattuk, hogy milyen lesz, lesznek-e helyes fiúk, bár ahogy ismerem magam, tuti, hogy találkozom eggyel... A parkban már egy csomóan várakoztak, megtorpantam.
-Oké, ezek mind a mi osztálytársaink? - kérdeztem furán.
-Hát... gondolom lesz 9/b is... meg cé.... meg esetleg dé is... bár azt kétlem. - röhögött fel. - Annyira nincsenek sokan...
-Őőő... Hol van Flóra??? - kérdezte Viki kicsit aggodalmasan. Erre mind megtorpantunk.
-Úristen... Hol van ?!?! - kérdeztem én is. - Ez nem lehet igaz... Hogy hagyhattuk el???
-Rendicsek. Jó tudom nincs meg, de megkeressük. - mondta Lulu, aki úgy látszik az egyetlen tisztán gondolkozó közülünk S.O.S.-ben. - Becky, itt van a telód?
-Persze, fel is van töltve. - mondtam.
-Ok, én megyek Lolával. Viki, te mész Beckyvel. 10 perc múlva találkozunk. Sziasztok!! - fogta karon Lolát és elszaladtak. Nem kellett volna ekkora patáliát csapni, de tegnap a hírekben volt egy fazon, aki gyerekeket rabol el. Na ezen kiakadtunk, főleg, hogy Flóra eltűnt.
- Becky!! - ébresztett fel a gondolkozásomból Viki. - Induljunk!!! Felhívom őt, hátha... - kapta elő a mobilját. Elkezdtünk futni. Loholtam mellette,ő pedig idegesen rágózott, miközben folyamatosan azt motyogta "Gyerünk Flóra!!! Vedd már fel!!! ez csak egy vicc!! Vedd fel!! Nem lesz semmi baj!!..." és így tovább. Már én is teljesen kiakadtam. Viki nem figyelt rendesen, úgyhogy fogtam a karját és visszarántottam egy kocsi elől, mielőtt elgázolná. Aztán letette a mobilt. - Nem veszi fel... És bekapcsolt a hangposta. Hova mész?! - kiáltott utánam mert elkezdtem szaladni.
- Csak gyere!! Van egy ötletem!! - lihegtem. És kicsit elkezdtem kocogni, hogy Viki beérjen. - Gyorsan! - sürgettem.
- Áááá... Sejtem hova akarsz menni... - lihegte. Egészen visszarohantunk a házunkig, és a mellette levő sikátorba mentünk, ahol lefékeztem.
-Pssszt!!! - suttogtam. - Maradjunk csöndben.  - Viki bólintott és próbáltunk nem lihegni. Valahol messzebb szipogást hallottam. Elindultam halkan a fal mellett. Már majdnem odaértünk, mikor megpillantottam két alakot. Az egyik lány volt... Flóra. Csakis ő lehetett. Egy pillanatra besütött a nap a félhomályba. És bingó. Ő volt az. A másik alak meg... Egy férfi!! Úristen... Ő az emberrabló... Hallottam ahogy franciául csalogatja Flórát... Karon ragadtam Vikit, és elkezdtem kihúzni őt a sikátorból. Intettem neki, hogy amint kiértünk hívja Lulut. Vadul kattogott az agyam... Anyát nem hívhatjuk, teljesen kiakadna... Oda kell érnünk időben a parkba... Nem szabad elkésnünk... Kit hívhatok...Kinek tudnám max. fél perc alatt elmagyarázni, hogy mi a szitu? - És akkor bevillant. - A rendőrség!!!! - mintha Viki tudta volna mire gondolok tárcsázta a számot és felém nyújtotta a telóját, én pedig felé az enyémet. Ahogy kiértünk már fel is vették..
-Halló, rendőrség? - kérdeztem franciául.
-Igen, miben... - kezdte a kérdést, de én már közbevágtam és franciául hadartam neki mindent.
- Megtaláltuk az emberrablót!!!!!!! Elrabolta a barátnőmet... a cím?? - gyorsan felpillantottam a mellettem lévő háznak a számára - G. Eiffel utca 12!!! - mondtam. - Siessenek!!! - aggodalmaskodtam. Biztosított róla, hogy már el is indultak. Letettem a telót és Viki szemébe néztem. - Jönnek. - mondtam, mire bólintott.
- Loláék is. Pár perc és itt vannak... - mondta a távolba kémlelve. - Ott vannak!! - kiáltott fel, de én lepisszegtem, nehogy meghalljon minket, az a fazon ott bent. - Jön a rendőrség... - suttogott.
- Úristen!!! Éppen időben... - kezdtem mondani Vikinek, de már csak az egyik rendőrnek sikerült.
-Hol vannak? - kérdezte. Mire magunk mögé mutattam de lepisszegtem, hogy maradjon csöndben. A rendőr bólintott, és a társainak intett és bementek a sikátorba.
-Úristen... - suttogta Lulu. Időközben ideértek.
-Jézusom, ez nem lehet igaz, szólt hisztérikusan Lola. - Hogy lehet, hogy ennyire nem figyeltünk rá?! - hüledezett. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy francia káromkodás, parancsolás, és üvöltözés szűrődik ki a sikátorból. Mindannyian ledermedtünk, és izgatottan néztünk a sötétbe. Lassan kijöttek, az emberek és hozták a rablót is. Flórát egy rendőr kísérte és nyugtatta, hogy "minden rendben lesz, semmi baj, elkaptuk, nyugodj meg..." Abban a pillanatban odapattantunk és átvettük a rendőrtől. Flórából kitört a zokogás. Felhívtam anyut, hogy adja meg az ofő számát. Megadta. Kérdezősködött, de nem mondtam semmit, így tolerálta a szótlanságom. Felhívtam.
-Jó napot kívánok! Mayer Rebeka vagyok, elméletileg ön lesz az osztály főnököm... - kezdtem.
-Szervusz, igen én leszek az. - nevetett a telefonba. - Miben segíthetek?
-A helyzet az, hogy kicsit késünk, a barátnőimmel, Flórával, Lucával, Vikivel és Lolával. Akadt egy kis gondunk. De sietünk oda. - magyarázkodtam.
-Rendben, és szabad tudnom miért? - kérdezte.
-Öhm... Elnézést, ehhez nincs jogom. Majd ha Flóra szeretné akkor elmeséli... - suttogtam. És szerintem az ofő kapcsolt.
-Jó, értem, nincs semmi gond. De siessetek. - mondta megértően. Bár szerintem gőze sem volt, hogy mi a szitu.
-Viszont hallásra.
-Szervusz. - köszönt el. Letettem a mobilt.
-Induljunk... - kezdtem, de aztán ránéztem Flórára. - Jó... Nincs semmi baj! Megoldottuk! Nyugi, Flóra!!!
-In.. dhul..hatunk... - szipogta. Lassan sétálva, szomorúan és Flórát nyugtatva elindultunk. Visszafelé egy másik úton jöttünk és kerestük Flóra telóját, amit állítása szerint, ahogy csörgött és fel akarta venni, kiverte a kezéből és eldobta. Elég hamar megtaláltuk. Mikor a parkba értünk ránéztem a lányokra mire ők bólintottak. Ugyanarra gondoltunk. Ami engem illet én végig ezen gondolkoztam.- Flóra - torpantunk meg, és belenéztem a szemébe. Végtelen hálát és szomorúságot fedeztem fel benne. - Menjünk egyáltalán? Nem lenne jobb itthon maradni? - kérdeztem őt, szigorúan, de csak megrázta a fejét.
- Mindig erre vártunk... És ráadásul meg is mentettetek... Ez a legkevesebb. - mondta mire bólintottam.
Az út többi részében csöndben voltunk a buszon. Aztán mire a szálláshoz értünk, méginkább semmi kedvünk nem volt beszélni, úgyhogy bedőltünk az ágyba.