10. rész

Na, gondolom várjátok, hogy mi jön most... Tessék lássék, itt van a 10.(!) fejezet! :))
Még mindig várjuk a komikat!! :D


2011. augusztus 28.

Az utolsó nap a gólyatáborban. És egyben az esti bál és a fellépés is. Izgatottan ébredtem, kilenc körül. Felvettem egy famert és egy fekete toppot és csak úgy kotorásztam a szekrényben.
- Becky, nem baj ha megyünk? - lépett mellém Lola.
- Nem, menjetek csak. Én még úgy is összepakolok... - mosolyogtam, mire bólintottak és kimentek az ajtón.A szekrényben találtam egy... egy sátrat(?). Na ezt nem értettem, úgyhogy lehuppantam a földre és furán bámultam magam elé. Aztán beugrott egy ötlet... Felpattantam a földről és odamentem a szemben levő ajtóhoz. Bekopogtam és Peter kinyitotta az ajtót.
- Ki aaaaz??? - üvöltötte a képembe.
- Menj a francbaaa - üvöltöttem vissza, mire röhögve kitárta az ajtót, hogy bemehessek. Ricsi az ágyán feküdt és mikor meglátott felpattant és odajött, hogy megcsókoljon. Peter és Dave röhögve mentek le kajálni.
- Jó reggelt szívem - suttogta két csók között.
- Viszont - leheltem. - Megnézhetem a szekrényeteket? - kérdeztem, mire megdermedt és kerekre tágult szemmel, fura arckifejezéssel nézett a szemembe. Az arcát látva elkezdtem magyarázkodni, hogy találtam egy sátrat, és kíváncsi vagyok, hogy itt is van-e.
- Parancsoljon - tárta ki a szekrényajtót. Nevetve kezdtem kuatkodni és meg is találtam.
- Mit szólnál, ha...
- Ha rábeszélnénk az ofőnket, hogy a bál után kint aludhatnánk-e a többiekkel a sátrakban. - fejezte be a mondtaomat sóhajtva. - Egy próbát megér. - mondta és beültetett az ölébe. Nyomtam az arcára egy puszit mire nevetve megrázta a fejét.
- Éhes vagyok. Menjünk - pattantam fel. Ő is felállt, megfogta a kezemet és elindultunk a lépcsőn lefelé. Mikor beléptünk, láttam hogy a csajok és Dave-ék egy asztalnál ültek úgyhogy odamentünk. Leültün egymás mellé, miközben húúú-ztak egy sort. Vigyorogva néztem Lulu-ra, aki rám kacsintott. Gyorsan elmeséltem mindenkinek az ötletemet, mire végiggondolták.
- Ez zseniális. Tök jó az utolsó napra - vigyorgott Dave.
- Kössz. - mosolyogtam. Megettem a napi műzli-adagomat, és Ricsivel felálltunk. - Megyünk. Majd találkozunk. Sziasztok! - intettem mire elköszöntek.
- Gyere - ragadta meg a derekam Ricsi. -Menjünk ki a tóhoz.
 Kibaktattunk és leültünk a partra. Ricsi eldőlt a fűben én meg a hasára hajtottam a fejemet. Egy kis csönd után megszólalt.
- Mi az a meglepi?
- Meglepi. - mondtam, felültem és felé fordultam. - De ma este megtudod - csókoltam meg. Elmosolyodott.
- Várom a ma estét. Biztos gyönyörű leszel - ült fel mosolyogva. Zavartan megvontam a vállam. Átkarolt, mire a mellére hajtottam a fejemet. 
- Persze, persze - dünnyögem. Felnevetett és adott a homlokomra egy puszit. Eszembe jutott valami. Mosolyogva néztem rá. - Még nem is ismerjük az a-sokat.
- Ja. De nem hiszem, hogy jóban leszünk velük... - igyekezett elfojtani egy mosolyt. Nem sikerült. Elhúzódtam tőle és felvontam a szemöldököm, mire magyarázkodni kezdett - Az úgy volt, hogy az egyik srác eltévesztette a szobát és a mienkbe jött be, mi meg követtük, hogy hova megy és... és este megvicceltük őket, de nem volt olyan durva... - hadarta, mire felröhögtem.
- Úgy kell azt csinálni. - mondtam és visszadőltem rá. Megcsörrent a telefonom. Felkaptam és meghallottam Johanna hangját. Mondta, hogy a lányok már ott vannak, siessek én is.
- Rendben - bólintottam és leraktam. Szomorú mosollyal néztem Ricsire.
- Menned kell mi? - kérdezte. Bólintottam és megcsókoltam.
- Ha hívsz és el tudok szabadulni, jövök - mosolyogtam és felálltam. Mentem két lépést és csörgött a telóm. Röhögve odahajoltam, nyomtam egy puszit a homlokára és még egyszer elindultam. Gyorsan odaértem. Talán mert futottam... Na mindegy. Út közben vettem 6 jegeskávét a Starbucks-ban. A hangszerek között állva szétosztottam a kávékat.
- Na Becky? Jól alakulnak a dolgok? - kérdezte Vika, mire mindenki kíváncsian felém fordult.
- Még jóhogy - nevettem - Gondolom most nincs kedvetek az áradozásomat hallgatni, úgyhogy kezdjük is - kortyoltam még egyet és leraktam a poharat a földre. 
Elkezdtük az esti dalokat. Mikor végigénekeltük a szettet csörgött a telóm.
- Bocs - mondtam. Röhögve felvettem. - Sziaaa!
- Itt vagy egy térre tőlem és hiányzol szívem!! - mondta Ricsi köszönés nélkül. Felnevettem.
- Te is hiányzol. Nemsokára megyek. De most le kell tennem. Szeretlek.Sziaaa szivi!
- Siess vissza hozzám. Én is téged. Szia!! - mondta és mosolyogva leraktam.
- Bocs lányok - mentegetőztem. Újabbat kortyoltam a kávémból. - Újabb ötlet! Linkin Park - Numb!! (a szám: http://www.youtube.com/watch?v=kXYiU_JCYtU&ob=av2n ) - kiáltottam, csak sajna a mikrofonba, úgyhogy asszem' mindenki megsüketült... - Elnézést... - hebegtem. A lányok vihogva bólogattak.
- Kezdjük - mosolygott Lulu. Hatalmas sikert arattunk. 
- Ezt bevesszük a listánkba. Mégegyszer. Egy-két-há' és! - kiáltotta a dobosunk.
-Tired of being what you want me to be Feeling so faithless... - kezdtem énekelni. (a dal szövegét itt találjátok: http://kulfoldi.zeneszoveg.hu/dalszoveg/1473/linkin-park/numb-zeneszoveg.html) Hatalmas tapsot kaptunk most is. Még kétszer eljátszottuk az egész szettet a Numb-bal kiegészülve.
- Johanna - lihegtem. Már nagyon elfáradtam, a kávém is elfogyott.
- Megyek is. Mit hozzak? - kérdezte.
- Valami hideget. Cola vagy jegeskávé, amelyik hidegebb - nyögtem ki a szavakat. Felálltam a hangfalról (idő közben leültem és úgy énekeltem tovább) és Johanna kezébe nyomtam egy kis pénzt. - Kössz.
- Nincsmit. Szerintem tartsatok egy kis szünetet - kiáltotta az ajtóból. 
Visszaültem a hangfalra. A többiek is így tettek, vagy a földre ültek. Csendben ültünk. A zsebemben rezegni kezdett a telefonom. Mosolyogva olvastam az üzenetet:
"Ricsi üzenete: Képzeld Dave beleesett a tóba xDD Ráadásul ez volt az utolsó nem használt ruhája, úgyhogy az ofó ingében nyomja xDD képzelheted hogy néz ki :"D Siess vissza szívem. Hiányzol <3 ". Röhögve néztem a csatolt képet. Dave csuromvizesen áll a képen az ofő ingében és egy lány shortjában. Körbeadtam a telóm.
- Öhh... Mi történt? - kérdezte röhögve Kiki.
- Dave beesett a tóba. Nincs több tiszta ruhája, a többit mind leette, meg ilyesmi. - mgyaráztam könnyezve. Johanna odalépett hozzánk a jegeskávékkal a kezében. Odaadtam neki is ai iPhone-omat és gyorsan elmagyaráztam a hozzá tartozó kis sztory-t. Röhögve adta oda a kávékat. Előadtuk még egyszer a szettet és elindultunk vissza. Én rohanva, a többiek kocogva. 
   Az udvaron megláttam Ricsit, aki éppen háttal állt nekem és valamin röhögtek. Peter rám vigyorgott, mire gyorsan a szám elé raktam az ujjamat, jelezve, hogy nem szóljon senkinek. Odalopakodtam Ricsi mögé és hirtelen megöleltem. Összerezzent a váratlan támadástól.
- Megvaaagy!! - nevettem a fülébe. Hirtelen megfordultés felkapott a karjába. A meglepetéstől moccanni sem tudtam.
- Vagy fordítva - röhögött a fülembe. Felnevettem.
- Minden bizonnyal. - nevettem. - Na mostmár tegyél le, nem vagyok ilyen könnyű... - kezdtem ficánkolni a karjában.
- Áááá. Hallod, Dave, azt mondja nem is könnyű - röhögött. - Ahogy akarod... leraklak. De...
- De mi? - pislogtam értetlenül.
- Egy csókért cserébe - vigyorgott.
- Óóó, azt bármikor - mosolyogtam rá. - De előbb leraksz.
- Igenis asszonyom, ahogy parancsolja - mosolygott és végre lerakott. Amint a lábam földet ért elkezdtem rohanni... illetve csak akartam, mert fogta a derekamat. - Ismerlek - puszilta meg a fejem tetejét. Elröhögtem magam, és tudomásul vettem, hogy úgysem fog elengedni. Hátrafordultam, belenéztem a szemébe. A karomat a nyaka köré fontam és megcsókoltam. A hátunk mögött Peter-ék húúú-zni kezdtek és hallottam, ahogy Vikáék is csatlakoznak hozzájuk. De nem érdekelt. Ricsi kuncogott egy kicsit, aztán eltoltam magamtól.
- Mondtam, hogy bármikor - suttogtam a fülébe, miközben átöleltem.
- Én meg hiszek is neked - lehelte.
- Pillanat és jövök - mondtam és elfutottam az ofőhöz.
- Tanár úr, arra gondoltam, hogy mivel reggel találtam a szekrényünkben egy sátrat és Ricsiéknél is van egy, este a bál után aludhatnák sátorban. Szerintem mindenkinél van sátor.
- Hát Rebeka... Rendben, de csak azért mertez az utolsó nap a táborban. Egy pillanat és szólok mindenkinek.
- Köszönöm! - mondtam és visszafutottam a többiekhez. Ricsi kérdőn nézett rám, úgyhogy magyarázkodni kezdtem. Felröhögött és átkarolta a vállamat. Még így beszélgettünk egy csomót, aztán megláttuk Billéket, akik röhögve jöttek ki az udvarra. Tehát eljöttek a bálra. Meg a többiek is. Odarohantam Charlie-ékhoz, és lepacsiztam velük.
- Rohadt régen láttalak Becky!! - ölelt meg Bill, és azt hiszem eltörte a csontjaimat. Röhögve kibújtam a karjai közül és hagytam, hogy a többiek is üdvözöljék egymást. Aztán kijött az ofő. A Ricsi befogta a fülemet, és pedig az övét. Mindenki mosolyogva figyelt minket. Az ofő beleüvöltött a megafon-ba.

- GYEREKEK!!! A BÁL ESTE 8-KOR KEZDŐDIK A TÓ TÚLOLDALÁN LÉVŐ HÁZBAN!!!! - üvöltötte. - MOST MINDENKI FELMEGY A SZOBÁJÁBA, A SZEKRÉNYBEN KERES EGY SÁTRAT, LEHOZZA ÉS A TÓ TÚLOLDALÁN FELÁLLÍTJA!!!! - ordította. Bill és Charlie döbbenten nézett, és szerintem megsüketültek. Na ja, még újak. Mosolyogva néztem Ricsire, aki elengedett és bólintott.

- Menj csak - mosolygott. - Háromnegyedre ott vagyok érted.

- Rendben - nevettem fel. Megfogtam Vika karját és elrohantunk a szobánkba, ami már egy szemétdombhoz hasonlít annyi ott a ruha, meg a csipszes zacsi, a morzsák meg mindenféle szemét... Mikor Flóra becsapta az ajtót, kitörtem.

- Figy, az oké, megvannak a bálos ruháink - kezdtem hisztérikusan járkálni (egy pár ruhakupacot átlépve) - na de a fellépős?! Miért csak most jut eszembe?!?!

- Becky, ha nem ülsz le egy pillanatra, lekötözlek az ágyhoz - lépett be az ajtón a megmentőnk. 

- Johanna!!! - ugrottam a nyakába, mire leesett a kezében tartott zacsi és kiszóródott az összes ruha. 

- Rendben, rendben. Tartoztok nekem, én vagyok a megmentőtök blablabla. Csak egy dolgot kérek cserébe. Lehetek a menedzseretek - vigyorgott. Elröhögtük magunkat és könnyezve bólogattunk. - Oké. Becky - nyomott a kezembe egy kis zacsit - Lola, Lulu, Vika, Flóra. - osztotta ki a zacsikat.

- Köszönöm!!! Ööö... - akadtam meg egy pillanatra. - Mindjárt jövök. Az ofővel beszélni kéne. Johanna! Mint menedzserünknek, muszáj ott lenned a megbeszéléseken. - kacsintottam, és kirohantunk az ajtón. Rohantunk egy sort, és aztán megtaláltuk. Lihegve támaszkodtam a falnak és feltartottam az ujjam, hogy csak egy perc, de Johanna közbevágott.

- Jó napot - kezdte franciául. - Gondolom Becky-ék említettek valami meglepetést. És az időpont ma lenne. A meglepetés pedig: egy bandát alapítottak - magyarázta Johanna mosolyogva, az ofő pedig szintén mosolyogva hallgatta és néha bólintott is. 

- PunkGirls a neve. És a meglepetés az lenne hogy fellépjünk - szóltam közbe, mert már kifújtam magam. - De a kérdés az, hogy mikor? Most az elején, a közepén vagy a végén??

- Nos Rebeka és... öhm...

- Johanna - segítette ki Johanna mosolyogva.

- Johanna. Szerintem mindenképpen az elején lépjetek fel, mert az feldobja a hangulatot. Majd szólok, aztán felmegyek a színpadra és felkonferállak titeket.

- Rendben köszöjük... De tanár úr. Megkérhetem, hogy nevet ne mondjon? Azt majd mi szeretnénk - mosolyogtam. Bólintott. - És még valami. Felvihetjük a hangszereket? Mert például van egy dobunk, szintetizátor meg mindenféle.

- Persze. Gyertek, mutatom az utat - mondta és elindult, de megtorpant. - Honnan szereztetek dobot?

- Tudja, van egy boltunk, nem messze innen és ott vannak hangszerek - mondta Johanna. - Csak rácsörgök az egyik haveromra, aki már bepakolt egy autóba és akkor idehozza.

- Rendben, köszönöm Johanna. - biccentett. - Ezek szerint egyedül is boldogultok. A tó mellett kocsival is el tudtok jönni. Akkor kérlek hívd fel őt. Nekem viszont még rengeteg dolgom van a díszítéssel és Delacour tanárnő is már vár rám...- mondta és elment. Mosolyogva néztem Johanna-ra. Választ vártam a menedzseres cuccra és vigyorogva magyarázkodni kezdett. 

- Tudtam, hogy lehetek a menedzseretek, úgyhogy már elkezdtem pakolászni kicsit... Viszont most felhívom Jake-et, mert nem lesz időnk... - kapta elő a telóját és már pötyögött is. 

- Szólok a csajoknak. Találkozunk a kapunál - rohantam el a szobánk felé. Beestem az ajtón, gyorsan elhadartam, hogy mi a szitu és már rohantunk is le a kapuhoz. Lent Johanna éppen röhögött valamin egy sráccal, aki amikor meglátott minket mosolyogva bemutatkozott.

- Sziasztok. Jake vagyok.

- Szia - köszöntem mosolyogva. - Ő itt Lulu, Lola, Vika, Kiki és Flóra

- Sziasztok.

- Na, most, hogy túl vagyunk a bemutatkozáson, induljunk, elkésünk - mondta Johanna. - Csajok, beszállás!

Azt az egy percet is végigröhögtük a kocsiban. Mikor odaértünk kipattantunk és megkerestem az ofőt. 

- Már vártalak titeket, igen hozzátok csak nyugodtan, ha kell segítség valahol itt megtaláltok - mondta és ráordított valakire, hogy inkább ne csináljon semmit. Vihogva kitártam az odafelé vezető ajtókat és mentünk hangszereket cipelni. Hurrá. Flórával felemeltünk egy hangfalat és Johanna pedig rápakolt egy csomó kábelt. Bevánszorogtunk az ajtókon és fellépkedtünk a színpadra vezető lépcsőn. Óvatosan nyögésekkel kísérve leraktuk a színpad elejére. Még egy fél órát pakolásztunk amikor készen lettünk. Felszalatunk a szobánkba és elkezdtünk tanakodni.
- Szerintem úgy kéne, hogy felvesszük a bálosat és egy zacsiban elvisszük a fellépőset. Akkor nem vesznek észre semmit. Az úgy jó? - kérdezte Flóra. Mindenki végiggondola, aztán bólintottunk egy hatalmasat. Belebújtunk a ruhákba aztán jöhetett a haj és a smink. Nekem, Flórának és Vikának vasaltuk; Lulunak, Kikinek és Lolának meg göndörítettük.
- Szépek vagytok - jegyezte meg Johanna mosolyogva. Gyorsan begyömöszöltük a fellépős ruháinkat pár zacsiba (az enyém öko, védem a természetet) és leültünk egy kicsit az ágyakra. Kopogtak. Mosolyogva felálltam és az ajtóhoz libbentem. Háromnegyed volt. A csajok vihogva kicsusszantak mellettünk.

- Szia - ölelt át Ricsi. - Szép vagy.
- Köszi - mosolyogtam és megcsókoltam.
- Menjünk - mondta, mikor elengedtük egymást.
- Oké.
  Az utat végignevettük, de aztán leesett, hogy sehol sem látom Loláékat. Megtorpantam.
- Mi az? - kérdezte Ricsi.
- Vikáék kivel jöttek? - kérdeztem. Ricsi sokatmondóan mosolygott rám.
- Flóra Gabe-bel. Vika Peter-rel. Lulu Billel. Charlie Lolával. Mark meg Kikivel.
- Agyonázottmosómedveee!!! Ááááá!!! - boxoltam bele a karjába, mire átölelt és nevetve továbbindultunk. Kicsit később már bent ugráltam a lányokkal egy rock-számra. Azztá megláttam az ofőt és Johanna-t akik futva jöttek, és az ofőnk az óráját csapkodta. Idő volt.
- Ricsi! - kiáltottam a fülébe. - Megyünk! Jön a meglepi!
- Rendben. Sziaa!!
 Felkaptam a zacsit és rohantunk a vécébe. Átöltöztünk, és kimentünk az ajtón. Ott várakozott az ofőnk. Biccentettem, jelezve, hogy mehet. Elment a színpad felé és Johanna felé fordultunk.
- Csajok, mindent bele!!! - kiáltotta. Mindenki elhallgatott. Úgy látszik az ofő felért a színpadra.
- Figyelem! Mindenki tudja, hogy Rebeka, Kinga.. Bocsánat Kiki - mentegetőzött az ofő, amikor morgást hallott felőlünk. - Lulu, Lola és Viki egy meglepetéssel készült nektek. Most pedig jöjjön a várva-várt meglepetééés!!! - kiáltotta, mire mindenki tapsolni kezdett.
- Hajrá csajok. Sikerülni fog! - mondta még gyorsan Johanna. Felléptünk a színpadra. Ricsiék hangos tapsban és füttyögésben törtek ki. Mosolyogva intettem nekik.
- Sziasztok. Mi vagyunk a PunkGirls. Most pedig... Kezdjük!!
- Egy, két, há' és! - kiáltotta Kiki. Az American Idiot-tal kezdtük, hatalmas siker volt. Utána jött a Nananana. Ilyenkor Dave-ék már a színpad elején tomboltak. Mikor véget ért a szám röhögve megráztam a fejem. A Numb következett. Mindenki velem együtt énekelte, hatalmas sikere volt. Utána a Boulevard Of Broken Dreams, Are You Gonna Be My Girl, What The Hell, Skater Boy és a You And Your Hand következett. Hatalmas sikerünk volt, vissza is tapsoltak minket. Utoljára lejátszottuk egy poénnak Lilly Babától a Cuppanós Nagy Puszit (a szám: http://www.youtube.com/watch?v=rqc57fILBuA). Legnagyobb meglepésünkre mindenki röhögve énekelte velem. Röhögve mentünk le a színpadról. Nagyon nagy sikerünk volt. Gyorsan visszaöltöztünk és amikor kiléptem a vécé ajtaján megláttam Ricsit, úgyhogy odaszaladtam és a nyakába borultam.
- Jók voltatok - kiáltotta a fülembe, mert újraindultak a zenék.
- Kösziii - kiáltottam. Visszamentünk a táncolók közé és ugráltunk egy nagyot. Johanna és Jake is ott volt. Aztán amikor azt hitték nem figyelünk (pont inni mentünk) becsúszott egy csók is. Ahha. Mostmár értem. Aztán kábé fél kettőkor jött egy lassú szám. Elkínzottan néztem a színpad felé. Na ne mááár!!! Összerezzentem, mert Ricsi hátulról megölelt és dölöngélni kezdtünk. Vigyorogva megfordultam és a nyaka köré fontam a karom, ő meg megfogta a derekam és táncolni kezdtünk. Úgy a tánc közepe felé Ricsi magához húzott és megcsókolt. Felkuncogtam, mert a szám véget ért és továbbra sem engedett el. Valaki köhintett mögöttem, úgyhogy ösztönösen elugrottam Ricsitől. Johanna.
- Srácok, mi megyünk. Jó sátorozást - ölelt meg. - Hiányozni fogtok. De majd beszélünk még. Sziasztok! - köszönt el és Jake-kel együtt kimentek. Visszafordultam Ricsihez és átölteltem.
- Futás aludni. Látom, hogy fáradt vagy, én is az vagyok. - suttogtam a fülébe és bólintott.
- Rendben, menjünk - mondta. Intettünk a többieknek és kimentünk az ajtón. Csendben felbaktattunk a szobánkig. Megöleltem és ő bement az övékébe, én meg a mienkbe. Gyorsan felkaptam egy melegítőt, öblögettem párat, megfésültem a hajamat és leültem az ágyamra. Ricsi kopogott, mire felpattantam és kimentem hozzá. Átöleltem és elindultunk a sátrainkba. Leültünk még a tó partján és beszélgettünk kicsit, de néha meg-megbillent a fejem.
- Na Becky, indulás van aludni - állított fel. Magához húzott és ráérősen megcsókolt. Repestem az örömtől, hihetetlenül bolog voltam. Egy kis idő után elengedett és bementem a sátrunkba. A csajok már ott voltak.
- Becky... Mesééélj!!! - monda Lulu, kíváncsi szemekkel. Felröhögtem aztán csak úgy dőlt belőlem a szó, észre sem vettem mennyi az idő, csak beszélgettünk és beszégettünk mindenféle baromságról. Olyan hajnali három fele, már szóltam, hogy inkább aludjunk. Sajna nem sikerült. Pedig próbáltuk. Komolyan! Végül kifogytunk a témákból, és szépen lassan, mindenki kidőlt. Én is. Valami mozgást hallottam a sátorból, de nem vettem komolyan. Vissza aludtam. Egyszer csak rezegni kezdett a telefonom. Félálomban megkerestem. Vika feje alatt (?) volt. SMS-em jött.
 Ricsi üzenete: Nem tudod, hol van Gabe? Itt kéne lennie a sátorban. 
Körülnéztem a sátorban. Nem találtam valakit. Gyorsan visszaírtam.
 Becky üzenete: Nem, de Fló sincs itt. Pillanat, megnézem...
Hangtalanul kidugtam a fejem a sátorból és... És megláttam ŐKET. Az egyik padon ültek és csókoloztak!!! Vigyorogva visszahúztam a sátor zibzárját.
Becky üzenete: Nézz ki a sátorból. De pssszt!!! - írtam vissza. Pár pillanat múlva jött a válasz. Másolom:
Ricsi üzenete: Atyaúristen :D:D Na mindegy. Aludj még egy kicsit.
Becky üzenete: Rendben jó8 szívem. Szeretlek.
Ricsi üzenete: Én is. De ezt tudod.
 Mosolyogva elaludtam.