Komikat szeretnéénk!! Könyörgüünk!!! A kitűzött cél... mondjuk legyen 3(!!!!) komment!! Légysziii!!!
2011. augusztus 27.
Reggel szinte kipattant a szemem, pedig hihetetlenül fáradt voltam. Ránéztem a telómra...
- Fél hat. De jó! Úgyis imádok korán kelni... - dünnyögtem halkan. Felültem az ágyban és igyekeztem legalább 2 percig ülve maradni... Nem sikerült. Olyan fél perc lett kb. a kettőből... Jézusom. Asszem' nemsokára dilidokihoz kell menjek, hogy ellenőriztessem az agyam kapacitását... Felkaptam egy melegítőt a kezembe a nesszeszeres táskámmal együtt és elindultam a zuhanyzók felé. Gyors lezuhuhanyoztam és megmostam a hajamat. Felvettem a ruhát amit magammal hoztam (short és rövidújjas) és gyorsan megmostam a fogamat. Egy darabig szenvedtem a hajammal, hogy, hogyan szárítsam be, de aztán leesett, a szobánkban van hajgöndörítő. Visszasettenkedtem a szobánkba (a sminkem is ott maradt) és felkaptam a cuccost. Újra a fürdő felé vettem az irányt. Már épp elkezdtem begöndöríteni az első tincset mikor jobban belenéztem a tükörbe. Úristen. Alice állt mögöttem. Majdnem kiejtettem a kezemből a forró vasat.
- Úúúrristen Alice, a frászt hoztad rám! - nevettem, de megláttam a komor arcát, úgyhogy lehervadt a mosoly az arcomról.
- Sajnálom, hogy megijesztettelek Becky. - mondta mosollyal az arcán... enyhén szólva félelmetes volt. - Csak arra lennék kíváncsi, hogy mit csinálsz ilyen korán? - kérdezte.
- Öhh... Tudod... Ma is ki kell majd menjünk a csajokkal a városba, szervezni a meglepit. - mosolyogtam.
- És véletlenül nem azért mert randid van ma Ricsivel? - hajolt közelebb hozzám fenyegetően.
- Te... Honnan... Tudod? - nyügtem ki végül.
- Tudod, egészen kifinomult a hallásom, nem úgy mint mindenkinek.
- Te hallgatóztál? - bámultam rá. Először hitetlen voltam, nincs ehhez joga. Aztán elképedtem, hogy de igen mégis megtette és végül dühös lettem, hogy hogyan is képzelte ezt. Gyorsan lehiggadtam, mivel láthatólag egy kicsit zavarba hoztam, de visszanyerte a hidegvérét és tovább mosolygott.
- Nem, én nem úgy nevezném... - kezdte. - Inkább csak információ hiányom volt... Ja és még valamit. Szállj Le A Pasimról! - kiáltotta.
- Ricsi a te... - alig bírtam megszólalni.
- Igen - közölte diadalmas arccal és kilibbent az ajtón.
Ehhez én nem tudok mit mondani... Ha Alice Ricsivel jár, akkor Ricsi csak azért hívott randira engem, hogy megalázzon mindenki előtt? - gondolkoztam és egyre több rémképet láttam magam előtt... Leönt egy kávéval és kiröhög... Szerez egy hangosbemondót és beleordítja franciául az egyik rémesen ciki esetemet... Gyorsan elhessegettem ezeket a képeket, és lassan befejeztem a göndörítést. Nem éreztem rá okot, hogy lemenjek reggelizni... Elment az étvágyam. Bevánszorogtam a szobánkba és hanyatt dobtam magam az ágyon. Nem tudom meddig feküdtem otta gondolataimba merülve. Egyszercsak megszólalt a telóm. Rápillantottam a kijelzőre. Johanna. Gyorsan felvettem, nehogy kiszúrjon valamit.
- Szia Becky - köszönt vidáman Johanna.
- Szia Johannaaa - köszöntem, de a hangom megremegett.
- Becky! Mi a baj? - kérdezte aggodalmasan. Ezek szerint, a "nem-szúr-ki-semmit-a-ramaty-állapotomból" terv füstbe ment. De jó.
- Tudod Johanna... Jól vagyok, csak egy kicsit... Nincs ma túl jó kedvem. - sóhajtottam. Nem jött be.
- Na figyelj, ismerem én a rocker-eket és ez nem rockker-hez hasonló viselkedés. Stílust váltottál vagy tényleg valami gáz van? - kérdezte. Telibe talált.
- Gáz van... - kezdtem és elmondtam neki mindent. Hogy, hogy érzek Ricsi iránt, hogy mit ondott reggel Alice, hogy milyen arcot vágott... Az a diadalittas mosoly... - Kilibbent az ajtón. Tök kecses vot. - fejeztem be a mondandómat. Vagy fél percig kuss volt Johanna-nál, már éppen újra akartam indítani, amikor megszólalt.
- Nos... Először is, hagyd figyelmen kívül amit Alice mondott neked, nem biztos, hogy amit mondott az igaz is. - mondta mire bólintottam. Mintha csak látná... - És menj le a barátnőidhez, biztos azt hiszik, hogy készülödsz. De mielőtt lemész hozd rendbe magad de gyorsan! És gyertek próbálni a vásárlók hiányolják a zenét... - mondta és hallottam a hangján, hogy vigyorog. Elnevettem magam. - Ja és mond meg Lulunak, hogy van egy csomó új berendezés meg CD, úgyhogy biztos, hogy jöttök. - nevetett.
- Köszi Johanna. - mosolyogtam. - Rendbe szedem magam és indulunk! Sziaa! - köszöntem és lecsaptam a telót. Odaballagtam a falra felakasztott tükörhöz, de visszahőköltem. Nem is érzékeltem, hogy sírtam. Óóó, hogy a nyavalya! Most ráadásul vörösek is a szemeim!
- Rendben - motyogtam. - Most az lesz, hogy szépen felöltözöl a kedvenc ruhádba és megmosod az arcod. Lemész és odatolod a képedet Ricsi mellé, mert tuti, hogy Alice hazudott. - Így is tettem. Egy extrarövid farmerben és egy rövidújjas Rolling Stones-os felsőben a fekete napszemcsimmel a fejemen leszaladtam a lépcsőn és kimentem a skacokhoz. Ricsi mellé libegtem aki azonnal átkarolta a vállamat. Őrületesen dobogó szívvel és mosolyogva néztem rá, mire egy puszit nyomott a homlokora. Meghalok... Úúúristen! De helyees!!
- Három előttre egy kicsivel - suttogtam a fülébe. - már itt leszek. De addig ki kell menjek szervezkedni. - nevettem fel.
- Rendben. De itt legyél nekem! - suttogta. Mosolyogva bólintottam.
- Lulu! - kiáltottam a padok felé. - Most beszéltem Johanna-val! Üzeni, hogy menjünk van egy csomó új cucc. Útközben elmesélem. Tetszeni fog! - kiabáltam és felcsillant a szeme. Felpattant a padról, aho eddig anyukájával beszélt. Ezt csak onnan tudom, hogy folyamatosan bólogatott és olyan angyali képet vágott amibe még én sem tudnék belekötni.
- Menjünk. Sziasztoook!! - karon ragadott engem meg Flórát és elhúzott minket a fiúktól. - Nah szóval... Milyen dolognak örülnék nagyon? - kérdezte mikor a fiúk meg mindenki más is már hallótávolságon kívül került.
- Új CD, hangkeverő cucc meg mondott még egy csomó mindent. - mosolyogtam. Ennyi elég is volt. A boltig futva tette meg az utat. Röhögve rohantunk utána.
- Hééj, látom bejött a tanácsom mi? - vigyorgott Johanna, miközben átöleltem őt.
- Bizony, háromkor találkozunk, úgyhogy előbb kell majd elmenjek. - mosolyogtam.
- Rendben, de kezdjétek! Lulu! Várj meg kell magyaráznom egy csomó mindent... - kezdte aztán elrohant a röhögés irányába. Mosolyogva mentem a rövidebb uton a hangszerekhez.
- Hát te? - kérdezte tőlem Johanna. - Hogy kerülsz ide ilyen hamar?
- Öhm, tudod... Én nem kerültem meg az egész boltot, hogy a hátsó ajtón kereszül jöjjek ide. - röhögtem. Felnevetett és odament Luluhoz, hogy segítsen bekötni a hangfalakat.
- Na figyeljetek. Beszéltem a főnökkel és azt mondta, hogy csak úgy zenélhettek a boltnak, hogy fizetést is kaptok. - vigyorgott. Összenéztünk a lányokkal. Biccentettem a fejemmel, hogy jöjjenek ide ezt meg kell beszélnünk.
- Figyeljetek... Ez tök jó! Mármint... Először is. Nektek van otthon valami hangszer? Azaz, amin most játszotok.
- Van. - közölték egyszerre kivéve Lola.
- Nincs. Se szintetizátorom, se rá pénzem - mondta szomorúan.
- Akkor meg is van mire kell a pénz - mosolyogtam - Ne máár! Így túl könnyű az élet!! - nevettem.
- Ja. Becky, olyan mázlista vagy! Már van is egy pasid, barátnőid egy bandád... Tényleg! - csettintett Kiki - Kell egy név!
- Rocker Soul - vágtam rá köbö fél perc hallgatás után. - Azaz "Roccker Lélek". Jó? - kérdeztem, mire csillogó szemmel bólogattak. - De lehetne mondjuk, PunkGirls. Egybeírva, Girls nagybetű. Melyik?
- Én a Punk-ra szavazok - mondta Vika. Az én emberem! Én is ezt a nevet csípem jobban.
- Roccker - közölte Lulu.
- Punk - mondta Kiki nevetve és összepacsizott Vikával.
- Én is a Punk-osra szavazok - mondtam, nehogy enyém legyen a döntő szavazat.
- Punk - mondta mosolyogva Lola.
- Az utolsó szavazat az enyém... Punk - nevetett Flóra.
- Tehát a nevünk... PunkGirls. A logót meg magamra vállalom, majd megrajzolom - mosolyogtam, mire bólintottak. - Akkor kezdjük. Tehát legyen Avriltől a Smile és a Girlfriend, MCR-től a Nananana és a Famous Last World. Utána vége mert szaladok - néztem a telómra. És elkezdtük. A vásárlók csak jöttek, jöttek, fellendítettük a boltot. Fél háromkor már rohantam a szobánk felé a lépcsőn. Teljesen bemásztam a bőröndömbe meg a szekrénybe, remélve, hogy találok valamit de nem. Tök elkeseredetten ültem az ágyamon, amikor eszembe jutott egy ötlet. Johanna kábé akkora mint én, minden méretben. Gyorsan megcsörgettem és pár másodperc múlva fel is vette.
- Itt vagyok a folyosón, melyik a ti szobátok? - kérdezte, mire vihogva kirúgtam az ajtót. Röhögve bescörtetett egy nagy zacsival a kezében. Gyorsan kipakolta a dögösebbnél dögösebb szetteket az ágyamra.
-Ez jó lesz - böktem egy fekete hálós harisnyára mini farmerrel és egy fekete bőfazonú Guns 'N Roses-os felsővel. Gyorsan belebújtam és egy bakacsot vettem fel hozzá.
- Jó választás - mosolygott Johanna miközben vasalta a hajamat. Megcsináltam a sminkemet és készen is voltam. Odaszökkentem a falon álló tükörhöz.
- Nem is nézek ki olyan bénán - mosolyogtam.
- Persze, hogy nem. Menjünk - ragadott karon Johanna.
Lent már várt Ő. Ricsi írtó helyes volt és laza és... szeretem. Nagyon. Ez van, na. Két puszival elköszöntem Johanna-tól, aki még egyszer rám kacsintott és elment.
- Mehetünk? Szép vagy - mért végig Ricsi.
- Köszii, aha. Akkor Starbucks?
- Ahaa, de ha nem jó neked...
- Dehogynem! Induljunk - mosolyogtam. Összekulcsoltuk az ujjainkat és elindultunk. A Starbucks-ba vezető úton végig röhögtünk meg beszéltünk. Leültünk egy kétszemélyes asztalhoz és rendeltünk két jegeskávét.
- Képzeld, a szülinapomat tavaly szilveszterkor tartottuk és kibéreltünk egy diszkóhelységet... Azzal a feltétellel, hogy nekünk kell takarítani. Életemben nem láttam még annyi hányást - dünnyögtem az előző mondatot, mire felröhögött. - Az egyik olyan képet felrakam a Facebook-ra és iszonyatosan vicces kommentek érkeztek... Gyere megmutatom - pattantam fel és megfogtam a kezét. Odaültem az egyik géphez és ő mögöttem leguggolt. Felléptem a képre és mutattam, hogy honnan olvassa. Sírva röhögtünk a komikon. Amikor végeztünk az olvasással, elindultunk csak úgy lődörögni. Annyira jól elvoltunk, hogy észre sem vettem, hogy sötét van. A tér közepén álltunk amikor magához húzott. Lazán, ráérősen megcsókolt, én pedig szárnyaltam a boldogságtól. Szó szerint. Na jó, az kicsit furin nézne ki ha hirtelen kinőne a szárnyam és repülnék, úgyhogy csak majdnem szó szerint. A nyaka köré fontam a karom, mire felkuncogott. Gyöngéden eltolt magától és a homlokát az enyémnek támasztotta. Mosolyogva leeresztettem a karom, mire elkapta a fájósat. Ami mostanában nem is nagyon fáj, mert nem figyeltem rá...
- Nem fáj? - lehelte.
- Nem vészes.
Elmosolyodott, és megfogta a karomat (nem azt ami fáj).
- Késő van. Az ofő aggódni fog.
- Aggódjon csak. Nem árt neki némi öregedés... - dünnyögtem, mire felnevetett. Szépen lassan sétáltunk vissza. Néha adott a homlokomra puszit és sokszor röhötünk mindenféle baromságon. Mikor felértünk a szobánkhoz, nekidőltem az ajtónak ő pedig megcsókolt. Ricsi mögött köhintett valaki, mire elengedett. Na ki volt? Na ki? Az ofőnk. (Amúgy mi is a neve? Majd ki kell nyomozzam...)
- Elnézést... - mentegetőzött vörös fejjel. - De ezt ne most... Jó éjszakát. - mondta és bement a szobájába. Ricsivel egészségesen, jó diákokhoz méltóan kiröhögtük.
- Jó éjt Becky - lehelte a fülembe. Elengedett és bement a szemben lévő szobába. Az övékébe. Betántorogtam az ajtón, és a lányok letámadtak. Mindent elmeséltem részletesen viruló fejjel.
- Küldjetek légyszi egy üzit Johanna-nak, hogy köszi a ruhát és hogy jól sikerült minden - hajítottam a telefonomat Kiki-nek. Röhögve elkapta és bólintott. Gyorsan elaludtam, bár nem voltam fáradt... Biztos csak várom a holnapot.
2012. január 29., vasárnap
8. rész
Na itt van a 8!!! :D Jó ollvasást, ez a nap eseménydús lesz... :D
Puszaa <3
2011. augusztus 26.
Puszaa <3
2011. augusztus 26.
Na a mai nap teljesen kikészített. De csakis jó értelemben. És... neeem!! Nem hiszem el!! De mindent csak sorjában...
Délig aludtunk a csajokkal. Gyorsan magamra kaptam egy shortot és egy American Idiot-os ( Green Day ) felsőt meg a napszemcsimet. Leszaladtunk az ofőnkhöz, hogy elmehetnénk-e a városba egy kicsit vásárolgatni.
Délig aludtunk a csajokkal. Gyorsan magamra kaptam egy shortot és egy American Idiot-os ( Green Day ) felsőt meg a napszemcsimet. Leszaladtunk az ofőnkhöz, hogy elmehetnénk-e a városba egy kicsit vásárolgatni.
- Gyerekek, ez nem fog menni - mondta szemöldök ráncolva. - ha titeket elengedlek, akkor a többieket is el kell majd engedni, és ki tudja hova mennének.
- De tanár úr - kezdtem franciául, hogy legalább ez imponáljon neki és feltoltam a szemcsimet a hajamra. - mi sokkal felelősségtudóbbak vagyunk mint a többiek, és az az igazság, hogy egy meglepetést szervezünk... és ahhoz kellene pár cucc... De ne mondja el kérem a többieknek! És hozunk valami nasit is nekik... Meg a tanár úrnak is hoznánk valamit. Tudja, nem lenne igazságos a tanár úrral és a tanárnővel szemben ha maguk lemaradnának a kajáról. - rebegtettem a szempillámat. Bekapta a csalit.
- No rendben lányok, de siessetek vissza. Futás! - tapsolt egyet, mi meg sokatmondóan összenéztünk. Visszatettem a szememre a szemüvegemet és elszaladtunk Ricsiék mellett akik döbbenten bámultak ránk. Ricsire vigyorogtam és közben nevetve összekaroltunk a lányokkal.
- Tulajdonképpen mi is az a meglepi? - vonta fel a szemöldökét Lola.
- Hát tudjátok... Mivel az uccsó napon van a bál - itt csillogó szemmel néztem rájuk - csinálhatnánk valami meglepit... Mármint... azt nem tudom. - csóváltam a fejem szomorúan. - Ötlet?
- Nincs... de az időpont tökély. - mondta mosolyogva Kiki. - Apropó... Be kéne szerezni ruhát nem?
Vigyorogva néztünk rá. Ez csak egyet jelenthet. Futás vásárolni!!! Illetve...
- Nem lehet csajok. - mondtam mire úgy néztek rám mintha azt mondtam volna, hogy gyűlölöm a vásárlást és Párizst. - Max. egy két boltba menjünk el, de aztán valami kaját is be kéne szerezni, azért is jöttünk. De most indulás! - bementünk az első boltba. Hihetetlenül jól nézett ki. Minden tele a kedvenceimmel... Green Day, Nirvana, AC/DC, Metallica... Isteni volt. Vettem egy Iron Maiden-es felsőt, egy Metallica-s spagettipántos vállast és még egy pár ruhát, gatyát meg CD-t. A második boltban volt egy hangszer részleg. Természetesen odarohantunk. Kiki a dobokhoz pattant be, Lola a szintetizátorhoz, Vika az egyik rózsaszínű basszusgitárt kaparintotta meg, Lulu a hangkeverőhöz rohant, Flóra egy fekete gitárt fogott én pedig az énekes szerepet töltöttem be. Vigyorogva hátrafordultam.
- Mit játsszunk? - kérdeztem.
Összenéztünk és elkezdtük Green Day - Boulevard of Broken Dreams-et (a szám: http://www.youtube.com/watch?v=gWNRUVMboq4 ). Hihetetlenül jól éreztük magunkat. Az egyik eladó odajött és kíváncsian nézte az előadást. Mikor végeztünk, már minden vásárló ott tolongott és tapsolt nekünk. Ezek szerint klasszak voltunk. Vörös fejjel megköszöntük a tapsot, aztán mindenki kezdett szétszéledni. Alapíthatnánk egy bandát is...És beugrott.
- Csajok!!! - kiáltottam. - Mit szólnátok...
- Ha a bálon... - folytatta Vika.
- A meglepi... - mondta Kiki.
- Mi lennénk!! - kiáltottuk egyszerre. Vigyorogva néztünk egymásra. Odaszaladtam az eladóhoz aki a pult mögött állt.
- Nagyon ügyesek voltatok - mondta franciául. A csajszi egész fiatalnak tűnt, szimpatikus volt a barna göndör hajával.
- Köszönjük- köszöntem meg. - Tegezhetlek? Köszi. Na szóval, tudod mi most vagyunk itt gólyatáborban és nemsokára itt lenne a gólyabál is. Meglepetést szervezünk az osztálytársainknak, és arra gondoltunk, hogy...
- Hogy alapítotok egy bandát és kölcsönvennétek a hangszereket és próbálnátok is itt. Jól tudom? - mondta nevetve. Vörös fejjel bólintottam. - Nos rendben, nyugodtan és ha a hangfalakat is be tudnánk kötni akkor a bolton kívül is lehetne hallani a zenéteket, és az plusz reklám nekünk. - mosolygott.
- Jaj, istenem köszönjük szépen, nagyon hálásak vagyunk!! - kiáltottam. Nevetve megrázta a fejét.
- Maradtok még? Csak nyugodtan, úgyis csönd szokott lenni ilyenkor, legalább egy kis hangulat is lesz.
- Köszönjüüük!! - nevettem. Visszamentem a lányokhoz. - Maradhatunk. Kölcsön vehetjük a hangszereket a bálhoz és próbálhatunk itt. - egymás nyakába borultunk nevetve.
Elengedtük egymást, mert csörgött a telefonom.
- Ricsi? - szóltam bele.
- Ahha, szia Becky, figyelj az ofő aggódik... Hol vagytok? - nevetve megráztam a fejem.
- Tudod adni az ofőt? Rá tudom szedni, hogy ti is ki tudjatok jönni a börtönből.
- Adom! - vágta rá gyorsan.
- Szervusz Rebeka, hol vagytok?
- Jó napot, az az igazság, hogy még maradnunk kéne még a városban a meglepetéshez, de kitaláltam egy programot délutánra. Azt meg lehetne csinálni, hogy elengedi a többieket is egy kicsit vásárolni? De a CD-s boltba semmiképpen nem jöhetnek be! Ezt meg lehet oldani?
- Rebeka, azt sajnos nem tudom garantálni, hogy nem mennek be, de már sokan nyaggattak vele, hogy hadd lehessen kimenni vásárolni, úgyhogy megyünk. De figyelj még egy kicsit kérlek, öt órakkor a szállásunkon találkozunk! És mi is annak a boltnak a neve?
- Öhm... Boîte Musique (Zenedoboz). Köszönöm. Tudná adni Ricsit?
- Persze.
- Na? - szólt bele a telefonba Ricsi.
- Szabadok vagytok! - nevettem.
- Úúúristen kösz Becky!!!
- Nincs mit! De figyelj csak, az ofő fog mondani egy boltot. A neve: Boîte Musique. Ne menjetek be! Légyszi, tudom, hogy rád számíthatok... Egyedül csak rád hallgatnak! Ne engedj be a boltba senkit Ricsi!! Könyörgök!
- Öhm... Rendben megpróbálom, de miért?
- Meglepi! - vigyorogtam. - Ezer hála Ricsi, köszi!! Mennem kell. Szijaaa!! - csaptam le a telefont. - Na csajok. Ez lesz a legjobb gólyabál!!
- Bezony! - ugrott a nyakamba Vika. - De figyeljetek, beszéljük ott azzal a csajjal, - bökött a barna, göndör hajú lány felé - hogy meddig maradhatunk, meg hogy ne engedjen be egy kilencedikesnek tűnő embert sem.
Odamentünk a lányhoz és bemutatkoztunk neki. Őt Johannának (ejtsd: zsoáná) hívják.
- Hát figyeljetek, azt nem tudom garantálni, hogy nem engedek be kilencedikeseket, de hogyha talán lenne róluk képetek... - mondta Johanna. Gyors előkaptam a telómat, és megkerestem az osztályképet. Még jó, hogy csináltam. - Nagyon helyesek vagytok rajta... És ha átküldöd a telómra akkor szem előtt lesz és nem fogom beengedni őket. - Gyors átküldtem és visszamentünk a hangszerekhez.
- Figyeljetek ez írtóóózatosan jó lesz, de név is kéne... - mondta Lola.
- Szerintem azt majd ráérünk este. Most viszont rakjuk össze a számlistát és gyakoroljunk... - mondta Lulu.
- Jó akkor, szerintem a Boulevard of Broken Dreams mehet. - mondta Kiki és előhúzott egy noteszt meg egy tollat és odanyújtotta nekem, hogy írjam fel a számokat.
- Oké, az jó volt. Meg mondjuk Avril-től mehtne a Smile (a szám: http://www.youtube.com/watch?v=KagvExF-ijc&ob=av2e ), a Skater Boy ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=TIy3n2b7V9k&ob=av2n ) meg a Girlfriend (a szám: http://www.youtube.com/watch?v=Bg59q4puhmg&ob=av2n ). - sorolta Vika mosolyogva.
- Ja, azoknak úgyis tudom a szövegét - nevettem fel, és gyorsan felírtam őket. - Oks, még valami?
- Öhh... mondjuk MCR - Nananana-ja ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=egG7fiE89IU ) is mehetne nem? - kérdezte Flóra. - Azért mindenki oda van.
- Jaja - helyeseltem. - Egyenlőre ennyi elég ugye? Max. este még egyeztetünk.
- Oké kezdjük mondjuk a Girlfriend-el. - mondta Flóra és odakiáltott Johanna-nak. - Johanna! Kezdünk!
Szerintem egész jók voltunk, a vásárlók megint körénk gyűltek. Az egyik kislány igazi Avril rajongó lehet, mert velem énekelte a számot (nagyon aranyos volt) és Avril-es felső volt rajta és tele volt ilyen kitűzőkkel. A Girlfriend után a Nananana-t játszottuk, aztán a Skater Boyt. A szám végén csörgött a telefonom.
- Haló? - vettem fel. - Ki az?
- Dave vagyok, Becky, szija. Figy, miért nem mehetünk be?
- Mert.
- Nem fogod elmondani ugye?
- Eltaláltad.
- Na akkor majd még beszélünk. Sziaaa
- Szijja Dave. - leraktam a telefont és hátrafordultam. - Smile?
- Jöhet - bólintott Lola. És elkezdtük.
Hatalmas taps alatt meghajoltunk (természetesen égő vörös fejjel) és megköszöntük.
- Menjünk a Starbucks-baa!! - kérlelt minket Lola.
- Okéé, úgyis kiszáradtam - leheltem. Kifele menet elköszöntünk Johanná-tól és mondtuk, hogy amint elszabadulunk a pokolból már itt is vagyunk. A Starbucks-ban ittunk egy jegeskávét miközben beszélgettünk.
- Szerintem menjünk a Claire vêtements-be - mutattam a szemközt álló ruhaboltba. -Eléggé elegáns helynek tűik, szerintem ez az a hely amit keresünk.
- De... - kezdte Vika undorodva elhúzva a száját.
- Semmi de! Becky-nek igaza van. Ha nagyon undorodsz mi bemegyünk ketten és visszajövünk értetek ha jó a hely. - mondta Flóra és felhúzott a székemből. - Majd jövünk! - köszöntünk el kórusban.
A bolt nagyon jó hely volt, tele szebbnél szebb ruhákkal (és igen, ezt rockker létemre mondom) és cipőkkel. Gyors rácsörögtem Lulura.
- Figy, innen egy darabig nem szabadulunk! Gyertek! - mondtam a telefonba és leraktam. 2 perc múlva már ők is ott voltak mellettünk és csak ámultak. Hihetetlenül sok ruhát próbáltam fel (nem érdekel, hogy én már vettem egy ilyen ruhát, ezek sokkal szebbek) főleg kéket. Végül egy sötétkék pánt nélküli ruha mellett döntöttem. A térd fölé érő csodát vettem meg egy fekete magassarkú bokacsizmával és egy szöges táskával. A többiek is csodaszépek voltak, Flórán egy zöld szépséget láttam utoljára, Lulun egy piros térd fölé érőt, Vikán egy krémszínű csodát. Lolához mentem, mert nem tudott dönteni. Kiki is segített neki, akin egy lila gyönyörűség volt.
- Becky! De jó, hogy itt vagy! Segíts! Melyik? - tartott maga elé Lola egy világoskék pánt nélkülit és egy fekete félpántos szépséget.
- A fekete - mondtam mosolyogva. - Egy kis táskával és a szokásos füstös sminkkel. Csodás leszel. Most viszont menjünk, mert már 16: 50 van - mondtam a telómra nézve.
- Oké, húzzunk, az ofő tök ki lesz akadva. - helyeselt Kiki.
Gyorsan visszavettük a ruháinkat, kifizettük a szépségeket vettünk mid egy jegeskávét a Starbucks-ba és beköszöntunk Johanná-nak is. Pont 5-re estünk be a szállodába. Felmentünk a lépcsőn (ha nem muszály nem részletezném, hogyan jutottunk fel zacskókkal, kávéval meg mindennel a kezünkben) és beestünk a szobánkba. Leraktam a zacsikat és felakasztottam a ruhámat a szekrénybe. Csörgött a telóm.
- Szia Becky, itt vagytok már? - kérdezte Ricsi.
- Ha 1 perccel ezelőtt hívtál volna, akkor átmegyek a szobátokba és leöntelek jegeskávéval. - nevettem. - És igen, most értünk ide.
- Hálát adok az égnek, hogy Peter nem engedett felhívni. - mondta és hallottam a hangján, hogy vigyorog. - Starbucks?
- Jajamm. Amúgy miért kérdezted, hogy itt vagyunk-e már?
- Csak mert akkor átmegyünk. Nem baj? - kérdezte.
- Oké, húzzunk, az ofő tök ki lesz akadva. - helyeselt Kiki.
Gyorsan visszavettük a ruháinkat, kifizettük a szépségeket vettünk mid egy jegeskávét a Starbucks-ba és beköszöntunk Johanná-nak is. Pont 5-re estünk be a szállodába. Felmentünk a lépcsőn (ha nem muszály nem részletezném, hogyan jutottunk fel zacskókkal, kávéval meg mindennel a kezünkben) és beestünk a szobánkba. Leraktam a zacsikat és felakasztottam a ruhámat a szekrénybe. Csörgött a telóm.
- Szia Becky, itt vagytok már? - kérdezte Ricsi.
- Ha 1 perccel ezelőtt hívtál volna, akkor átmegyek a szobátokba és leöntelek jegeskávéval. - nevettem. - És igen, most értünk ide.
- Hálát adok az égnek, hogy Peter nem engedett felhívni. - mondta és hallottam a hangján, hogy vigyorog. - Starbucks?
- Jajamm. Amúgy miért kérdezted, hogy itt vagyunk-e már?
- Csak mert akkor átmegyünk. Nem baj? - kérdezte.
- Dehogy is, gyertek. - mondtam és leraktam. leültem az ágyamra és a szemcsimet leraktam a földre (hogy hiányolom én néha az éjjeliszekrényt...) . - Jönnek. - mondtam a csajoknak két korty kávé között. Bólintottak és gyorsan bevágták az eljátszandó számokkal teli papírt egy párna alá. Mosolyogva néztem ahogy Dave-ék bejönnek. Ricsi leült az ágyamra és felvont szemöldökkel méregetett.
- Mi az? - kérdeztem furán.
- Beszélnünk kell. - mondta és karon ragadott.
- Mi az? - kérdeztem furán.
- Beszélnünk kell. - mondta és karon ragadott.
Kimentünk az erkélyre és becsuktam mögöttünk az ajtót. Leültem egy székre és Ő mellém egy másikra. Odanyújtottam neki a kávémat mire mosolyogva megrázta a fejét, de a szeme komoly maradt.
- Mi olyan fontos? - kérdeztem egy is csillagnézegetés után.
- Mi olyan fontos? - ismételte elgondolkodva. - Én is ezt kérdezem tőled. Miért nem mehettünk be abba a boltba?
- Öhh... Figyelj. Ezt nem mondhatom meg, csak mi tudjuk Loláékkal. De a bálon meglátod. Remélem tetszeni fog. - mondtam mélyen a szemébe nézve. Lassan bólintott. Még nem adta fel, majd később is megpróbálja kiszedni belőlem. Ezt egyből láttam rajta.
- Rendben. - mondta. Egy darabig nézegettük a csillagokat és a gondolatainkba merültünk. Aztán újra megszólalt. - Figyelj... lenne kedved... öhh... mondjuk holnap elmenni velem a Starbucksba? - kérdezte. El se hiszem! Randira hív!!! Úúúristen!!!
- Hát persze - mosolyogtam rá még mindig döbbenten. Mosolyogva átölelt.
- Akkor holnap - lehelte a fülembe én meg teljesen kába voltam. Bólintottam miután úgy éreztem, hogy nem fogom kidobni a taccsot. - Bemegyünk? - kérdezte.
- Aha - mondtam és...és...Megfogta a kezem!!! Az ujjait rákulcsolta az enyémekre és egymás mellett bementünk a többiekhez ahol egész jó volt a hangulat. Leültünk az ágyra és egymásra mosolyogtunk. Még kábé egy fél óráig nálunk voltak amikor Peter közölte, hogy mostmár menjenek.
- Háromra legyél készen - suttogta a fülembe és felállt. Egészen addig bámultam utána amíg kiment az ajtón. Mikor kimentek még 3 másodpercig csend volt ( ez rekord ) aztán letámadtak a lányok. Az ágyara pattantak és kifaggattak.
- Tehát... Jártok!! - ölelt át Vika. Nem kaptam levegőt. Ezt hangosan is kimondtam, úgyhogy vihogva elengedett. - Oké, most vissza a bálhoz.
Bólintottunk és leírtuk a számokat ami kaz eszünkbe jutottak és megvalósíthatóak is. Itt a lista:
- Boulevard of Broken Dreams
- Mi olyan fontos? - kérdeztem egy is csillagnézegetés után.
- Mi olyan fontos? - ismételte elgondolkodva. - Én is ezt kérdezem tőled. Miért nem mehettünk be abba a boltba?
- Öhh... Figyelj. Ezt nem mondhatom meg, csak mi tudjuk Loláékkal. De a bálon meglátod. Remélem tetszeni fog. - mondtam mélyen a szemébe nézve. Lassan bólintott. Még nem adta fel, majd később is megpróbálja kiszedni belőlem. Ezt egyből láttam rajta.
- Rendben. - mondta. Egy darabig nézegettük a csillagokat és a gondolatainkba merültünk. Aztán újra megszólalt. - Figyelj... lenne kedved... öhh... mondjuk holnap elmenni velem a Starbucksba? - kérdezte. El se hiszem! Randira hív!!! Úúúristen!!!
- Hát persze - mosolyogtam rá még mindig döbbenten. Mosolyogva átölelt.
- Akkor holnap - lehelte a fülembe én meg teljesen kába voltam. Bólintottam miután úgy éreztem, hogy nem fogom kidobni a taccsot. - Bemegyünk? - kérdezte.
- Aha - mondtam és...és...Megfogta a kezem!!! Az ujjait rákulcsolta az enyémekre és egymás mellett bementünk a többiekhez ahol egész jó volt a hangulat. Leültünk az ágyra és egymásra mosolyogtunk. Még kábé egy fél óráig nálunk voltak amikor Peter közölte, hogy mostmár menjenek.
- Háromra legyél készen - suttogta a fülembe és felállt. Egészen addig bámultam utána amíg kiment az ajtón. Mikor kimentek még 3 másodpercig csend volt ( ez rekord ) aztán letámadtak a lányok. Az ágyara pattantak és kifaggattak.
- Tehát... Jártok!! - ölelt át Vika. Nem kaptam levegőt. Ezt hangosan is kimondtam, úgyhogy vihogva elengedett. - Oké, most vissza a bálhoz.
Bólintottunk és leírtuk a számokat ami kaz eszünkbe jutottak és megvalósíthatóak is. Itt a lista:
- Boulevard of Broken Dreams
- Girlfriend
- Skater Boy
- Skater Boy
- Nananana
- American Idiot ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=VkmEZs_Kcms )
- Are You Gonna Be My Girl ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=tuK6n2Lkza0&ob=av2e )
- Know Your Enemy ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=GrCDdm2yjXY )
- What the Hell ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=tQmEd_UeeIk&ob=av2e )
- You and Your Hand ( a szám: http://www.youtube.com/watch?v=5RlNeq9UN3A )
Elégedetten feküdtünk le aludni. Kiemrített ez a nap. És jó lenne azt hinni, hogy ez az egész Ricsivel csak egy álom... De a csajokkal többször is megüttettem magam, mégse ébredtem fel, csak vörös lett a kezem. De mégis azt érzem, jó, hogy Ricsivel így alakultak a dolgok. Úgy aludtam el, hogy azon gondolkoztam, mit vegyek fel holnap...
7. rész
Na meghoztuk a 7-et!! :D Bizony, ez is eljött... Na nem húzom tovább az időt, Jó Olvasást!! :))
Puszaa <3
2011. augusztus 25.
Puszaa <3
2011. augusztus 25.
A tegnapi bizalmas beszélgetés után sokkal nyíltabbak voltunk egymással. Mármint Vika és én. Reggel hallottam hogy kopognak az ajtón. Már csak én voltam egyedül a szobánkban. Lassan kinyitotam a szememet. Igyakeztem nem nagyon álmos hangot hallatni és kiszóltam, hogy jöhet. Ricsi volt az.
- Na szia álomszuszék! - mosolygott rám és leült az ágyamra. Majdnem elájultam. Úristen de helyes!
- Sziaa - mosolyogtam én is. - Hány óra van? - túrtam bele a hajamba.
- Fél egy - nevetett. - jó sokáig aludtál. De rád fért. - hitetlenül meredtem rá. Felkaptam a telómat a földről és megnéztem at időt. Igaza volt.
- Jézusom! Eddig aludtam? - kérdeztem döbbenten. - Tehát lemaradtam a napi műzli adagomról és... És mi is volt az ebéd? - kérdeztem mire elnevette magát.
- Valami gombás cucc - felelte még mindig röhögve mire elhúztam a számat. - Mi az nem szereted?
- De, pont az. Imádom a gombát. - mosolyodtam el.
- Hát akkor... Mázlim van. - nevetett. Kiment az ajtón. Értetlenül meredtem rá. Azt hittem itt hagyott. Már teljesen elszontyolodtam, amikor visszajött egy...Egy tálcával a kezében. Nevetve jött be. - Itt az ebéded. - mosolygott.
- Úúúristen! Köszi Ricsi! Mondtam már, hogy imádom a gombát? - nevettem fel, miközben elvettem a tálcát. Felültem az ágyban és magamra néztem. Egy fekete sort és egy Rolling Stones-os vállas. Annyira nem néztem ki bénán.
- Amúgy hogy vagy? - kérdezte Ricsi miközben leült mellém. - Fáj még a karod?
- Hááát... Eléggé - mosolyogtam és felemeltem a karom. Hangos szisszenéssel inkább visszaengedtem magam mellé, de ő elkapta és a kezében tartotta.
- Szerintem meg kéne nézetni valakivel.
- Ígérem, ha hazértünk megnézetem. - nevettem fel, de ő csak komoran méregetett. Látszott rajta, hogy ha tehetné megbosszulná Gabe tettét. - Figyelj, ha hangosan akarod szapulni szeretnéd Gabe-et akkor ne Flóra előtt, okés? De én partner vagyok benne. - vigyorogtam. Boldog pillantást vetett rám, és egy kicsit bizonytalani is volt. - Csak nyugodtan- mondtam két falat között.
Hihetetlenül trágár szavakat használt, és én csak mosolyogva ráztam a fejem. Mikor végeztem felálltam.
- Itt maradsz? Elmegyek gyors felöltözni és a mosdóba. - mosolyogtam, mire felnézett rám.
- Aha persze, folytathatom? - Elnevettem magam és bólintottam. Gyorsan felszedtem a ruháimat a földről, miközben csak az ép karomat használtam. Miközben Ricsi egyre szebb és szebb szavakat használt, vigyorogva kiosontam az ajtón. Gyorsan akartam végezni, de egy kézzel ez lehetetlenség volt. Mikor végeztem lehuppantam Ricsi mellé az ágyra. Hitetlenül meredtem rá, mert még mindig szép szavakat motyogott maga elé.
- Komolyan ennyi rossz szót ismersz? - kérdeztem döbbenten. Vigyorogva felém fordult.
- Már kifogyóban vagyok. - ismerte el nevetve. - Készen vagy? Mehetünk? - bólintottam, megfogta a kezem (!) és elindultunk a lépcsőn. Kiérve a parkba a csajok és a fiúk felé vettük az irányt. Mostanában együtt bandáznak.
- Szijja hétalvó - mondta mosolyogva Peter. A lányok lerángattak maguk közé a padra, miután visszaköszöntem. - Jól vagy már?
- Öhh... ahaa... - mondtam, de láttam a többiek arcát és egyáltalán nem azt olvastam le róluk, hogy hisznek nekem. - Csak a karom fáj és egy kicsit szédülök, de asszem ez a sok alvás kicsit jót tett. - javítottam.Mosolyogva bólintottak, de Fló karon fogott és elindult velem lefelé. Most nézem. Van itt egy tó! Jéé! A legközelebbi padhoz húzott és leültünk. A szemebe nézett.
- Mondd Becky... - kezdte de megakadt.
- Igen? - kérdeztem. - Mondd csak nyugodtan Fló, meghallgatlak.
- Te most... Nagyon utálod Gabe-et ugye? - kérdezte szomorúan. És leesett. Azért aggódott, hogyha ők majd egyszer összejönnek, kitagadjuk őt. Megöleltem.
- Flóra. Nem utálom, de igaz nem is vagyok vele valami jóban. - néztem a szemébe. - De neked attól még nem kell lemondanod róla. Ha te szereted, mi elfogadjuk. Ez így van rendjén, emiatt ne bánkódj. - Mosolyogva nézett rám. - Most viszont menjünk vissza, mert tudod... Öhm... Ricsi is ott van... - néztem rá vigyorogva. Kacsintott és elindultunk a "törzshelyünk" felé. A nap további részében, igazából csak dumáltunk, röhögtünk meg zenét hallgattunk. Vacsi után felmentünk a szobáinkba. Kiderült, hogy Ricsiéké velünk szemben van. Éjfél körül kopogtak az ajtón. Azt hittük, hogy az ofő, úgyhogy fél perc alatt sikerült a villanyt lekapcsolni, ágyba ugrani, nyakig betakarózni és alvást színlelni. Suttogást hallottam az ajtó felől. Egy kicsit kinyitották és Dave fejét pillantottuk meg. Röhögve felültünk az ágyban és behívtuk őket.
- Na szóval - kedte Ricsi.- kitaláltuk, hogy lemehetnénk a tóhoz és megnéznénk a napfelkeltét. - suttogta. - Az úgy nektek okés, hogy mondjuk... Öhm... 3-kor?
- Ahamm... Csak nehogy lebukjunk - nevettem. - Akkor 3-kor lent a tónál. Maradtok még? - kérdeztem őket. - Kimehetnénk az erkélyre. Van egy csomó pokrócunk, ha hideg lenne, majd le is viszünk. - Bólintottak, úgyhogy kiugrottam az ágyból ( aúú, nem kellett volna) Peter elkapott, ő volt a legközelebb hozzám. Mosolyogva ránéztem, megköszöntem, és elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, és kimentünk. Suttogva leültünk e székekre, pokrócokra, földre és egymásra. Hát ja, eléggé kicsi az az erkély. Dumáltnk egy fél órát, aztán közölték, hogy mostmár mennek. Mikor kimentek, leültünk Kiki ágyára és kibeszéltük őket, hogy kinek melyik pasi tetszik.
- Öh... Szerintem ki lehet találni... De nekem Ricsi - suttogtam eliprulva.
- Nekem Gabe, de légyszíves ne nevessetek ki! - nyöszörgött Flóra. Átkaroltam. - Így is elég nehéz nekem a röhögéseteken kívül is.
- Peter - suttogta Vika.
- Bill - mondta Lulu rákvörösen.
- Mark - mondta Kiki. - Én már ismerem őt, de évekkel ezelőtt láttam utoljára, és most... Hihetetlenül jó pasi lett.
- Charlie - mondat Lola.
- Na ezt megbeszéltük. Fél három van, öltözzünk serintem valami melegbe, mert meg fogunk fagyni. - mondtam. Felkaptam egy fekete pulcsit, és egy szűk farmert. A bakancsomat is magamra húztam. Mire végeztünk már ötven volt. Kábé öt percig tartott mire, párnákkal, meg ruhákkal pótolni magunkat a takaró alatt és elindultunk. A fiúk már ott voltak. Ezt a telefonok fényéből tudam megállapítani. Mikor odaértünk levágtuk a pokrócokat a földre. Mindenki elhelyezkedett. Ricsi mellé kerültem. Jé, micsoda véletlen! Az első 1 órában még mindenki tök éber volt, zenét hallgattunk (halkan) meg suttogva beszélgettünk. Aztán mindenki kezdett sorban ásítozni. Lola kidőlt. Most jut eszembe. Mostanában olyan csöndes... Majd feltétlenül beszélnem kell vele. Aztán jött Peter, Lulu Vika, Kiki és Dave. Már csak ketten maradtunk Ricsivel. De kínos!
- Figyelj Becky... - kezdte Ricsi. - Sajnálom Gabe-et...
- Ricsi! Állj le! - suttogtam. - Nem a te hibád, Gabe ilyen és kész. De ha te nem lettél volna ott, asszem az ofőnek kórházba kellett volna vinnie... - Ricsi elmosolyodott. - És köszönöm az ebédet.
- Nincs mit, gondoltam, ha már lemaradtál a reggeliről... - vigyorgott. - Meddig maradunk? Álmosnak tűnsz.
- Nem, nem vagyok álmos... Hát nemtom'... Ameddig bíjuk. - mosolyogtam, de szerintem vicsorgásnak tűnt, mivel éppen igyekeztem elfolytani egy ásítást. Ricsi röhögött egy sort.
- Nemsokára napfelkelte... Keltsük fel a többieket vagy inkább ne?
- Keltsük. Jó az én módszeremmel? - kérdeztem vigyorogva.
- Mi a módszered? - méregetett gyanakodva.
- Öhh... Rájuk ugrani - nevettem el magam, mire ő is röhögött. Egy darabig csak a nevetésünk hallatszott.
- Inkább majd máskor.Így kell ébreszteni - kuncogott. Felkelt és megrázta Petert. Asszem valami relytett képességei vannak annak a srácnak, mert ahogy Ricsi elkezdte rázni a vállát, beleboxolt a hasába. Röhögve felálltam és leültettem Ricsit.
- Nehogy elaludj nekem - suttogtam a fülébe. Odaléptem Pííítööör-höz, aki visszaaludt. Asszem' valahogy jobban csinálhattam, mert megúsztam hasbaboxolás nélkül is. Óvatosan átláptem rajta és mentem sorba a csajokhoz. Felültek. Én közben már mentem is Dave-hez. Dave is felkelt, álmosan pislogott körbe.
- Hol vagyok? - motyogta. Vika közben rájött mi történik, úgyhogy felvilágosította Dave-et, mi a szitu. Leültem Ricsi mellé.
- Na látod. Így kell ezt. - nevettem. - És én megúsztam hababoxolás nélkül is.
- Ti eddig fent voltatok? - dőlt az ölembe Lola.
- Ühümm - nevettem. Kiki lépett elém. Odaadta a telómat, gondolom kiesett a zsebemből. - Köszi - mosolyogtam rá. Elvettem és láttam, hogy van egy üzenetem. Kikitől. Sokatmondóan néztem rá. Az üzenet mindössze egy szó volt. " Megcsókolt?" Elolvastam és mosolyogva írtam neki vissza. " Nem. " Elolvasta és mosolyogva megrázta a fejét.
- Kár - suttogta. - Pedig le mertem volna fogadni. - Kacsintott és a leült a földre. A lábamhoz dőlt. Végre megpillantottunk egy halvány csíkot az égen.
- Nézzétek! - mondta Lulu. A napfelkelte nagyon szép volt, teljesen lenyűgözött.
- Pesten nem nagyon látni ilyet mi? - kérdezte vigyorogva Dave. Megráztam a fejem.
- Sajna nem. Pedig olyan szép!
- Ezt nem hiszem el! - mondta Peter. - Az ofő elindult. Hihetetlen, mire jó egy ilyen kis kütyü... - lengette meg a kezében levő akármit. Valami nyomkövetős filmekben szokták használni. - Futás a szobákba! Most! - összekapkodtuk a pokrócokat és rohantunk fel az épületbe. A szobák előtt lehalkítottuk a lépeinket. Épségben bejutottunk. Lefekütünk az ágyunkba. Már éppen aludni akartam, mikor a telóm jelezte, hogy jött egy üzenetem. Izgatottan megnyitottam az üzit és elolvastam. Csak egy pár szó volt. Mosolyogva aludtam el miután visszaírtam.
" Ricsi üzenete: Jóéjt Becky! :)
Becky üzenete: Neked is :) "
- Peter - suttogta Vika.
- Bill - mondta Lulu rákvörösen.
- Mark - mondta Kiki. - Én már ismerem őt, de évekkel ezelőtt láttam utoljára, és most... Hihetetlenül jó pasi lett.
- Charlie - mondat Lola.
- Na ezt megbeszéltük. Fél három van, öltözzünk serintem valami melegbe, mert meg fogunk fagyni. - mondtam. Felkaptam egy fekete pulcsit, és egy szűk farmert. A bakancsomat is magamra húztam. Mire végeztünk már ötven volt. Kábé öt percig tartott mire, párnákkal, meg ruhákkal pótolni magunkat a takaró alatt és elindultunk. A fiúk már ott voltak. Ezt a telefonok fényéből tudam megállapítani. Mikor odaértünk levágtuk a pokrócokat a földre. Mindenki elhelyezkedett. Ricsi mellé kerültem. Jé, micsoda véletlen! Az első 1 órában még mindenki tök éber volt, zenét hallgattunk (halkan) meg suttogva beszélgettünk. Aztán mindenki kezdett sorban ásítozni. Lola kidőlt. Most jut eszembe. Mostanában olyan csöndes... Majd feltétlenül beszélnem kell vele. Aztán jött Peter, Lulu Vika, Kiki és Dave. Már csak ketten maradtunk Ricsivel. De kínos!
- Figyelj Becky... - kezdte Ricsi. - Sajnálom Gabe-et...
- Ricsi! Állj le! - suttogtam. - Nem a te hibád, Gabe ilyen és kész. De ha te nem lettél volna ott, asszem az ofőnek kórházba kellett volna vinnie... - Ricsi elmosolyodott. - És köszönöm az ebédet.
- Nincs mit, gondoltam, ha már lemaradtál a reggeliről... - vigyorgott. - Meddig maradunk? Álmosnak tűnsz.
- Nem, nem vagyok álmos... Hát nemtom'... Ameddig bíjuk. - mosolyogtam, de szerintem vicsorgásnak tűnt, mivel éppen igyekeztem elfolytani egy ásítást. Ricsi röhögött egy sort.
- Nemsokára napfelkelte... Keltsük fel a többieket vagy inkább ne?
- Keltsük. Jó az én módszeremmel? - kérdeztem vigyorogva.
- Mi a módszered? - méregetett gyanakodva.
- Öhh... Rájuk ugrani - nevettem el magam, mire ő is röhögött. Egy darabig csak a nevetésünk hallatszott.
- Inkább majd máskor.Így kell ébreszteni - kuncogott. Felkelt és megrázta Petert. Asszem valami relytett képességei vannak annak a srácnak, mert ahogy Ricsi elkezdte rázni a vállát, beleboxolt a hasába. Röhögve felálltam és leültettem Ricsit.
- Nehogy elaludj nekem - suttogtam a fülébe. Odaléptem Pííítööör-höz, aki visszaaludt. Asszem' valahogy jobban csinálhattam, mert megúsztam hasbaboxolás nélkül is. Óvatosan átláptem rajta és mentem sorba a csajokhoz. Felültek. Én közben már mentem is Dave-hez. Dave is felkelt, álmosan pislogott körbe.
- Hol vagyok? - motyogta. Vika közben rájött mi történik, úgyhogy felvilágosította Dave-et, mi a szitu. Leültem Ricsi mellé.
- Na látod. Így kell ezt. - nevettem. - És én megúsztam hababoxolás nélkül is.
- Ti eddig fent voltatok? - dőlt az ölembe Lola.
- Ühümm - nevettem. Kiki lépett elém. Odaadta a telómat, gondolom kiesett a zsebemből. - Köszi - mosolyogtam rá. Elvettem és láttam, hogy van egy üzenetem. Kikitől. Sokatmondóan néztem rá. Az üzenet mindössze egy szó volt. " Megcsókolt?" Elolvastam és mosolyogva írtam neki vissza. " Nem. " Elolvasta és mosolyogva megrázta a fejét.
- Kár - suttogta. - Pedig le mertem volna fogadni. - Kacsintott és a leült a földre. A lábamhoz dőlt. Végre megpillantottunk egy halvány csíkot az égen.
- Nézzétek! - mondta Lulu. A napfelkelte nagyon szép volt, teljesen lenyűgözött.
- Pesten nem nagyon látni ilyet mi? - kérdezte vigyorogva Dave. Megráztam a fejem.
- Sajna nem. Pedig olyan szép!
- Ezt nem hiszem el! - mondta Peter. - Az ofő elindult. Hihetetlen, mire jó egy ilyen kis kütyü... - lengette meg a kezében levő akármit. Valami nyomkövetős filmekben szokták használni. - Futás a szobákba! Most! - összekapkodtuk a pokrócokat és rohantunk fel az épületbe. A szobák előtt lehalkítottuk a lépeinket. Épségben bejutottunk. Lefekütünk az ágyunkba. Már éppen aludni akartam, mikor a telóm jelezte, hogy jött egy üzenetem. Izgatottan megnyitottam az üzit és elolvastam. Csak egy pár szó volt. Mosolyogva aludtam el miután visszaírtam.
" Ricsi üzenete: Jóéjt Becky! :)
6. rész
Itt a 6. feji, és mint tudjátok tervezünk egy versenyt... Viszont ahhoz még kéne pár rendszeres olvasó... De addig is... Jó Olvasást!! :))
2011. augusztus 24.
Hihetetlen álmom volt...Ki mással mint Ricsivel? Haha. Ez kicsit gáz... Azt álmodtam, hogy az Eiffel torony tetején (soha nem mennék oda fel, tériszonyom van, ami már beteges) megláttuk egymást és ő a BMX-én (?) oda gurult hozzám, és megcsókolt, aztán minden elsötétedett és egy kórház is volt a képben... Meg arra is emlékszem, hogy azért kerültem oda Ricsivel, mert kiestünk a korláton (?). Hát... Bizalomgerjesztő... Na térjünk vissza a valóságba - gondoltam. Felvettem az Iron Man-es fölsőmet, amit egyébként egyszerűen imádok és a csajok társaságában levonultunk a lépcsőn. Aztán egyszerre minden olyan gyorsan történt... Valaki kigáncsolt mikor léptem a lépcsőkön...Aztán a tetejénél kezdve gurultam jó 20 fokot, és egyszer csak két mérhetetlenül erős karban kötöttem ki. Pár másodpercig csen volt, mindenki sápadtan figyelte a jelenetet. Na de vajon ki az az Adonisz aki elkapott?! Na vajon ki?! Hát persze, hogy Ricsi!
- Jól vagy? - kérdezte sápadtan és a dühtől izzó szemmel. - Nem fáj valamid?
- Hát ahhoz képest, hogy gurultam vagy 20 km-t a lépcsőn, egész jól. - mondtam miközben lerakott a földre. Ez eddig egészen jó is volt, csak meginogtam és elestem volna ha nem kap el megint - Köszi - suttogtam. Nagyon fájt a fejem meg a karom... asszem meghúztam... Bólintott és Gabe felé fordult.
- Gabe!!! Te hülye!!! Mi a ...-nak - nem írom le, nem túl szép - gáncsolod ki az embereket?!? - ordította Ricsi. A dühtől, ami a hangjában érződött még én is megijedtem. - Ha baja esik nem tudtuk volna elvinni semmilyen orvoshoz te agyalágyult barom!!! Ráadásul mit mondtunk volna az anyjának?!? Mert ahogy ismerlek te sose veszed ki a részedet a magyarázkodásból, ugye?? Mindig nekünk kell elvinni a balhét!! Örülj hogy engem csaptak ki a zenesuliból és nem téged!!! - Ricsi hangjától megfagyott a levegő.Mindenki sápadtan figyelte a jelenetet. Gabe-en lehetett látni, hogy ez most telibe talált.
- Bo-bo-boccs, Becky... é-éés tő-tőled is... - hebegte. Ricsi lemondóan legyintett. A csajok már odaértek a tömegből de Ricsi mondta, hogy szóljanak a haverjainak és csörgessék meg őt.
- Tőled már ez is évszázados fejlődés. Gyere, elmegyünk az ofő-höz. - fordult hozzám, mire bólintottam. Aú. Nem kellett volna. Újra elkezdtem szédülni. Ricsi láthatta rajtam, hogy nem vagyok túl jól, úgyhogy segített elmenni a tanárok szobájához. Jajj de égő ez az egész... Amikor odaértünk az ajtóhoz bekopogott.
- Igen? - kérdezte az ofő és ajtó nyitott. - Mi történt? - kérdezte riadtan, mikor meglátta, hogy Ricsinek támaszkodom ő meg kattog a dühtől.
- Gabe, az az áldott hülye gyerek - kezdte Ricsi, de látta az ofő arcát, úgyhogy gyorsan mentegetőzni kezdett - Sajnálom tanár úr de ez szimpla tény... Na mindegy, Gabe kigáncsolta Becky-t a lépcső tetején, mire végiggurult a lépcsőházban úgyhogy most fáj a feje gondolom mindene... és szédül. - mondta Ricsi mire az ofő teljesen kiakadt.
- Hol van Gábor????? - kiáltotta idegesen, aztán észrevett engem is úgyhogy kissé lenyugodott és betessékelt minket a szobájába. - Gyertek gyerekek üljetek le... Richárd légyszíves maradj itt vele, én megyek és lerendezem Gábort. - hadarta miközben a tévé elé húzott két széket. - Delacour tanárnő, itt van két diákom, kérem tartsa rajtul a szemét... - szólt gyorsan a tanárnőnek franciául. - Rebeka, igyál egy kis vizet, én mindjárt jövök - mondta miközben lecsapott egy poharat az asztalra (mindketten összerezzentünk) és kirohant az ajtón.
- Fi-figyelj... é-én nagyon sajnálom... - kezdtem magyarázkodni, de leintett.
- Semmi gond, oké? Úgyis kellett már valami, hogy végre leordítsam a fejét annak a baromnak. - mondta és láttam rajta, hogy még mindig ideges.
- De én... igazán nem akartam, hogy összevesszetek... - suttogtam bűnbánóan. Aztán leesett valami... Mi az, hogy őt csapták ki a zenesuliból? Mi történt? - Ööö... mi volt a zenesulival? - kérdeztem félénken, mire kissé megenyült, gondolom, hogy nem mondogattam folyamatosan, hogy "sajnálom" meg ilyenek...
- Hát igazából semmi különös, csak a tanár kiment fénymásolni valami hülye kottát és ez a ...fej - ezt se fogom leírni, de ha valaki már káromkodik, akkor káromkodjon rendesen - kiöntötte a tanár kávéját a zongorára... egy bekapcsolt zongorára ami lecsapta az áramot az egész iskolában. - mondta röhögve. Aztán elkomorult. - Én egyből odapattantam, hogy felvegyem a bögre darabjait , természetesen eltört ahogy leejtette , és benyitott a tanár, úgyhogy rám fogta az egészet és kicsaptak. De mikor mondtam, hogy nem én voltam hanem Gabe, a tanár még jobban leordított és azt mondta, hogy szégyelljem magam amiért másra akarom fogni.
- Óóó... - mindössze ennyit bírtam kimondani. - És... Gabe nem vállalta magára?
- Ááá... Ez csak bólogatott amikor kicsaptak és nyalizott a tanárnak, hadd idézzem... " Teljesen igaza van tanárnő, az ilyen rendbontókat (?) ki kell rúgni az iskolából". Azt hitte nem találkozunk többet. Hát... tévedett. - kacagott fel sötéten. -Gondolhatod mennyire lesápadt amikor meglátott... - vele együtt mosolyogtam.
- Értem... de nem egy suliba jártatok? - kérdeztem.
- Nem két suli van a környéken. Ő az egyikbe járt én a másikba. Szerencséjére. - mondta.
- Gyerekek, mi történt? - kérdezte a jelek szerint Delacour tanárnő. Ricsi elmesélte dióhéjban a sztoryt, mire a tanárnő lesápadt és mellém ugrott, aztán elkezdett nekem franciául hadoválni, hogy ő ezt nem gondolta volna "Gábhriélrhől" (?), és hogy lemegy az ofőnkhöz. Mikor kiment az ajton egyszerre nevettünk fel Ricsivel. Aztán csörgött a mobilja.
- Helló! ... Ohh szijja... Jah jól van már... Nem nincsen bent, lerohant az ofőhöz... Ok, gyetek! - mondta, mire abban a pillanatban kivágódott az ajtó és a csajok meg Ricsi havejai jöttek be rajta, mire elnevettem magam.
- Úúúristen Becky!!! -mondta Vika, miközben felrángatott a székről( aúúú) és átöltelt. - Tudod mennyire kiakadtunk??? Gabe, még a fiúvécébe is kirohant - röhögött fel mire a fiúk iszonyatosan hangos röhögésben törtek ki. Közben a lányok már egy körbe zártak és kérdezgették, hogy "jól vagy?" meg az ilyen helyzetekben a szokásos kérdéseket tették fel nekem.
- Komolyan Lulu, látnotok kéne magatokat - röhögött Peter, miközben a fiúkkal beüzemelték a TV-t. Asszem' kifogtunk egy pár kockát. Hehe. Mintha mi nem azok lennénk... Na mindegy. - Te Ricsi figy, nem úgy volt, hogy Bill meg Charlie is velünk egy suliba fognak járni? - töprengett.
- Ja, ide fognak, csak 48 órát Guitar Hero-tak, úgyhogy kütyü- és szobafogságban vannak - röhögött Ricsi. De aranyooos!!!
- Bill és Charlie...? Csak nem... - kezdtem. De Peter a szavamba vágott.
- De,a két hülyegyerek. - röhögött.
- Azok kik? - kérdezte Kiki.
- Bill és Charlie Thompson. - kedte Ricsi - Pesten laktak, hihetetlen kockák... Voltak már rockerek. Legutóbb amikor találkoztam velük emósok voltak. A fülhallgatójukból üvöltött mindenféle techno-szám. Rohadt nagy Guitar Hero-csúcsokat döntenek, valami hülye játékon egyszer 78! Jól hallottátok 78 órát játszottak és ínhüvelygyulladást kaptak. - röhögött folyamatosan. Az utolsó mondatnál már mindannyian röhögtünk. Kopogtak. És... És Alice jött be. Furán néztünk rá. Én közben visszakrültem a székbe mert irtózatosan szarul voltam és mindenki körülállt minket Ricsivel.
- Öhm... Az ofő küldött, hogy mondjam meg, tudja hogy itt vagytok Kiki. - nevetett mire mi is vele röhögtünk. - És hív mindannyiótokat. Becky ti is menjetek! Nem tudom most mi a szándék a velünk... - mondta elgondolkodva. Ricsire támaszkodva mentem le a lépcsőn. Kicsikét furcsán mutathattunk... Ricsivel átkarolva középen, a lányok oldalt lesték, hogy mikor kell elkapni (mert eléggé fájt a fejem és szédültem, a karomról már nem is beszélve...) és Ricsi haverjai mögöttünk támogattak. Mikor leértünk kimentünk az udvarra és Ricsi ráültetett a BMX-ére (nevetve felültem, úúúristen de aranyos) és mosolyogva gurított le a padok közé. Az ofő mosolyogva figyelt minket. A fiúk leültek a padra és berángatták a csajokat maguk közé. Én a BMX-en ültem és Ricsi állt mellettem a bicót támasztva nehogy eldőljek.
- Rebeka, jól vagy már? - kérdezte aggodalmasan.
- Már jobban - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Láthatólag sikerült mert láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Bólintott és mosolyogva körbenézett.
- Mint tudjátok, sokan nem tudtak eljönni a gólyatáborba. Peter kérlek... - kezdte az ofő mire Peter bólintott és kihalászta a laptopját a táskájából.- Nos, Peter volt olyan kedves és megszervezte nekünk, hogy egy videókamerás programmal tudjunk beszélni velük. - mondta mosolyogva.
- Rendben. Itt vannak az elsők - kezdte Peter (alias Pííítööör) és videóhívást indított a Skype-n. Bejött a kis ablak és két fiút pillantottunk meg. Peter leült a füre ( temészetesen elénk, hogy én is lássam őket. Lehajoltam és... És felröhögtem. Charliék voltak. Mikor megpillantottak ők is röhögve fordultak felém.
- Helló Becky rég láttunk, mi a szitu? - kérdezte Bill.
- Szijja Bill, kössz jól vagyok... a körülményekhez képest - mondtam és igyekeztem nem törődni a fájdalommal a karomban. - Ti? Jah, én is rég láttalak titeket. Na de majd bepótoljuk. - nevettem.
- Kösz jól, de inkább meg se kérdezem mi történt veled - mondta Charlie.
- Ja az jó lesz... - vigyorogtam. - Ééés... Mi lett az emóval? - kérdeztem furán, ugyanis még emósok voltak, mint mikor legutóbb találkoztunk.
- Ja aaz... Hát... Vége. Szakítottunk - röhögött bele a kamerába Bill és összepacsizott Charlieval. - Nem jött be a világfájdalom, most inkább a rockot csípjük.
- Aham látom - mondtam és visszadőltem mert a nevetéstől elkezdtem szédülni. A többiék még beszélgettek velük kicsit, aztán közölték, hogy el vannak tiltva a géptől, amitől éppen haldokolnak (?) és megjött az anyjuk úgyhogy lépnek. Elköszöntünk és Peter kilépett.
- Na, itt van Jessica, Rosalie, Jinny (ejtsd: Dzsini) és Fleur, aki igazi francia, csak kiköltöztek Magyarba és most vissza... Asszem'. - mondta és megnyitott még egy ablakot és négy csaj hajolt bele a kamerába.
- Szijjasztoook!! - köszöntek egyszerre. Mi unottan visszaköszöntünk. Alice elkezdett velük beszélgetni és már vagy 10 percen keresztül dumáltak mikor Peter közbeszólt, hogy most már eleget bájologunk, és kilépett.
- Ők itt Tim, Eddy és Mark.
- Hellósztok. - köszönt a három fiú unottan. Egy ideig az a kínos csönd volt aztán egymásra néztek és elröhögték magukat és mi is velük. Vagy 5 percen keresztül röhögtünk (kivéve Alice-t és azt másik csajt akivel összebarátkozott) mikor az ofő közbeszólt.
- Na gyerekek, hogyha csak nevetni tudtok akkor talán folytassátok máskor. Peter vette a célzást és kilépett. - Mint láthatjátok, sokan nem tudtak eljönni, de szeptember elsejétől ők is veletek egy osztályba fognak járni. A másik osztállyal megismerkedhettek a suliban.
- Mehetünk? - nézett felém Ricsi irtózatosan szép mosollyal, mire zavartan bólintottam. Feltolt a lépcsőig, ott lesegített és átadott a csajoknak, akik egyből odaugrottak, hogy segítsenek felmenni a szobánkba. Mikor felértünk ledőltem az ágyamra. Becsuktam a szememet, hiszen már késő délután volt. Úgy terveztem, hogy ma korán elalszok. Már félálomban voltam amikor éreztem, hogy valaki leült az ágyam szélére. Kinyitottam a szememet és Vikát láttam.
- Mi baj? - kérdeztem miközben felültem az ágyamban és arrább csusszanva jeleztem, hogy feküdjön be mellém. Beült az ágyamba és maga elé bámult, mintha nem hinne el valamit.
- Asszem' szerelmes vagyok - suttogta elképedten, mire halkan kuncogtam egy sort.
- Gyere! - fogtam karon és egy pokróccal a kezemben kimentünk az erkélyre. Leültünk egy székre és magunkra terítettük a pokrócot. - Na és ki a szerencsés - kérdeztem halkan egy kis csillagbámulás után.
- Nem fogysz kinevetni ugye? - kérdezte félénken. Még soha nem láttam ilyennek. Olyan... Boldog volt és csillogott a szeme... Olyan szerelmesen.
- Dehogy is - nyugtattam meg. - Én is az vagyok... - mondtam mire kérdőn nézett felém. - Ricsibe - suttogtam vörösen.
- Ahham... Én... Izéé... Öhh... Szóóval... Peterbe - suttogta alig hallhatóan. Ellmosolyodtam.- Üdv az "osztálytársamba vagyok szerelmes, most mit tegyek" clubban. Elmosolyodott. Kábé egy fél órát bámultuk a csillagokat mikor mondtam, hogy most már menni kéne aludni. A pokrócot kint hagytuk és bementünk. Hihetetlenül fáradt voltam. Bedőltem az ágyba és szinte abban a pillanatban elaludtam. Mosolyogva.
2011. augusztus 24.
Hihetetlen álmom volt...Ki mással mint Ricsivel? Haha. Ez kicsit gáz... Azt álmodtam, hogy az Eiffel torony tetején (soha nem mennék oda fel, tériszonyom van, ami már beteges) megláttuk egymást és ő a BMX-én (?) oda gurult hozzám, és megcsókolt, aztán minden elsötétedett és egy kórház is volt a képben... Meg arra is emlékszem, hogy azért kerültem oda Ricsivel, mert kiestünk a korláton (?). Hát... Bizalomgerjesztő... Na térjünk vissza a valóságba - gondoltam. Felvettem az Iron Man-es fölsőmet, amit egyébként egyszerűen imádok és a csajok társaságában levonultunk a lépcsőn. Aztán egyszerre minden olyan gyorsan történt... Valaki kigáncsolt mikor léptem a lépcsőkön...Aztán a tetejénél kezdve gurultam jó 20 fokot, és egyszer csak két mérhetetlenül erős karban kötöttem ki. Pár másodpercig csen volt, mindenki sápadtan figyelte a jelenetet. Na de vajon ki az az Adonisz aki elkapott?! Na vajon ki?! Hát persze, hogy Ricsi!
- Jól vagy? - kérdezte sápadtan és a dühtől izzó szemmel. - Nem fáj valamid?
- Hát ahhoz képest, hogy gurultam vagy 20 km-t a lépcsőn, egész jól. - mondtam miközben lerakott a földre. Ez eddig egészen jó is volt, csak meginogtam és elestem volna ha nem kap el megint - Köszi - suttogtam. Nagyon fájt a fejem meg a karom... asszem meghúztam... Bólintott és Gabe felé fordult.
- Gabe!!! Te hülye!!! Mi a ...-nak - nem írom le, nem túl szép - gáncsolod ki az embereket?!? - ordította Ricsi. A dühtől, ami a hangjában érződött még én is megijedtem. - Ha baja esik nem tudtuk volna elvinni semmilyen orvoshoz te agyalágyult barom!!! Ráadásul mit mondtunk volna az anyjának?!? Mert ahogy ismerlek te sose veszed ki a részedet a magyarázkodásból, ugye?? Mindig nekünk kell elvinni a balhét!! Örülj hogy engem csaptak ki a zenesuliból és nem téged!!! - Ricsi hangjától megfagyott a levegő.Mindenki sápadtan figyelte a jelenetet. Gabe-en lehetett látni, hogy ez most telibe talált.
- Bo-bo-boccs, Becky... é-éés tő-tőled is... - hebegte. Ricsi lemondóan legyintett. A csajok már odaértek a tömegből de Ricsi mondta, hogy szóljanak a haverjainak és csörgessék meg őt.
- Tőled már ez is évszázados fejlődés. Gyere, elmegyünk az ofő-höz. - fordult hozzám, mire bólintottam. Aú. Nem kellett volna. Újra elkezdtem szédülni. Ricsi láthatta rajtam, hogy nem vagyok túl jól, úgyhogy segített elmenni a tanárok szobájához. Jajj de égő ez az egész... Amikor odaértünk az ajtóhoz bekopogott.
- Igen? - kérdezte az ofő és ajtó nyitott. - Mi történt? - kérdezte riadtan, mikor meglátta, hogy Ricsinek támaszkodom ő meg kattog a dühtől.
- Gabe, az az áldott hülye gyerek - kezdte Ricsi, de látta az ofő arcát, úgyhogy gyorsan mentegetőzni kezdett - Sajnálom tanár úr de ez szimpla tény... Na mindegy, Gabe kigáncsolta Becky-t a lépcső tetején, mire végiggurult a lépcsőházban úgyhogy most fáj a feje gondolom mindene... és szédül. - mondta Ricsi mire az ofő teljesen kiakadt.
- Hol van Gábor????? - kiáltotta idegesen, aztán észrevett engem is úgyhogy kissé lenyugodott és betessékelt minket a szobájába. - Gyertek gyerekek üljetek le... Richárd légyszíves maradj itt vele, én megyek és lerendezem Gábort. - hadarta miközben a tévé elé húzott két széket. - Delacour tanárnő, itt van két diákom, kérem tartsa rajtul a szemét... - szólt gyorsan a tanárnőnek franciául. - Rebeka, igyál egy kis vizet, én mindjárt jövök - mondta miközben lecsapott egy poharat az asztalra (mindketten összerezzentünk) és kirohant az ajtón.
- Fi-figyelj... é-én nagyon sajnálom... - kezdtem magyarázkodni, de leintett.
- Semmi gond, oké? Úgyis kellett már valami, hogy végre leordítsam a fejét annak a baromnak. - mondta és láttam rajta, hogy még mindig ideges.
- De én... igazán nem akartam, hogy összevesszetek... - suttogtam bűnbánóan. Aztán leesett valami... Mi az, hogy őt csapták ki a zenesuliból? Mi történt? - Ööö... mi volt a zenesulival? - kérdeztem félénken, mire kissé megenyült, gondolom, hogy nem mondogattam folyamatosan, hogy "sajnálom" meg ilyenek...
- Hát igazából semmi különös, csak a tanár kiment fénymásolni valami hülye kottát és ez a ...fej - ezt se fogom leírni, de ha valaki már káromkodik, akkor káromkodjon rendesen - kiöntötte a tanár kávéját a zongorára... egy bekapcsolt zongorára ami lecsapta az áramot az egész iskolában. - mondta röhögve. Aztán elkomorult. - Én egyből odapattantam, hogy felvegyem a bögre darabjait , természetesen eltört ahogy leejtette , és benyitott a tanár, úgyhogy rám fogta az egészet és kicsaptak. De mikor mondtam, hogy nem én voltam hanem Gabe, a tanár még jobban leordított és azt mondta, hogy szégyelljem magam amiért másra akarom fogni.
- Óóó... - mindössze ennyit bírtam kimondani. - És... Gabe nem vállalta magára?
- Ááá... Ez csak bólogatott amikor kicsaptak és nyalizott a tanárnak, hadd idézzem... " Teljesen igaza van tanárnő, az ilyen rendbontókat (?) ki kell rúgni az iskolából". Azt hitte nem találkozunk többet. Hát... tévedett. - kacagott fel sötéten. -Gondolhatod mennyire lesápadt amikor meglátott... - vele együtt mosolyogtam.
- Értem... de nem egy suliba jártatok? - kérdeztem.
- Nem két suli van a környéken. Ő az egyikbe járt én a másikba. Szerencséjére. - mondta.
- Gyerekek, mi történt? - kérdezte a jelek szerint Delacour tanárnő. Ricsi elmesélte dióhéjban a sztoryt, mire a tanárnő lesápadt és mellém ugrott, aztán elkezdett nekem franciául hadoválni, hogy ő ezt nem gondolta volna "Gábhriélrhől" (?), és hogy lemegy az ofőnkhöz. Mikor kiment az ajton egyszerre nevettünk fel Ricsivel. Aztán csörgött a mobilja.
- Helló! ... Ohh szijja... Jah jól van már... Nem nincsen bent, lerohant az ofőhöz... Ok, gyetek! - mondta, mire abban a pillanatban kivágódott az ajtó és a csajok meg Ricsi havejai jöttek be rajta, mire elnevettem magam.
- Úúúristen Becky!!! -mondta Vika, miközben felrángatott a székről( aúúú) és átöltelt. - Tudod mennyire kiakadtunk??? Gabe, még a fiúvécébe is kirohant - röhögött fel mire a fiúk iszonyatosan hangos röhögésben törtek ki. Közben a lányok már egy körbe zártak és kérdezgették, hogy "jól vagy?" meg az ilyen helyzetekben a szokásos kérdéseket tették fel nekem.
- Komolyan Lulu, látnotok kéne magatokat - röhögött Peter, miközben a fiúkkal beüzemelték a TV-t. Asszem' kifogtunk egy pár kockát. Hehe. Mintha mi nem azok lennénk... Na mindegy. - Te Ricsi figy, nem úgy volt, hogy Bill meg Charlie is velünk egy suliba fognak járni? - töprengett.
- Ja, ide fognak, csak 48 órát Guitar Hero-tak, úgyhogy kütyü- és szobafogságban vannak - röhögött Ricsi. De aranyooos!!!
- Bill és Charlie...? Csak nem... - kezdtem. De Peter a szavamba vágott.
- De,a két hülyegyerek. - röhögött.
- Azok kik? - kérdezte Kiki.
- Bill és Charlie Thompson. - kedte Ricsi - Pesten laktak, hihetetlen kockák... Voltak már rockerek. Legutóbb amikor találkoztam velük emósok voltak. A fülhallgatójukból üvöltött mindenféle techno-szám. Rohadt nagy Guitar Hero-csúcsokat döntenek, valami hülye játékon egyszer 78! Jól hallottátok 78 órát játszottak és ínhüvelygyulladást kaptak. - röhögött folyamatosan. Az utolsó mondatnál már mindannyian röhögtünk. Kopogtak. És... És Alice jött be. Furán néztünk rá. Én közben visszakrültem a székbe mert irtózatosan szarul voltam és mindenki körülállt minket Ricsivel.
- Öhm... Az ofő küldött, hogy mondjam meg, tudja hogy itt vagytok Kiki. - nevetett mire mi is vele röhögtünk. - És hív mindannyiótokat. Becky ti is menjetek! Nem tudom most mi a szándék a velünk... - mondta elgondolkodva. Ricsire támaszkodva mentem le a lépcsőn. Kicsikét furcsán mutathattunk... Ricsivel átkarolva középen, a lányok oldalt lesték, hogy mikor kell elkapni (mert eléggé fájt a fejem és szédültem, a karomról már nem is beszélve...) és Ricsi haverjai mögöttünk támogattak. Mikor leértünk kimentünk az udvarra és Ricsi ráültetett a BMX-ére (nevetve felültem, úúúristen de aranyos) és mosolyogva gurított le a padok közé. Az ofő mosolyogva figyelt minket. A fiúk leültek a padra és berángatták a csajokat maguk közé. Én a BMX-en ültem és Ricsi állt mellettem a bicót támasztva nehogy eldőljek.
- Rebeka, jól vagy már? - kérdezte aggodalmasan.
- Már jobban - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Láthatólag sikerült mert láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Bólintott és mosolyogva körbenézett.
- Mint tudjátok, sokan nem tudtak eljönni a gólyatáborba. Peter kérlek... - kezdte az ofő mire Peter bólintott és kihalászta a laptopját a táskájából.- Nos, Peter volt olyan kedves és megszervezte nekünk, hogy egy videókamerás programmal tudjunk beszélni velük. - mondta mosolyogva.
- Rendben. Itt vannak az elsők - kezdte Peter (alias Pííítööör) és videóhívást indított a Skype-n. Bejött a kis ablak és két fiút pillantottunk meg. Peter leült a füre ( temészetesen elénk, hogy én is lássam őket. Lehajoltam és... És felröhögtem. Charliék voltak. Mikor megpillantottak ők is röhögve fordultak felém.
- Helló Becky rég láttunk, mi a szitu? - kérdezte Bill.
- Szijja Bill, kössz jól vagyok... a körülményekhez képest - mondtam és igyekeztem nem törődni a fájdalommal a karomban. - Ti? Jah, én is rég láttalak titeket. Na de majd bepótoljuk. - nevettem.
- Kösz jól, de inkább meg se kérdezem mi történt veled - mondta Charlie.
- Ja az jó lesz... - vigyorogtam. - Ééés... Mi lett az emóval? - kérdeztem furán, ugyanis még emósok voltak, mint mikor legutóbb találkoztunk.
- Ja aaz... Hát... Vége. Szakítottunk - röhögött bele a kamerába Bill és összepacsizott Charlieval. - Nem jött be a világfájdalom, most inkább a rockot csípjük.
- Aham látom - mondtam és visszadőltem mert a nevetéstől elkezdtem szédülni. A többiék még beszélgettek velük kicsit, aztán közölték, hogy el vannak tiltva a géptől, amitől éppen haldokolnak (?) és megjött az anyjuk úgyhogy lépnek. Elköszöntünk és Peter kilépett.
- Na, itt van Jessica, Rosalie, Jinny (ejtsd: Dzsini) és Fleur, aki igazi francia, csak kiköltöztek Magyarba és most vissza... Asszem'. - mondta és megnyitott még egy ablakot és négy csaj hajolt bele a kamerába.
- Szijjasztoook!! - köszöntek egyszerre. Mi unottan visszaköszöntünk. Alice elkezdett velük beszélgetni és már vagy 10 percen keresztül dumáltak mikor Peter közbeszólt, hogy most már eleget bájologunk, és kilépett.
- Ők itt Tim, Eddy és Mark.
- Hellósztok. - köszönt a három fiú unottan. Egy ideig az a kínos csönd volt aztán egymásra néztek és elröhögték magukat és mi is velük. Vagy 5 percen keresztül röhögtünk (kivéve Alice-t és azt másik csajt akivel összebarátkozott) mikor az ofő közbeszólt.
- Na gyerekek, hogyha csak nevetni tudtok akkor talán folytassátok máskor. Peter vette a célzást és kilépett. - Mint láthatjátok, sokan nem tudtak eljönni, de szeptember elsejétől ők is veletek egy osztályba fognak járni. A másik osztállyal megismerkedhettek a suliban.
- Mehetünk? - nézett felém Ricsi irtózatosan szép mosollyal, mire zavartan bólintottam. Feltolt a lépcsőig, ott lesegített és átadott a csajoknak, akik egyből odaugrottak, hogy segítsenek felmenni a szobánkba. Mikor felértünk ledőltem az ágyamra. Becsuktam a szememet, hiszen már késő délután volt. Úgy terveztem, hogy ma korán elalszok. Már félálomban voltam amikor éreztem, hogy valaki leült az ágyam szélére. Kinyitottam a szememet és Vikát láttam.
- Mi baj? - kérdeztem miközben felültem az ágyamban és arrább csusszanva jeleztem, hogy feküdjön be mellém. Beült az ágyamba és maga elé bámult, mintha nem hinne el valamit.
- Asszem' szerelmes vagyok - suttogta elképedten, mire halkan kuncogtam egy sort.
- Gyere! - fogtam karon és egy pokróccal a kezemben kimentünk az erkélyre. Leültünk egy székre és magunkra terítettük a pokrócot. - Na és ki a szerencsés - kérdeztem halkan egy kis csillagbámulás után.
- Nem fogysz kinevetni ugye? - kérdezte félénken. Még soha nem láttam ilyennek. Olyan... Boldog volt és csillogott a szeme... Olyan szerelmesen.
- Dehogy is - nyugtattam meg. - Én is az vagyok... - mondtam mire kérdőn nézett felém. - Ricsibe - suttogtam vörösen.
- Ahham... Én... Izéé... Öhh... Szóóval... Peterbe - suttogta alig hallhatóan. Ellmosolyodtam.- Üdv az "osztálytársamba vagyok szerelmes, most mit tegyek" clubban. Elmosolyodott. Kábé egy fél órát bámultuk a csillagokat mikor mondtam, hogy most már menni kéne aludni. A pokrócot kint hagytuk és bementünk. Hihetetlenül fáradt voltam. Bedőltem az ágyba és szinte abban a pillanatban elaludtam. Mosolyogva.
5. rész
Na. A "semmi különös" nap után megjöttünk az 5. fejivel. Reméljük tetszik.
Jó olvasást! :)
Puszaa :)
2011.augusztus 23.
A tegnapi nap olyan... inkább a "semmi nem történt, csak a szokásos" kategóriába tartozik. Hát... Ilyen is kell néha. De csak néha. Reggel úgy ébredtem, hogy valaki közelről bámulja a fejemet. Lassan kinyitottam a szememet és mikor kapcsoltam rekordgyorsasággal hátraugrottam. Aztán elröhögtem magam, mert csak Kiki volt. Gyorsan elkészültünk aztán mentünk le reggelizni. Úgy érzem, hogy én és a csokis műzli jóban vagyunk egymással. Hehe. Bíztató. Egy héten keresztül csokis műzlit fogok enni? Asszem' ja. Hát... cest' la vie. Reggeli közben természetesen ment a röhögés.
- Annyira gusztustalan a bátyám!! - mondta Kiki röhögve és elkezdte ecsetelni, hogy miért. - És egyszer amiko' ott volt a csaja, bementek a szobájába ahol ott volt az iPodom, és ott smaciztak én meg rájuk nyitottam!!! És akkorát röhögtem mer olyan bénán csinálja basszus!! - mondta mi meg már könnyeztünk a röhögéstől. Mikor végeztünk a reggelivel, gyorsan felszaladtunk átöltözni (hosszú ujjast vettem, és megsülök) meg fogat mosni (kell azt is néha, na). Fogmosás után gyors átvettem egy rövidújjast (Green Day) és már mehettünk is. Pont abban a pillanatban mikor leültünk kirontott az ofő, ezúttal egy megafonnal (??) és beleordított, mire mindenki a fejéhez kapott, és felé fordult mire elégedetten biccentett. Rendben. Ezúttal ő nyert.
- Ismerkedős játék következik - mondta, most már halkabban. Egyöntetű pfújolás keletkezett a parkban. - Kötelező!!! - tette még hozzá. Mivel látta mindenkinek a képét (bevallom eléggé fanyar arcot vághattam, ahogy a többiek is) újra megszólalt. - Rendben. Választhattok. Kirándulás a környéken, vagy ismerkedtek egy kicsit. - mondta. Egyből mindenki az ismerkedést választotta. Na nehogy már kirándulni kelljen menni!
- Rendben - bólintott elégedetten. - ebéd után még mindenkinek lesz egy kis ideje és kezdjük mondjuk... 1-kor. - közölte és bevonult a szállodába.
- Hát ez furi volt - jegyezte meg jó hangosan Kiki, mire mindenki röhögve felénk fordult. Zengett a park a 9/a és b-sektől. Jó lesz ez az osztályközösség... Ebédnél elég sokan odacsapódtak hozzánk, gondolom kíváncsiak, hogy min szoktunk röhögni. Haha. Irigyek. Ezt el is mondtam a többieknek mikor már kint voltunk a parkban.
- Jaja. Kis irigy ku... - kezdte Lola, de megrúgtam, mire hangosan felszisszent és intettem a fejemmel, hogy megint jönnek ide a csajok, meg pasik akik ebédnél nálunk voltak. - Szuper - dünnyögte, miközben a sípcsontját masszírozta.
- Bocs - mondtam.
-Sziasztok! - köszönt az egyik pasi.
- Cső - köszöntünk vissza, tök egyszerre. Az ofő kirontott az udvarra. Hurrá. Egy emberként fordultunk oda. Jaj. Most jön a szívás. A gramofonját már megint magánál tartotta.
- Füleket befogni - sikítottam egyet, mert egy nagy levegőt vett és készült beleüvölteni. A megjegyzésemre elnevette magát és a többiek is röhögve fordultak felém. Én a fülemen tartottam a kezem, de a többiek levették. Amikor nem figyeltek akkor az ofő beleüvöltött a gramijébe. Asszem egyeseknek fülészetre kell menniük. Na mindegy. Én okos voltam. Szuper.
- Mindenki figyeljen!!!! - üvöltötte az ofő. - Mondom a párokat!! Akiknek mondom a nevét az legyen szíves feltenni a kezét!!! Tehát... Rebeka és Richárd!! - üvöltötte, mire unottan feltettem a kezem. Ééés... Egyszer csak meg láttam Őt. Írtózatosan helyes volt... Fekete rövid haja volt, és eléggé rockosnak tűnt. A Bmx-én ült és mutatott egy padra. Felálltam (majdnem visszazuhantam) és elindultam a mutatott helyre. (A párolvasás folytatódott, de már semmit nem hallottam belőle.) Leültünk és egymás szemébe néztünk. Esküszöm, nála nincsen helyesebb fiú az egész Földön... Bemutatkozott és én is neki.
- Én Pestről jöttem a IX. kerületből. Te? - kérdezte eszméletlenül kedvesen.
- Én is Pestről jövök, de a II. kerületből. - mosolyogtam rá mire egy száz pontos vigyorral tisztelt meg. Jézusom... De cukiiii!!! - Van tesód? - kérdeztem.
- Ja, van egy öcsém Peter. Ő már itt született. Neked?
- Sajna nincs, csak anyukámmal élek, most költöztünk ki.
- Apukád?
- Kicsi voltam még mikor elhagyott minket. Anyum mesélte, hogy soha nem is voltam jóban vele. - néztem rá kicsit szomorkás mosollyal.
- Bocs, nem akartam... - kezdett mentegetőzni.
- Ugyan már, semmi. És miket szeretsz csinálni? Látom Bmx-ezni. - mosolyogtam rá, mire elnevette magát.
- Hát ja, de a zene a mindenem. Anyám nem bír velem. Tartom magam ahhoz az elvhez, hogy ha szomorú vagyok zenét hallgatok, ha örülök zenét hallgatok, ha semmihez nincs kedvem zenét hallgatok. - mondta mire felnevettem.
- Hát ja, most komlyan. Én is tökre bírom a zenét, és van is egy olyan szám: "Zene nélkül mit érek ééén?" - kezdtem dúdolni. Jéééézusom. De hülye vagyok... Jajj istenem. Döbbenten néztem Ricsire, aki szintén elkezdte dúdolni. Eszméletlenül jó hangja vaaan!!! - Te is szereted? - kérdeztem.
- Ja. Tökjó, és a haverjaimnak is mindenük a zene.
- Tényleg? - kérdeztem vigyorogva. Jó pont. - Az az igazság, hogy Magyarországon anyukám nem bírt elszakítani az MP4-emtől. Most az iPod-omtól nem tud... - gondolkodtam el, mire Ricsi hangosan felnevetett. Elmosolyodtam.
- Te amúgy jó tanuló vagy? - kérdezte.
- Öhh... Az igazat? - kérdeztem, de persze költői kérdés volt. - Ja, elég jó csak a biosz meg a tesi nem megy - nevettem fel. - És te?
- Ja én is eléggé jó vagyok, viszont a biosz nekem sem az erősségem... És gondolj bele... Most az egészet franciául... - mondta, mire megborzongtam. Ez még eszembe se jutott... - Ugye? - nézett rám.
- Hát... Jézusom. Eszembe sem jutott. - mondtam, de megszólalt a telóm és üvöltött belőle a Green Day American Idiot-ja. Elképedve nézett rám, aztán megnézte a felsőmet is. Gyorsan felvettem a telót és szóltam Lulunak, hogy tegye le, és figyeljen a saját párjára.
- Te szereted a GD-t?? - kérdezte döbbenten, mire elmosolyodtam.
- Hogy szeretem-e? Immáádomm!! - mondta nevetve. - De szeretek még egy csomó bandát.
- Például?
- Hát... MCR, AC/DC, Metallica, KoRn, Nirvana, FOB és még egy csomó minden. - nevettem. - És te? Milyeneket szeretsz?
- Ugyanezeket és még a Jet és talán még a The Asteroids Galaxy Tour is. - nevetett. De ééédes!!!
- Ahamm.
- FIGYELEEEM!!! - üvöltött az ofő. - Azt fogjuk csinálni, hogy körbeállunk, esetleg ülünk!! Mondok egy nevet bemutatkozik és válaszol a kérdésekre!!! MOST!!!! - ordította. Élmény volt. Esküszöm. Mikor abbahagyta az üvöltözést egymás szemébe néztünk Ricsivel és elröhögtük magunkat. Háhá. De jóó! Összehaverkodtunk. Körbeálltunk. Kiki kezdett. Vicces volt. Jó fej a csaj.
- Kiki vagyok. - mondta mire az ofő kiakadt és azt mondta a rendes nevét mondjuk. - Jó Kinga. Tessék. Kérdés? - kérdezte. Mindannyian röhögtünk. - Nincs? Oké. Én végeztem. - mondta. A nevetés még hangosabb lett.
- Rendben. - forgatta a szemét az ofőnk. Most nézem... Van vele még egy tanár! Ezek szerint az ismeretlen lesz az a-soké. Juhé. Egy rejtély megoldva. - Következő!
- Becky vagyok, gondolom tudjátok hány éves - néztem körbe unottan. - Anyukámmal élek, december másodikán van a szülinapom és mindenem a zene. A kedvenceim: MCR, AC/DC, Nirvana, Green Day, KoRn, Metallica, FOB. A barátnőim: Kiki, Lulu, Lola, Viki és Fló. Ennyi elég? - kérdeztem az ofőtől, mikor bólintott.
- LuCA vagyok, de nehogy annak merjetek hívni, inkább LuLU. Kössz. - nézett körbe. - Kábé ugyanaz mint amit Becky mondott, csak én apámmal és anyámmal élek, és van egy húgom. - sorolta unottan.
- Oké, Viki vagyok hívhattok Vikának is és csak akkor hívnak Viktóriának, ha sz*rban vagyok. - lépett előrébb Vika. Röhögéssel díjaztuk az emlékezetes belépőjét. - Jöhetnek azok a számok amiket elsorolt Becky, csak nálam a Metallica kilőve. Végeztem. - mondta és visszalépett.
- Lola vagyok. Ha valakinek kérdése van az keressen meg. - mondta és hátralépett a körbe.
- Gyerekek!! - mondta az ofő és éppen elkezdett volna magyarázni, de aztán lemondóan legyintett egyet és tovább figyelte az egyre rövidebb beszámolókat.
- Ricsi vagyok, szüleimmel élek, imádom a zenét, szeretek BMX-ezni. Kérdés? - vonta fel a szemöldökét. Én mosolyogva figyeltem őt. Mikor visszalépett a körbe rám kacsintott. Úristen. Majdnem elájultam.
- Flóra vagyok, hívhattok Flónak is ha tetszik, apámmal élek, zene jöhet, amit Becky mondott. Csak FOB kilőve. Nem jön be - rázta a fejét elgondolkodva. - Ennyi. Ha kérdésed van megtalálsz velük. - mondta és ránk mutatott. Én röhögve ráztam a fejem.
- Gábor vagyok - mondta az egyik pasi kissé összeborzongva a saját neve hallatán - de Gabnek hívjatok lécc. Kössz. Haverjaim: Ricsi, Dave, Pííítööör - mondta röhögve - és ennyi.
- Dave vagyok, jöhetnek azok a zenék amiket öhm... Becky mondott. Szüleim elváltak, apámmal élek. Van egy öcsém. Kész - mondta és röhögve összepacsizott az egyik sráccal, mint később kiderült ő "Pííítööör".
- Peter vagyok, zenék ugyanazok, csak FOB kilőve, viszont odamegy még a Black Sabbath, Iron Maiden, Deep Purple. - hátralépett. - Ja és nem "Pííítööör"!!!
- Alice vagyok, hívhattok Alnek is. Kedvenc énekeseim, bandáim: Beyoncé, Taylor Swift. Általánosban iskolaelső voltam, ezen a gimiben sem szeretnék változtatni - nézett körbe fenyegetően. Egyöntetű röhögés volt rá a válasz. Kissé megalázottan (de ezt ő nem mutatta, csak fennhordta az orrát) visszalépett.
- Rosalie vagy, de légyszi hívjatok Rose-nak. Köszi - nézett körbe - Kedvenceim ugyanazok amiket Al mondott. A nagymamáméknál élek, anyukámék Magyarországon maradtak.
- Rendben. Remélem mindenki figyelt - nézett körbe az öfő. - És most futás vacsorázni, de előtte még el szeretném mondani, hogy vacsora után tábortűz!!! - mosolygott. - Itt találkozunk - az utolsó szavakat nem hallotta senki, mert elrohantunk kajálni. Éppen azt ecseteltem Flónak, kissé lemaradva a többiektől, hogy Ricsi mennyire, de mennyire helyes.
- Aham tényleg. - mondta, de aztán suttogóra fogta. - Én Gabre vetettem szemet... - vallotta be, mire leesett az állam.
- Úúúristeeen!!! - mondtam elképedve. - De amúgy igazad van, téll tök helyes ő is. Most viszont futás kajálni mert éhen halok. - fogtam karon és elrohantunk mindenki mellett a kajáldába. A kajáról csak annyit, hogy semmi extra nem volt. A tábortűz elmaradt, mert elkezdett szakadni az eső úgyhogy a két tanár bezavart minket a szobáinkba. Gyorsan elaludtam. De jó volt ez a nap...
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->
Jó olvasást! :)
Puszaa :)
2011.augusztus 23.
A tegnapi nap olyan... inkább a "semmi nem történt, csak a szokásos" kategóriába tartozik. Hát... Ilyen is kell néha. De csak néha. Reggel úgy ébredtem, hogy valaki közelről bámulja a fejemet. Lassan kinyitottam a szememet és mikor kapcsoltam rekordgyorsasággal hátraugrottam. Aztán elröhögtem magam, mert csak Kiki volt. Gyorsan elkészültünk aztán mentünk le reggelizni. Úgy érzem, hogy én és a csokis műzli jóban vagyunk egymással. Hehe. Bíztató. Egy héten keresztül csokis műzlit fogok enni? Asszem' ja. Hát... cest' la vie. Reggeli közben természetesen ment a röhögés.
- Annyira gusztustalan a bátyám!! - mondta Kiki röhögve és elkezdte ecsetelni, hogy miért. - És egyszer amiko' ott volt a csaja, bementek a szobájába ahol ott volt az iPodom, és ott smaciztak én meg rájuk nyitottam!!! És akkorát röhögtem mer olyan bénán csinálja basszus!! - mondta mi meg már könnyeztünk a röhögéstől. Mikor végeztünk a reggelivel, gyorsan felszaladtunk átöltözni (hosszú ujjast vettem, és megsülök) meg fogat mosni (kell azt is néha, na). Fogmosás után gyors átvettem egy rövidújjast (Green Day) és már mehettünk is. Pont abban a pillanatban mikor leültünk kirontott az ofő, ezúttal egy megafonnal (??) és beleordított, mire mindenki a fejéhez kapott, és felé fordult mire elégedetten biccentett. Rendben. Ezúttal ő nyert.
- Ismerkedős játék következik - mondta, most már halkabban. Egyöntetű pfújolás keletkezett a parkban. - Kötelező!!! - tette még hozzá. Mivel látta mindenkinek a képét (bevallom eléggé fanyar arcot vághattam, ahogy a többiek is) újra megszólalt. - Rendben. Választhattok. Kirándulás a környéken, vagy ismerkedtek egy kicsit. - mondta. Egyből mindenki az ismerkedést választotta. Na nehogy már kirándulni kelljen menni!
- Rendben - bólintott elégedetten. - ebéd után még mindenkinek lesz egy kis ideje és kezdjük mondjuk... 1-kor. - közölte és bevonult a szállodába.
- Hát ez furi volt - jegyezte meg jó hangosan Kiki, mire mindenki röhögve felénk fordult. Zengett a park a 9/a és b-sektől. Jó lesz ez az osztályközösség... Ebédnél elég sokan odacsapódtak hozzánk, gondolom kíváncsiak, hogy min szoktunk röhögni. Haha. Irigyek. Ezt el is mondtam a többieknek mikor már kint voltunk a parkban.
- Jaja. Kis irigy ku... - kezdte Lola, de megrúgtam, mire hangosan felszisszent és intettem a fejemmel, hogy megint jönnek ide a csajok, meg pasik akik ebédnél nálunk voltak. - Szuper - dünnyögte, miközben a sípcsontját masszírozta.
- Bocs - mondtam.
-Sziasztok! - köszönt az egyik pasi.
- Cső - köszöntünk vissza, tök egyszerre. Az ofő kirontott az udvarra. Hurrá. Egy emberként fordultunk oda. Jaj. Most jön a szívás. A gramofonját már megint magánál tartotta.
- Füleket befogni - sikítottam egyet, mert egy nagy levegőt vett és készült beleüvölteni. A megjegyzésemre elnevette magát és a többiek is röhögve fordultak felém. Én a fülemen tartottam a kezem, de a többiek levették. Amikor nem figyeltek akkor az ofő beleüvöltött a gramijébe. Asszem egyeseknek fülészetre kell menniük. Na mindegy. Én okos voltam. Szuper.
- Mindenki figyeljen!!!! - üvöltötte az ofő. - Mondom a párokat!! Akiknek mondom a nevét az legyen szíves feltenni a kezét!!! Tehát... Rebeka és Richárd!! - üvöltötte, mire unottan feltettem a kezem. Ééés... Egyszer csak meg láttam Őt. Írtózatosan helyes volt... Fekete rövid haja volt, és eléggé rockosnak tűnt. A Bmx-én ült és mutatott egy padra. Felálltam (majdnem visszazuhantam) és elindultam a mutatott helyre. (A párolvasás folytatódott, de már semmit nem hallottam belőle.) Leültünk és egymás szemébe néztünk. Esküszöm, nála nincsen helyesebb fiú az egész Földön... Bemutatkozott és én is neki.
- Én Pestről jöttem a IX. kerületből. Te? - kérdezte eszméletlenül kedvesen.
- Én is Pestről jövök, de a II. kerületből. - mosolyogtam rá mire egy száz pontos vigyorral tisztelt meg. Jézusom... De cukiiii!!! - Van tesód? - kérdeztem.
- Ja, van egy öcsém Peter. Ő már itt született. Neked?
- Sajna nincs, csak anyukámmal élek, most költöztünk ki.
- Apukád?
- Kicsi voltam még mikor elhagyott minket. Anyum mesélte, hogy soha nem is voltam jóban vele. - néztem rá kicsit szomorkás mosollyal.
- Bocs, nem akartam... - kezdett mentegetőzni.
- Ugyan már, semmi. És miket szeretsz csinálni? Látom Bmx-ezni. - mosolyogtam rá, mire elnevette magát.
- Hát ja, de a zene a mindenem. Anyám nem bír velem. Tartom magam ahhoz az elvhez, hogy ha szomorú vagyok zenét hallgatok, ha örülök zenét hallgatok, ha semmihez nincs kedvem zenét hallgatok. - mondta mire felnevettem.
- Hát ja, most komlyan. Én is tökre bírom a zenét, és van is egy olyan szám: "Zene nélkül mit érek ééén?" - kezdtem dúdolni. Jéééézusom. De hülye vagyok... Jajj istenem. Döbbenten néztem Ricsire, aki szintén elkezdte dúdolni. Eszméletlenül jó hangja vaaan!!! - Te is szereted? - kérdeztem.
- Ja. Tökjó, és a haverjaimnak is mindenük a zene.
- Tényleg? - kérdeztem vigyorogva. Jó pont. - Az az igazság, hogy Magyarországon anyukám nem bírt elszakítani az MP4-emtől. Most az iPod-omtól nem tud... - gondolkodtam el, mire Ricsi hangosan felnevetett. Elmosolyodtam.
- Te amúgy jó tanuló vagy? - kérdezte.
- Öhh... Az igazat? - kérdeztem, de persze költői kérdés volt. - Ja, elég jó csak a biosz meg a tesi nem megy - nevettem fel. - És te?
- Ja én is eléggé jó vagyok, viszont a biosz nekem sem az erősségem... És gondolj bele... Most az egészet franciául... - mondta, mire megborzongtam. Ez még eszembe se jutott... - Ugye? - nézett rám.
- Hát... Jézusom. Eszembe sem jutott. - mondtam, de megszólalt a telóm és üvöltött belőle a Green Day American Idiot-ja. Elképedve nézett rám, aztán megnézte a felsőmet is. Gyorsan felvettem a telót és szóltam Lulunak, hogy tegye le, és figyeljen a saját párjára.
- Te szereted a GD-t?? - kérdezte döbbenten, mire elmosolyodtam.
- Hogy szeretem-e? Immáádomm!! - mondta nevetve. - De szeretek még egy csomó bandát.
- Például?
- Hát... MCR, AC/DC, Metallica, KoRn, Nirvana, FOB és még egy csomó minden. - nevettem. - És te? Milyeneket szeretsz?
- Ugyanezeket és még a Jet és talán még a The Asteroids Galaxy Tour is. - nevetett. De ééédes!!!
- Ahamm.
- FIGYELEEEM!!! - üvöltött az ofő. - Azt fogjuk csinálni, hogy körbeállunk, esetleg ülünk!! Mondok egy nevet bemutatkozik és válaszol a kérdésekre!!! MOST!!!! - ordította. Élmény volt. Esküszöm. Mikor abbahagyta az üvöltözést egymás szemébe néztünk Ricsivel és elröhögtük magunkat. Háhá. De jóó! Összehaverkodtunk. Körbeálltunk. Kiki kezdett. Vicces volt. Jó fej a csaj.
- Kiki vagyok. - mondta mire az ofő kiakadt és azt mondta a rendes nevét mondjuk. - Jó Kinga. Tessék. Kérdés? - kérdezte. Mindannyian röhögtünk. - Nincs? Oké. Én végeztem. - mondta. A nevetés még hangosabb lett.
- Rendben. - forgatta a szemét az ofőnk. Most nézem... Van vele még egy tanár! Ezek szerint az ismeretlen lesz az a-soké. Juhé. Egy rejtély megoldva. - Következő!
- Becky vagyok, gondolom tudjátok hány éves - néztem körbe unottan. - Anyukámmal élek, december másodikán van a szülinapom és mindenem a zene. A kedvenceim: MCR, AC/DC, Nirvana, Green Day, KoRn, Metallica, FOB. A barátnőim: Kiki, Lulu, Lola, Viki és Fló. Ennyi elég? - kérdeztem az ofőtől, mikor bólintott.
- LuCA vagyok, de nehogy annak merjetek hívni, inkább LuLU. Kössz. - nézett körbe. - Kábé ugyanaz mint amit Becky mondott, csak én apámmal és anyámmal élek, és van egy húgom. - sorolta unottan.
- Oké, Viki vagyok hívhattok Vikának is és csak akkor hívnak Viktóriának, ha sz*rban vagyok. - lépett előrébb Vika. Röhögéssel díjaztuk az emlékezetes belépőjét. - Jöhetnek azok a számok amiket elsorolt Becky, csak nálam a Metallica kilőve. Végeztem. - mondta és visszalépett.
- Lola vagyok. Ha valakinek kérdése van az keressen meg. - mondta és hátralépett a körbe.
- Gyerekek!! - mondta az ofő és éppen elkezdett volna magyarázni, de aztán lemondóan legyintett egyet és tovább figyelte az egyre rövidebb beszámolókat.
- Ricsi vagyok, szüleimmel élek, imádom a zenét, szeretek BMX-ezni. Kérdés? - vonta fel a szemöldökét. Én mosolyogva figyeltem őt. Mikor visszalépett a körbe rám kacsintott. Úristen. Majdnem elájultam.
- Flóra vagyok, hívhattok Flónak is ha tetszik, apámmal élek, zene jöhet, amit Becky mondott. Csak FOB kilőve. Nem jön be - rázta a fejét elgondolkodva. - Ennyi. Ha kérdésed van megtalálsz velük. - mondta és ránk mutatott. Én röhögve ráztam a fejem.
- Gábor vagyok - mondta az egyik pasi kissé összeborzongva a saját neve hallatán - de Gabnek hívjatok lécc. Kössz. Haverjaim: Ricsi, Dave, Pííítööör - mondta röhögve - és ennyi.
- Dave vagyok, jöhetnek azok a zenék amiket öhm... Becky mondott. Szüleim elváltak, apámmal élek. Van egy öcsém. Kész - mondta és röhögve összepacsizott az egyik sráccal, mint később kiderült ő "Pííítööör".
- Peter vagyok, zenék ugyanazok, csak FOB kilőve, viszont odamegy még a Black Sabbath, Iron Maiden, Deep Purple. - hátralépett. - Ja és nem "Pííítööör"!!!
- Alice vagyok, hívhattok Alnek is. Kedvenc énekeseim, bandáim: Beyoncé, Taylor Swift. Általánosban iskolaelső voltam, ezen a gimiben sem szeretnék változtatni - nézett körbe fenyegetően. Egyöntetű röhögés volt rá a válasz. Kissé megalázottan (de ezt ő nem mutatta, csak fennhordta az orrát) visszalépett.
- Rosalie vagy, de légyszi hívjatok Rose-nak. Köszi - nézett körbe - Kedvenceim ugyanazok amiket Al mondott. A nagymamáméknál élek, anyukámék Magyarországon maradtak.
- Rendben. Remélem mindenki figyelt - nézett körbe az öfő. - És most futás vacsorázni, de előtte még el szeretném mondani, hogy vacsora után tábortűz!!! - mosolygott. - Itt találkozunk - az utolsó szavakat nem hallotta senki, mert elrohantunk kajálni. Éppen azt ecseteltem Flónak, kissé lemaradva a többiektől, hogy Ricsi mennyire, de mennyire helyes.
- Aham tényleg. - mondta, de aztán suttogóra fogta. - Én Gabre vetettem szemet... - vallotta be, mire leesett az állam.
- Úúúristeeen!!! - mondtam elképedve. - De amúgy igazad van, téll tök helyes ő is. Most viszont futás kajálni mert éhen halok. - fogtam karon és elrohantunk mindenki mellett a kajáldába. A kajáról csak annyit, hogy semmi extra nem volt. A tábortűz elmaradt, mert elkezdett szakadni az eső úgyhogy a két tanár bezavart minket a szobáinkba. Gyorsan elaludtam. De jó volt ez a nap...
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->
4. rész
Na hali :) Szerintünk elég izgi lett a 3. feji, úgyhogy jöttünk a negyedikkel :D Jó olvasást!!! :)
2011. augusztus 22.
Alig bírtam lehunyni a szemem egész éjjel. El sem hiszem, hogy mi történt. Tegnap elfelejtettem mondani, hogy annyit késtünk, hogy nem tudtunk megállni a "Meglepi helyen" úgyhogy majd visszafelé. Reggel már 4:30 körül nem bírtam tovább. Igyekeztem lassan kiszállni az ágyból és kirángatni a ruháimat a bőröndömből, de elég gyorsan sikerült. Aztán hirtelen a frászt hozta rám valaki, úgyhogy ijedtemben megpördültem a tengelyem körül.
- Mit csinálsz?? Te sem tudsz aludni? - suttogta Fló szomorúan. Éreztem a hangjában, hogy bármikor kitörhet belőle a sírás úgyhogy gyorsan ledobtam a cuccaimat, és leültem mellé az ágyába és a nyakába borultam.
- Már nincsen semmi baj Fló, nyugodj meg - mosolyogtam rá szomorkásan. - Nyugi... - mondtam, de a szavamba vágott.
- Tudom... - suttogta. - És írtózatosan köszönöm!! Ha később jöttek volna a rendőrök, azaz ti is késtetek volna... Nem tudom mi lett volna. - nézett rám, és a félhomályban mérhetetlenül nagy hála csillogott.
- Ugyan már, tudod hogy ez a legkevesebb. - néztem mélyen a szemébe, mire lassan bólintott. - Akkor jó. És most. Örüljünk hogy nem lett semmi komolyabb baj. - mosolyogtam rá, mire hitetlenül nézett rám. - Ööö... Igen... A pozitív hozzáállásomról vagyok híres. - nevettem fel halkan, nehogy felébresszem a többieket. - És, ha engedik akkor megyünk kicsit vásárolni, hogy eltereljük a figyelmedet erről a "kis incidensről".
- Rendben - mosolygott rám őszinte hálával, Fló.
- Okés, megyünk zuhanyozni? Csak még a többiek előtt hogy elkerüljük a térdig érő vizet - mondtam miközben kuncogtam egy sort. Bólintott úgyhogy kirángattam a bőröndömből a smink cuccaimat, meg a törcsit meg az ilyesmiket... Mindent ami kell. Aztán felszedtem a földről a szétdobált ruháimat és elindultunk. Viszonylag hamar végeztünk, közben meg megdumáltuk, hogy ha vannak helyes fiúk, csak félre rángatjuk egymást és kibeszéljük. Hát ez bíztatóan hangzik.
- Na mehetünk? - kérdezte sokkal vidámabban. Bólintottam úgyhogy suttogva elindultunk. Bár megjegyzem már minden szobában égett a villany, de a biztonság kedvéért inkább csöndben maradtunk. Ahogy beléptünk a szobánkba, Loláék beszélgettek, és éppen indultak zuhanyozni.
- Zuhanyozni voltatok mi? - kérdezte Lola.
-Aha, ééés már sokkal jobban vagyook - mondta Flóra szinte dalolva. A csajok elismerően néztek rám, és csodálkozva rá.
- Azt látjuk - mondta Viki, és megölelte Flórát. A többiek is így tettek. Úgyhogy egy nagy kört alkottunk Fló körül. Aztán kopogtak. Az ofő volt.
- Ha elkészültetek és abbahagytátok az érzelgést - itt elég furcsán nézett ránk - akkor gyertek az ebédlőbe és reggelizzetek meg. - mondta, miközben folyamatosan mosolygott. Mi is elröhögtük magunkat és hagytuk szegény Flót levegőhöz jutni (ő volt a kör közepén...). Becsukta az ajtót és kiment. Luluék elmentek zuhanyozni, mi meg ott maradtunk és gondolkoztunk. Én az ágyamra dőltem és azon agyaltam, hogy ez a kis beszélgetés a fürdőben mindkettőnknek jót tett. A csajok viszonylag hamar visszaértek, úgyhogy elindultunk, miközben Lola folyamatosan dumált.
- És annyira dee annyiraa helyees - felyezte be a mondandóját ami kábé ezekből a szavakból állt: "helyes", "cuki", "okos"(??), "széééép a szemeee" stb... Az a lényeg hogy odafelé menet véletlen nekiment egy szőke hajú srácnak. Bár azt nem értem, hogy egy pillantásból hogyan tudta levágni, hogy az a srác "okos". Rá is kérdeztem mire felhúzta az orrát.- Megéreztem! - mondta, mire megtorpantunk végiggondoltuk a válaszát, és elröhögtük magunkat. Még ő is. Leértünk az ebédlőbe ahol nagy nyüzsgés fogadott minket. Amikor beléptünk a terembe egy pillanatra mindenki elhallgatott mi meg még mindig röhögtünk Lola válaszán, úgyhogy kérdőn néztek felénk. Aztán röhögve körülnéztem és találtam egy üres asztalt. Leültünk és szedünk magunknak kaját. Hát... Nem vagyok elájulva tőle, de találtam műzlit, úgyhogy én jól elvoltam. Ami pedig az osztályt illeti, (ők is magyarul dumáltak, úgyhogy tök jó lesz, nem kell fáradozni a franciával ) folyamatosan kérdőn pislogtak felénk... Gondolom a rock-cuccaink miatt. De mi, ha szabad így fogalmaznom, nagy ívben leszartuk őket. Csak röhögtünk egymáson, meg hülyültünk. Tiszta rock-família.
- Éééés... képzeljétek.. az nagyon nagy volt... Ettem a makarónit... és, hátt... Sikeresen leettem a kezem, a gatyám, a fölsőőm éés még a hajamba' is voltak tészta darabook... - újságolta Lulu, mire annyira röhögtünk, hogy már könnyeztem. - ikszdéééé - tette még hozzá gyorsan. Kétség kívül, mi voltunk a leghangosabb társaság az ebédlőben. Fél óra múlva sikeresen befejeztük a kajálást úgyhogy visszamentünk a szobánkba, kicsit rendet tenni. Amiből aztán csak az lett, hogy hanyatt feküdtünk az ágyamon, és dőlt belőlünk a hülyeség. Aztán meguntuk a bent létet. Fogtuk magunkat és kihúztunk az udvarra, leültünk egy padra és beszélgettünk. Aztán kijött az ofő, és elkiáltotta magát. Aztán elordította magát. Végül már üvöltött, hogy figyeljünk rá. Azt akarta mondani, hogy megyünk kirándulni. Na ezt max. fél perc alatt leszavaztuk, úgyhogy egész délután ment a döglés. Este a vacsináé odajött egy lány. Így ránézésre ő is a kicsit rockosabb stílus felé hajlik.
-Leülhetek? - kérdezte, mire bólintottunk. Leült és felénk nézett. Mi érdeklődve vizsgáltuk őt egy darabig mire mindannyian felröhögtünk. - Kiki vagyok. És ti? - kérdezte.
- Lola
-Lulu
-Viki
-Flóra, de a barátnőimnek csak Fló. - mosolygott.
-Becky - mutatkoztunk be. Hangosan felröhögtünk. Befogadtuk. Kiderült, hogy a mi szobánkban van ő is. Jézusom. Tényleg! Mások is vannak ott rajtunk kívül... Jó tudni. Hehe. Este elég későn aludtunk el, mert Kikit
2011. augusztus 22.
Alig bírtam lehunyni a szemem egész éjjel. El sem hiszem, hogy mi történt. Tegnap elfelejtettem mondani, hogy annyit késtünk, hogy nem tudtunk megállni a "Meglepi helyen" úgyhogy majd visszafelé. Reggel már 4:30 körül nem bírtam tovább. Igyekeztem lassan kiszállni az ágyból és kirángatni a ruháimat a bőröndömből, de elég gyorsan sikerült. Aztán hirtelen a frászt hozta rám valaki, úgyhogy ijedtemben megpördültem a tengelyem körül.
- Mit csinálsz?? Te sem tudsz aludni? - suttogta Fló szomorúan. Éreztem a hangjában, hogy bármikor kitörhet belőle a sírás úgyhogy gyorsan ledobtam a cuccaimat, és leültem mellé az ágyába és a nyakába borultam.
- Már nincsen semmi baj Fló, nyugodj meg - mosolyogtam rá szomorkásan. - Nyugi... - mondtam, de a szavamba vágott.
- Tudom... - suttogta. - És írtózatosan köszönöm!! Ha később jöttek volna a rendőrök, azaz ti is késtetek volna... Nem tudom mi lett volna. - nézett rám, és a félhomályban mérhetetlenül nagy hála csillogott.
- Ugyan már, tudod hogy ez a legkevesebb. - néztem mélyen a szemébe, mire lassan bólintott. - Akkor jó. És most. Örüljünk hogy nem lett semmi komolyabb baj. - mosolyogtam rá, mire hitetlenül nézett rám. - Ööö... Igen... A pozitív hozzáállásomról vagyok híres. - nevettem fel halkan, nehogy felébresszem a többieket. - És, ha engedik akkor megyünk kicsit vásárolni, hogy eltereljük a figyelmedet erről a "kis incidensről".
- Rendben - mosolygott rám őszinte hálával, Fló.
- Okés, megyünk zuhanyozni? Csak még a többiek előtt hogy elkerüljük a térdig érő vizet - mondtam miközben kuncogtam egy sort. Bólintott úgyhogy kirángattam a bőröndömből a smink cuccaimat, meg a törcsit meg az ilyesmiket... Mindent ami kell. Aztán felszedtem a földről a szétdobált ruháimat és elindultunk. Viszonylag hamar végeztünk, közben meg megdumáltuk, hogy ha vannak helyes fiúk, csak félre rángatjuk egymást és kibeszéljük. Hát ez bíztatóan hangzik.
- Na mehetünk? - kérdezte sokkal vidámabban. Bólintottam úgyhogy suttogva elindultunk. Bár megjegyzem már minden szobában égett a villany, de a biztonság kedvéért inkább csöndben maradtunk. Ahogy beléptünk a szobánkba, Loláék beszélgettek, és éppen indultak zuhanyozni.
- Zuhanyozni voltatok mi? - kérdezte Lola.
-Aha, ééés már sokkal jobban vagyook - mondta Flóra szinte dalolva. A csajok elismerően néztek rám, és csodálkozva rá.
- Azt látjuk - mondta Viki, és megölelte Flórát. A többiek is így tettek. Úgyhogy egy nagy kört alkottunk Fló körül. Aztán kopogtak. Az ofő volt.
- Ha elkészültetek és abbahagytátok az érzelgést - itt elég furcsán nézett ránk - akkor gyertek az ebédlőbe és reggelizzetek meg. - mondta, miközben folyamatosan mosolygott. Mi is elröhögtük magunkat és hagytuk szegény Flót levegőhöz jutni (ő volt a kör közepén...). Becsukta az ajtót és kiment. Luluék elmentek zuhanyozni, mi meg ott maradtunk és gondolkoztunk. Én az ágyamra dőltem és azon agyaltam, hogy ez a kis beszélgetés a fürdőben mindkettőnknek jót tett. A csajok viszonylag hamar visszaértek, úgyhogy elindultunk, miközben Lola folyamatosan dumált.
- És annyira dee annyiraa helyees - felyezte be a mondandóját ami kábé ezekből a szavakból állt: "helyes", "cuki", "okos"(??), "széééép a szemeee" stb... Az a lényeg hogy odafelé menet véletlen nekiment egy szőke hajú srácnak. Bár azt nem értem, hogy egy pillantásból hogyan tudta levágni, hogy az a srác "okos". Rá is kérdeztem mire felhúzta az orrát.- Megéreztem! - mondta, mire megtorpantunk végiggondoltuk a válaszát, és elröhögtük magunkat. Még ő is. Leértünk az ebédlőbe ahol nagy nyüzsgés fogadott minket. Amikor beléptünk a terembe egy pillanatra mindenki elhallgatott mi meg még mindig röhögtünk Lola válaszán, úgyhogy kérdőn néztek felénk. Aztán röhögve körülnéztem és találtam egy üres asztalt. Leültünk és szedünk magunknak kaját. Hát... Nem vagyok elájulva tőle, de találtam műzlit, úgyhogy én jól elvoltam. Ami pedig az osztályt illeti, (ők is magyarul dumáltak, úgyhogy tök jó lesz, nem kell fáradozni a franciával ) folyamatosan kérdőn pislogtak felénk... Gondolom a rock-cuccaink miatt. De mi, ha szabad így fogalmaznom, nagy ívben leszartuk őket. Csak röhögtünk egymáson, meg hülyültünk. Tiszta rock-família.
- Éééés... képzeljétek.. az nagyon nagy volt... Ettem a makarónit... és, hátt... Sikeresen leettem a kezem, a gatyám, a fölsőőm éés még a hajamba' is voltak tészta darabook... - újságolta Lulu, mire annyira röhögtünk, hogy már könnyeztem. - ikszdéééé - tette még hozzá gyorsan. Kétség kívül, mi voltunk a leghangosabb társaság az ebédlőben. Fél óra múlva sikeresen befejeztük a kajálást úgyhogy visszamentünk a szobánkba, kicsit rendet tenni. Amiből aztán csak az lett, hogy hanyatt feküdtünk az ágyamon, és dőlt belőlünk a hülyeség. Aztán meguntuk a bent létet. Fogtuk magunkat és kihúztunk az udvarra, leültünk egy padra és beszélgettünk. Aztán kijött az ofő, és elkiáltotta magát. Aztán elordította magát. Végül már üvöltött, hogy figyeljünk rá. Azt akarta mondani, hogy megyünk kirándulni. Na ezt max. fél perc alatt leszavaztuk, úgyhogy egész délután ment a döglés. Este a vacsináé odajött egy lány. Így ránézésre ő is a kicsit rockosabb stílus felé hajlik.
-Leülhetek? - kérdezte, mire bólintottunk. Leült és felénk nézett. Mi érdeklődve vizsgáltuk őt egy darabig mire mindannyian felröhögtünk. - Kiki vagyok. És ti? - kérdezte.
- Lola
-Lulu
-Viki
-Flóra, de a barátnőimnek csak Fló. - mosolygott.
-Becky - mutatkoztunk be. Hangosan felröhögtünk. Befogadtuk. Kiderült, hogy a mi szobánkban van ő is. Jézusom. Tényleg! Mások is vannak ott rajtunk kívül... Jó tudni. Hehe. Este elég későn aludtunk el, mert Kikit
3. rész
Sziasztok!!! :) Szerintem elég hosszú lett,igyekeztünk bepótolni a lemaradást... :) Jó olvasást!!! :)
2011. augusztus 21.
Reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom és üvölt belőle a Nirvana Smells Like Teen Spirit-je. Na jó. Abban a pillanatban úgy ültem fel az ágyban mint akit egy kötéllel felrántottak. Gyorsan felkaptam, hogy legalább anyut ne ébressze fel.
-Szijjaaaa - köszönt a telefonba Flóra.
-Hellóó - üdvözöltem én is örömmel.
-Hol vagy? - kérdezte. - Csak mert másfél óra és indulunk...
- Hogy miiii?!?!?! - döbbentem le teljesen. - Én még csak most keltem fel...
-Akkor ajánlom, siess!! Mi már készen vagyunk, itt csövezünk a parkban.
- Oké, most nem tudok menni, össze kell pakolnom... Sziaa!! - köszöntem el és már le is tettem. Lerohantam a lépcsőn és gyorsan megreggeliztem miközben a hajamat vasaltam. Okés bevallom kicsit furcsán nézhettem ki, mert mikor anyu benyitott a konyhába olyan volt az arckifejezése, mint egy gülü szemű tehénnek aki ufót lát. Elröhögtem magam rajta, de aztán fel is sikítottam, mert amíg nem figyeltem a hajvasalónak a zsinórjával lelöktem a bögre tejet. Na akkor már anya is felébredt a bambulásból és jött segíteni nekem. Ez így ment is, mert ő vasalta a hajam én meg ettem. Mikor végeztünk, felrohantam és bepakoltam a bőröndbe. Lekiabáltam anyának, hogy jöjjön segíteni, mert nekem egy csomó dolgom van még. Anya feljött és lenézett az ágyamra. Abban a pillanatban fogta magát, lehajolt a bőröndömért és kirázott belőle mindent. Hát... a pakolás sem az erősségem, Miközben ő bepakolta azokat a ruhákat amiket az ágyra hajigáltam, újra megszólalt a telefonom, és az volt rá írva, hogy: Ismeretlen. Rendben - gondoltam. - gyors felveszem és megyek is fogatmosni...
-Igen? - kérdeztem mikor felvettem.
- Véres Kéz vagyok, fél óra múlva ott vagyok érted... - szólt bele egy hang a telefonomba. Egy normális ember megijedt volna, de én beleröhögtem a telómba.- Ha-ha-ha... Rohadt vicces vagy Viki, de most leteszem mert nem leszek készen... - szóltam még mindig vihogva. A háttérben hangos röhögés hallatszott, úgyhogy a többiektől is elköszöntem. Aztán rohantam fogat mosni. Miután megmostam, felvettem a rucit amit kikészítetettem. Egy pántos fekete felső, négyzet alakú kivágással, az elején pedig egy nagy Iron Man felirattal. Még egy fekete rövid nacit is felkaptam magamra, szögekkel a zsebénél. Igazi rocker-lány hatását keltettem, mondjuk nem is akartam mást... Ja, és elfelejtettem mondani, azért ma indulunk mert Meaux-ba megyünk, úgyhogy időben kell elkészülni. és azért most, mert tegnap találkoztunk a tűzijátéknál az ofővel, és mondta, hogy természetesen mindenkit értesít, erről az "apró kis változásról.." Aha. Tényleg. Apró kis változás, hogy egy nappal korábban megyünk. Okés. Nekem végülis tökmindegy. Miután elkészültünk megkértem anyut, hogy segítsen lecipelni a böhöm nagy bőröndömet a lépcsőn. Mikorra sikerült a hadművelet már csöngettek is és hallottam ahogy vihognak az ajtó előtt. Kinyitottam és beengedtem őket, aztán gyorsan felkaptam magamra a dzsekimet, közben megdicsérték a hajam. Na, erről az jutott eszembe, hogy nem tettem el a hajvasalómat. Úgyhogy nyithattuk ki a bőröndöt, és közös erővel lecsuktuk a tetejét miután betuszkoltam a szettet. Adtam egy gyors puszit anyunak, aztán elindultunk. A parkhoz sétálva folyamatosan találgattuk, hogy milyen lesz, lesznek-e helyes fiúk, bár ahogy ismerem magam, tuti, hogy találkozom eggyel... A parkban már egy csomóan várakoztak, megtorpantam.
-Oké, ezek mind a mi osztálytársaink? - kérdeztem furán.
-Hát... gondolom lesz 9/b is... meg cé.... meg esetleg dé is... bár azt kétlem. - röhögött fel. - Annyira nincsenek sokan...
-Őőő... Hol van Flóra??? - kérdezte Viki kicsit aggodalmasan. Erre mind megtorpantunk.
-Úristen... Hol van ?!?! - kérdeztem én is. - Ez nem lehet igaz... Hogy hagyhattuk el???
-Rendicsek. Jó tudom nincs meg, de megkeressük. - mondta Lulu, aki úgy látszik az egyetlen tisztán gondolkozó közülünk S.O.S.-ben. - Becky, itt van a telód?
-Persze, fel is van töltve. - mondtam.
-Ok, én megyek Lolával. Viki, te mész Beckyvel. 10 perc múlva találkozunk. Sziasztok!! - fogta karon Lolát és elszaladtak. Nem kellett volna ekkora patáliát csapni, de tegnap a hírekben volt egy fazon, aki gyerekeket rabol el. Na ezen kiakadtunk, főleg, hogy Flóra eltűnt.
- Becky!! - ébresztett fel a gondolkozásomból Viki. - Induljunk!!! Felhívom őt, hátha... - kapta elő a mobilját. Elkezdtünk futni. Loholtam mellette,ő pedig idegesen rágózott, miközben folyamatosan azt motyogta "Gyerünk Flóra!!! Vedd már fel!!! ez csak egy vicc!! Vedd fel!! Nem lesz semmi baj!!..." és így tovább. Már én is teljesen kiakadtam. Viki nem figyelt rendesen, úgyhogy fogtam a karját és visszarántottam egy kocsi elől, mielőtt elgázolná. Aztán letette a mobilt. - Nem veszi fel... És bekapcsolt a hangposta. Hova mész?! - kiáltott utánam mert elkezdtem szaladni.
- Csak gyere!! Van egy ötletem!! - lihegtem. És kicsit elkezdtem kocogni, hogy Viki beérjen. - Gyorsan! - sürgettem.
- Áááá... Sejtem hova akarsz menni... - lihegte. Egészen visszarohantunk a házunkig, és a mellette levő sikátorba mentünk, ahol lefékeztem.
-Pssszt!!! - suttogtam. - Maradjunk csöndben. - Viki bólintott és próbáltunk nem lihegni. Valahol messzebb szipogást hallottam. Elindultam halkan a fal mellett. Már majdnem odaértünk, mikor megpillantottam két alakot. Az egyik lány volt... Flóra. Csakis ő lehetett. Egy pillanatra besütött a nap a félhomályba. És bingó. Ő volt az. A másik alak meg... Egy férfi!! Úristen... Ő az emberrabló... Hallottam ahogy franciául csalogatja Flórát... Karon ragadtam Vikit, és elkezdtem kihúzni őt a sikátorból. Intettem neki, hogy amint kiértünk hívja Lulut. Vadul kattogott az agyam... Anyát nem hívhatjuk, teljesen kiakadna... Oda kell érnünk időben a parkba... Nem szabad elkésnünk... Kit hívhatok...Kinek tudnám max. fél perc alatt elmagyarázni, hogy mi a szitu? - És akkor bevillant. - A rendőrség!!!! - mintha Viki tudta volna mire gondolok tárcsázta a számot és felém nyújtotta a telóját, én pedig felé az enyémet. Ahogy kiértünk már fel is vették..
-Halló, rendőrség? - kérdeztem franciául.
-Igen, miben... - kezdte a kérdést, de én már közbevágtam és franciául hadartam neki mindent.
- Megtaláltuk az emberrablót!!!!!!! Elrabolta a barátnőmet... a cím?? - gyorsan felpillantottam a mellettem lévő háznak a számára - G. Eiffel utca 12!!! - mondtam. - Siessenek!!! - aggodalmaskodtam. Biztosított róla, hogy már el is indultak. Letettem a telót és Viki szemébe néztem. - Jönnek. - mondtam, mire bólintott.
- Loláék is. Pár perc és itt vannak... - mondta a távolba kémlelve. - Ott vannak!! - kiáltott fel, de én lepisszegtem, nehogy meghalljon minket, az a fazon ott bent. - Jön a rendőrség... - suttogott.
- Úristen!!! Éppen időben... - kezdtem mondani Vikinek, de már csak az egyik rendőrnek sikerült.
-Hol vannak? - kérdezte. Mire magunk mögé mutattam de lepisszegtem, hogy maradjon csöndben. A rendőr bólintott, és a társainak intett és bementek a sikátorba.
-Úristen... - suttogta Lulu. Időközben ideértek.
-Jézusom, ez nem lehet igaz, szólt hisztérikusan Lola. - Hogy lehet, hogy ennyire nem figyeltünk rá?! - hüledezett. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy francia káromkodás, parancsolás, és üvöltözés szűrődik ki a sikátorból. Mindannyian ledermedtünk, és izgatottan néztünk a sötétbe. Lassan kijöttek, az emberek és hozták a rablót is. Flórát egy rendőr kísérte és nyugtatta, hogy "minden rendben lesz, semmi baj, elkaptuk, nyugodj meg..." Abban a pillanatban odapattantunk és átvettük a rendőrtől. Flórából kitört a zokogás. Felhívtam anyut, hogy adja meg az ofő számát. Megadta. Kérdezősködött, de nem mondtam semmit, így tolerálta a szótlanságom. Felhívtam.
-Jó napot kívánok! Mayer Rebeka vagyok, elméletileg ön lesz az osztály főnököm... - kezdtem.
-Szervusz, igen én leszek az. - nevetett a telefonba. - Miben segíthetek?
-A helyzet az, hogy kicsit késünk, a barátnőimmel, Flórával, Lucával, Vikivel és Lolával. Akadt egy kis gondunk. De sietünk oda. - magyarázkodtam.
-Rendben, és szabad tudnom miért? - kérdezte.
-Öhm... Elnézést, ehhez nincs jogom. Majd ha Flóra szeretné akkor elmeséli... - suttogtam. És szerintem az ofő kapcsolt.
-Jó, értem, nincs semmi gond. De siessetek. - mondta megértően. Bár szerintem gőze sem volt, hogy mi a szitu.
-Viszont hallásra.
-Szervusz. - köszönt el. Letettem a mobilt.
-Induljunk... - kezdtem, de aztán ránéztem Flórára. - Jó... Nincs semmi baj! Megoldottuk! Nyugi, Flóra!!!
-In.. dhul..hatunk... - szipogta. Lassan sétálva, szomorúan és Flórát nyugtatva elindultunk. Visszafelé egy másik úton jöttünk és kerestük Flóra telóját, amit állítása szerint, ahogy csörgött és fel akarta venni, kiverte a kezéből és eldobta. Elég hamar megtaláltuk. Mikor a parkba értünk ránéztem a lányokra mire ők bólintottak. Ugyanarra gondoltunk. Ami engem illet én végig ezen gondolkoztam.- Flóra - torpantunk meg, és belenéztem a szemébe. Végtelen hálát és szomorúságot fedeztem fel benne. - Menjünk egyáltalán? Nem lenne jobb itthon maradni? - kérdeztem őt, szigorúan, de csak megrázta a fejét.
- Mindig erre vártunk... És ráadásul meg is mentettetek... Ez a legkevesebb. - mondta mire bólintottam.
Az út többi részében csöndben voltunk a buszon. Aztán mire a szálláshoz értünk, méginkább semmi kedvünk nem volt beszélni, úgyhogy bedőltünk az ágyba.
2011. augusztus 21.
Reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom és üvölt belőle a Nirvana Smells Like Teen Spirit-je. Na jó. Abban a pillanatban úgy ültem fel az ágyban mint akit egy kötéllel felrántottak. Gyorsan felkaptam, hogy legalább anyut ne ébressze fel.
-Szijjaaaa - köszönt a telefonba Flóra.
-Hellóó - üdvözöltem én is örömmel.
-Hol vagy? - kérdezte. - Csak mert másfél óra és indulunk...
- Hogy miiii?!?!?! - döbbentem le teljesen. - Én még csak most keltem fel...
-Akkor ajánlom, siess!! Mi már készen vagyunk, itt csövezünk a parkban.
- Oké, most nem tudok menni, össze kell pakolnom... Sziaa!! - köszöntem el és már le is tettem. Lerohantam a lépcsőn és gyorsan megreggeliztem miközben a hajamat vasaltam. Okés bevallom kicsit furcsán nézhettem ki, mert mikor anyu benyitott a konyhába olyan volt az arckifejezése, mint egy gülü szemű tehénnek aki ufót lát. Elröhögtem magam rajta, de aztán fel is sikítottam, mert amíg nem figyeltem a hajvasalónak a zsinórjával lelöktem a bögre tejet. Na akkor már anya is felébredt a bambulásból és jött segíteni nekem. Ez így ment is, mert ő vasalta a hajam én meg ettem. Mikor végeztünk, felrohantam és bepakoltam a bőröndbe. Lekiabáltam anyának, hogy jöjjön segíteni, mert nekem egy csomó dolgom van még. Anya feljött és lenézett az ágyamra. Abban a pillanatban fogta magát, lehajolt a bőröndömért és kirázott belőle mindent. Hát... a pakolás sem az erősségem, Miközben ő bepakolta azokat a ruhákat amiket az ágyra hajigáltam, újra megszólalt a telefonom, és az volt rá írva, hogy: Ismeretlen. Rendben - gondoltam. - gyors felveszem és megyek is fogatmosni...
-Igen? - kérdeztem mikor felvettem.
- Véres Kéz vagyok, fél óra múlva ott vagyok érted... - szólt bele egy hang a telefonomba. Egy normális ember megijedt volna, de én beleröhögtem a telómba.- Ha-ha-ha... Rohadt vicces vagy Viki, de most leteszem mert nem leszek készen... - szóltam még mindig vihogva. A háttérben hangos röhögés hallatszott, úgyhogy a többiektől is elköszöntem. Aztán rohantam fogat mosni. Miután megmostam, felvettem a rucit amit kikészítetettem. Egy pántos fekete felső, négyzet alakú kivágással, az elején pedig egy nagy Iron Man felirattal. Még egy fekete rövid nacit is felkaptam magamra, szögekkel a zsebénél. Igazi rocker-lány hatását keltettem, mondjuk nem is akartam mást... Ja, és elfelejtettem mondani, azért ma indulunk mert Meaux-ba megyünk, úgyhogy időben kell elkészülni. és azért most, mert tegnap találkoztunk a tűzijátéknál az ofővel, és mondta, hogy természetesen mindenkit értesít, erről az "apró kis változásról.." Aha. Tényleg. Apró kis változás, hogy egy nappal korábban megyünk. Okés. Nekem végülis tökmindegy. Miután elkészültünk megkértem anyut, hogy segítsen lecipelni a böhöm nagy bőröndömet a lépcsőn. Mikorra sikerült a hadművelet már csöngettek is és hallottam ahogy vihognak az ajtó előtt. Kinyitottam és beengedtem őket, aztán gyorsan felkaptam magamra a dzsekimet, közben megdicsérték a hajam. Na, erről az jutott eszembe, hogy nem tettem el a hajvasalómat. Úgyhogy nyithattuk ki a bőröndöt, és közös erővel lecsuktuk a tetejét miután betuszkoltam a szettet. Adtam egy gyors puszit anyunak, aztán elindultunk. A parkhoz sétálva folyamatosan találgattuk, hogy milyen lesz, lesznek-e helyes fiúk, bár ahogy ismerem magam, tuti, hogy találkozom eggyel... A parkban már egy csomóan várakoztak, megtorpantam.
-Oké, ezek mind a mi osztálytársaink? - kérdeztem furán.
-Hát... gondolom lesz 9/b is... meg cé.... meg esetleg dé is... bár azt kétlem. - röhögött fel. - Annyira nincsenek sokan...
-Őőő... Hol van Flóra??? - kérdezte Viki kicsit aggodalmasan. Erre mind megtorpantunk.
-Úristen... Hol van ?!?! - kérdeztem én is. - Ez nem lehet igaz... Hogy hagyhattuk el???
-Rendicsek. Jó tudom nincs meg, de megkeressük. - mondta Lulu, aki úgy látszik az egyetlen tisztán gondolkozó közülünk S.O.S.-ben. - Becky, itt van a telód?
-Persze, fel is van töltve. - mondtam.
-Ok, én megyek Lolával. Viki, te mész Beckyvel. 10 perc múlva találkozunk. Sziasztok!! - fogta karon Lolát és elszaladtak. Nem kellett volna ekkora patáliát csapni, de tegnap a hírekben volt egy fazon, aki gyerekeket rabol el. Na ezen kiakadtunk, főleg, hogy Flóra eltűnt.
- Becky!! - ébresztett fel a gondolkozásomból Viki. - Induljunk!!! Felhívom őt, hátha... - kapta elő a mobilját. Elkezdtünk futni. Loholtam mellette,ő pedig idegesen rágózott, miközben folyamatosan azt motyogta "Gyerünk Flóra!!! Vedd már fel!!! ez csak egy vicc!! Vedd fel!! Nem lesz semmi baj!!..." és így tovább. Már én is teljesen kiakadtam. Viki nem figyelt rendesen, úgyhogy fogtam a karját és visszarántottam egy kocsi elől, mielőtt elgázolná. Aztán letette a mobilt. - Nem veszi fel... És bekapcsolt a hangposta. Hova mész?! - kiáltott utánam mert elkezdtem szaladni.
- Csak gyere!! Van egy ötletem!! - lihegtem. És kicsit elkezdtem kocogni, hogy Viki beérjen. - Gyorsan! - sürgettem.
- Áááá... Sejtem hova akarsz menni... - lihegte. Egészen visszarohantunk a házunkig, és a mellette levő sikátorba mentünk, ahol lefékeztem.
-Pssszt!!! - suttogtam. - Maradjunk csöndben. - Viki bólintott és próbáltunk nem lihegni. Valahol messzebb szipogást hallottam. Elindultam halkan a fal mellett. Már majdnem odaértünk, mikor megpillantottam két alakot. Az egyik lány volt... Flóra. Csakis ő lehetett. Egy pillanatra besütött a nap a félhomályba. És bingó. Ő volt az. A másik alak meg... Egy férfi!! Úristen... Ő az emberrabló... Hallottam ahogy franciául csalogatja Flórát... Karon ragadtam Vikit, és elkezdtem kihúzni őt a sikátorból. Intettem neki, hogy amint kiértünk hívja Lulut. Vadul kattogott az agyam... Anyát nem hívhatjuk, teljesen kiakadna... Oda kell érnünk időben a parkba... Nem szabad elkésnünk... Kit hívhatok...Kinek tudnám max. fél perc alatt elmagyarázni, hogy mi a szitu? - És akkor bevillant. - A rendőrség!!!! - mintha Viki tudta volna mire gondolok tárcsázta a számot és felém nyújtotta a telóját, én pedig felé az enyémet. Ahogy kiértünk már fel is vették..
-Halló, rendőrség? - kérdeztem franciául.
-Igen, miben... - kezdte a kérdést, de én már közbevágtam és franciául hadartam neki mindent.
- Megtaláltuk az emberrablót!!!!!!! Elrabolta a barátnőmet... a cím?? - gyorsan felpillantottam a mellettem lévő háznak a számára - G. Eiffel utca 12!!! - mondtam. - Siessenek!!! - aggodalmaskodtam. Biztosított róla, hogy már el is indultak. Letettem a telót és Viki szemébe néztem. - Jönnek. - mondtam, mire bólintott.
- Loláék is. Pár perc és itt vannak... - mondta a távolba kémlelve. - Ott vannak!! - kiáltott fel, de én lepisszegtem, nehogy meghalljon minket, az a fazon ott bent. - Jön a rendőrség... - suttogott.
- Úristen!!! Éppen időben... - kezdtem mondani Vikinek, de már csak az egyik rendőrnek sikerült.
-Hol vannak? - kérdezte. Mire magunk mögé mutattam de lepisszegtem, hogy maradjon csöndben. A rendőr bólintott, és a társainak intett és bementek a sikátorba.
-Úristen... - suttogta Lulu. Időközben ideértek.
-Jézusom, ez nem lehet igaz, szólt hisztérikusan Lola. - Hogy lehet, hogy ennyire nem figyeltünk rá?! - hüledezett. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy francia káromkodás, parancsolás, és üvöltözés szűrődik ki a sikátorból. Mindannyian ledermedtünk, és izgatottan néztünk a sötétbe. Lassan kijöttek, az emberek és hozták a rablót is. Flórát egy rendőr kísérte és nyugtatta, hogy "minden rendben lesz, semmi baj, elkaptuk, nyugodj meg..." Abban a pillanatban odapattantunk és átvettük a rendőrtől. Flórából kitört a zokogás. Felhívtam anyut, hogy adja meg az ofő számát. Megadta. Kérdezősködött, de nem mondtam semmit, így tolerálta a szótlanságom. Felhívtam.
-Jó napot kívánok! Mayer Rebeka vagyok, elméletileg ön lesz az osztály főnököm... - kezdtem.
-Szervusz, igen én leszek az. - nevetett a telefonba. - Miben segíthetek?
-A helyzet az, hogy kicsit késünk, a barátnőimmel, Flórával, Lucával, Vikivel és Lolával. Akadt egy kis gondunk. De sietünk oda. - magyarázkodtam.
-Rendben, és szabad tudnom miért? - kérdezte.
-Öhm... Elnézést, ehhez nincs jogom. Majd ha Flóra szeretné akkor elmeséli... - suttogtam. És szerintem az ofő kapcsolt.
-Jó, értem, nincs semmi gond. De siessetek. - mondta megértően. Bár szerintem gőze sem volt, hogy mi a szitu.
-Viszont hallásra.
-Szervusz. - köszönt el. Letettem a mobilt.
-Induljunk... - kezdtem, de aztán ránéztem Flórára. - Jó... Nincs semmi baj! Megoldottuk! Nyugi, Flóra!!!
-In.. dhul..hatunk... - szipogta. Lassan sétálva, szomorúan és Flórát nyugtatva elindultunk. Visszafelé egy másik úton jöttünk és kerestük Flóra telóját, amit állítása szerint, ahogy csörgött és fel akarta venni, kiverte a kezéből és eldobta. Elég hamar megtaláltuk. Mikor a parkba értünk ránéztem a lányokra mire ők bólintottak. Ugyanarra gondoltunk. Ami engem illet én végig ezen gondolkoztam.- Flóra - torpantunk meg, és belenéztem a szemébe. Végtelen hálát és szomorúságot fedeztem fel benne. - Menjünk egyáltalán? Nem lenne jobb itthon maradni? - kérdeztem őt, szigorúan, de csak megrázta a fejét.
- Mindig erre vártunk... És ráadásul meg is mentettetek... Ez a legkevesebb. - mondta mire bólintottam.
Az út többi részében csöndben voltunk a buszon. Aztán mire a szálláshoz értünk, méginkább semmi kedvünk nem volt beszélni, úgyhogy bedőltünk az ágyba.
2. rész
Itt a második feji :))) Jó olvasást!!! :))
2011. augusztus 20.
Végkimerültség és mérhetetlenül nagy boldogság. Kábé így nevezném a mai napot. Reggel korán keltem, mivel ma tűzijáték is volt és vásárolnom is kellett. Miközben reggeliztem anyu éppen arról papolt nekem, hogy ne költsek nagyon sokat, nem kell mindent bepótolni egy fél nap alatt. - Jó - mondtam már huszadszorra.
-Jót tesz neked egy kis vásárlás, és remélem szerzel barátokat, és légyszives normális ruhákat vegyél amiket iskolába is fel lehet venni!! - nézett rám, felpillantva a főzésből. Elég furán nézhettem rá, mert elröhögte magát. - Rendben vettem a célzást... De siess különben nem fogsz végezni!
Így hát elindultam, egy rövidebb naciban és egy gémkapcsokkal átszúrt pólóban. A vásárlás szuper volt, igaz kicsit egyedül éreztem magam egy darabig, mert egy kávézóban mindenki az esti tűzijátékhoz kapcsolódó bulit szervezte. Természetesen franciául beszéltek, ami kicsit megnehezítette a dolgomat, hogy értsem is őket, de aztán folytattam az utamat és egy boltban a fülkék előtt találkoztam néhány magyar lánnyal is. Köszöntem nekik, mire elröhögték magukat és visszaköszöntek. - Elég régen találkoztunk már magyar lánnyal... Hogy hívnak? - kérdezte az egyik. - Engem Lucának, de mindenki csak Lulunak hív.
- Rebeka vagyok de hívjatok csak nyugodtan Beckynek. - mosolyogtam rájuk aztán a többiek is bemutatkoztak. Flóra egy szőke lány, ő is inkább a rockosabb zenéket kedveli, ahogy a többiek is. Viki, neki festett szőke haja van, alul egy pár fekete és felül néhány neon zöld tincse is van. Nekem is ilyen kell!!! - gondoltam miközben kicsodálkoztam magam a haján. És Lola, nagyon szép szeme van, tengerkék és szépen kisminkelte magát. Aztán hozzájuk csapódtam, és mindenfélékről beszélgettünk ( magyarul, úgyhogy az emberek furcsán néztek ránk, hogy nem tudták miről beszélünk ). Kiderült, hogy ők lesznek az osztálytársaim, úgyhogy mérhetetlenül boldog voltam, hogy nem egyedül fogok ücsörögni, hanem már vannak barátnőim is. Elmondták, hogy mi hogyan megy, és azt is megbeszéltük, hogy találkozunk a tűzijátéknál. Meghívtam őket ebédre, miután dobtam egy SMS-t anyunak, hogy mennénk egy páran kajálni hozzánk. Mikor hazaértünk mindenkinél volt vagy 10-15 szatyor tele napszemcsikkel, ruhákkal és kiegészítőkkel. Vihogva estünk be az ajtón, és bemutattam őket anyának. Igazán odavolt, hogy máris ennyi barátnőm lett. Miközben ebédeltünk, mindenféléről csevegtünk. Kaja után megkérdeztem, maradnak-e még, de azt mondták, hogy inkább mennének, mert korán reggel óta eljöttek otthonról és majd csörögnek, hogy mikor lesznek a tűzijátéknál (időközben megadtuk egymásnak a teló számunkat ). Az egész délutánom azzal telt, hogy kipakoltam a zacsikból mindent, hajat mostam, kiválasztottam a ruhámat, visszaszaladtam egy drogériába parfümért, mert most vettem csak észre, hogy kiömlött a bőröndömben (éljen, éljen! Ez nem is én lennék...) kiválasztottam a sminkem, megcsináltam és már öltözhettem is fel, mert indulás volt. Anyu is elég csini volt, a sminkje is szép volt, nem tudom miért öltözött ki ennyire ő nem az ilyen fajta... Mindegy - vontam meg a vállam - Új ország, új egyéniség... A tűzijátékra odaérve, megcsörgettem Lulut, hogy hol vannak mire röhögve közölte, hogy mögöttünk, meg akartak ijeszteni minket... Röhögve tettem le a telefonom, miközben hátrafordultam és egymás nyakába borultunk. Tudom, kicsit furcsa, hiszen még csak ma ismertük meg egymást, de ez a fél nap elég volt arra, hogy úgy érezzük mintha tesók lennénk.- Sziasztok!! - köszöntem és vihogva anyura néztem aki felvett (?) minket a telefonjával. - Ööö... Anyu? - kérdeztem furcsán mire azt mondta, azért vett fel minket, hogy megnézzük az arcunkat, mert elvileg " látnunk kellett volna, milyen arcot vágtunk" úgyhogy megnéztük, és egész jót derültünk magunkon. De rögtön abba is hagytuk, mivel elkezdődött. Ilyen szépet én még nem láttam... Még Pesten sem. Pedig az nagy szó. Mikor véget ért füttyögve, és tapsolva ünnepeltük meg. Aztán elköszöntünk egymástól, azzal a feltétellel, hogy holnap beszélünk, akár MSN-en, akár telefonon akár személyesen. Végül hazamentünk. Bedőltem az ágyamba és egyből aludtam is.
2011. augusztus 20.
Végkimerültség és mérhetetlenül nagy boldogság. Kábé így nevezném a mai napot. Reggel korán keltem, mivel ma tűzijáték is volt és vásárolnom is kellett. Miközben reggeliztem anyu éppen arról papolt nekem, hogy ne költsek nagyon sokat, nem kell mindent bepótolni egy fél nap alatt. - Jó - mondtam már huszadszorra.
-Jót tesz neked egy kis vásárlás, és remélem szerzel barátokat, és légyszives normális ruhákat vegyél amiket iskolába is fel lehet venni!! - nézett rám, felpillantva a főzésből. Elég furán nézhettem rá, mert elröhögte magát. - Rendben vettem a célzást... De siess különben nem fogsz végezni!
Így hát elindultam, egy rövidebb naciban és egy gémkapcsokkal átszúrt pólóban. A vásárlás szuper volt, igaz kicsit egyedül éreztem magam egy darabig, mert egy kávézóban mindenki az esti tűzijátékhoz kapcsolódó bulit szervezte. Természetesen franciául beszéltek, ami kicsit megnehezítette a dolgomat, hogy értsem is őket, de aztán folytattam az utamat és egy boltban a fülkék előtt találkoztam néhány magyar lánnyal is. Köszöntem nekik, mire elröhögték magukat és visszaköszöntek. - Elég régen találkoztunk már magyar lánnyal... Hogy hívnak? - kérdezte az egyik. - Engem Lucának, de mindenki csak Lulunak hív.
- Rebeka vagyok de hívjatok csak nyugodtan Beckynek. - mosolyogtam rájuk aztán a többiek is bemutatkoztak. Flóra egy szőke lány, ő is inkább a rockosabb zenéket kedveli, ahogy a többiek is. Viki, neki festett szőke haja van, alul egy pár fekete és felül néhány neon zöld tincse is van. Nekem is ilyen kell!!! - gondoltam miközben kicsodálkoztam magam a haján. És Lola, nagyon szép szeme van, tengerkék és szépen kisminkelte magát. Aztán hozzájuk csapódtam, és mindenfélékről beszélgettünk ( magyarul, úgyhogy az emberek furcsán néztek ránk, hogy nem tudták miről beszélünk ). Kiderült, hogy ők lesznek az osztálytársaim, úgyhogy mérhetetlenül boldog voltam, hogy nem egyedül fogok ücsörögni, hanem már vannak barátnőim is. Elmondták, hogy mi hogyan megy, és azt is megbeszéltük, hogy találkozunk a tűzijátéknál. Meghívtam őket ebédre, miután dobtam egy SMS-t anyunak, hogy mennénk egy páran kajálni hozzánk. Mikor hazaértünk mindenkinél volt vagy 10-15 szatyor tele napszemcsikkel, ruhákkal és kiegészítőkkel. Vihogva estünk be az ajtón, és bemutattam őket anyának. Igazán odavolt, hogy máris ennyi barátnőm lett. Miközben ebédeltünk, mindenféléről csevegtünk. Kaja után megkérdeztem, maradnak-e még, de azt mondták, hogy inkább mennének, mert korán reggel óta eljöttek otthonról és majd csörögnek, hogy mikor lesznek a tűzijátéknál (időközben megadtuk egymásnak a teló számunkat ). Az egész délutánom azzal telt, hogy kipakoltam a zacsikból mindent, hajat mostam, kiválasztottam a ruhámat, visszaszaladtam egy drogériába parfümért, mert most vettem csak észre, hogy kiömlött a bőröndömben (éljen, éljen! Ez nem is én lennék...) kiválasztottam a sminkem, megcsináltam és már öltözhettem is fel, mert indulás volt. Anyu is elég csini volt, a sminkje is szép volt, nem tudom miért öltözött ki ennyire ő nem az ilyen fajta... Mindegy - vontam meg a vállam - Új ország, új egyéniség... A tűzijátékra odaérve, megcsörgettem Lulut, hogy hol vannak mire röhögve közölte, hogy mögöttünk, meg akartak ijeszteni minket... Röhögve tettem le a telefonom, miközben hátrafordultam és egymás nyakába borultunk. Tudom, kicsit furcsa, hiszen még csak ma ismertük meg egymást, de ez a fél nap elég volt arra, hogy úgy érezzük mintha tesók lennénk.- Sziasztok!! - köszöntem és vihogva anyura néztem aki felvett (?) minket a telefonjával. - Ööö... Anyu? - kérdeztem furcsán mire azt mondta, azért vett fel minket, hogy megnézzük az arcunkat, mert elvileg " látnunk kellett volna, milyen arcot vágtunk" úgyhogy megnéztük, és egész jót derültünk magunkon. De rögtön abba is hagytuk, mivel elkezdődött. Ilyen szépet én még nem láttam... Még Pesten sem. Pedig az nagy szó. Mikor véget ért füttyögve, és tapsolva ünnepeltük meg. Aztán elköszöntünk egymástól, azzal a feltétellel, hogy holnap beszélünk, akár MSN-en, akár telefonon akár személyesen. Végül hazamentünk. Bedőltem az ágyamba és egyből aludtam is.
1. rész
Itt az első feji, reméljük sokan olvassátok majd!!!:))xoxo
2011. augusztus 19.
Hú. Végre ideértünk. Párizsba költöztünk, most éppen ülök az ágyamon és írok. Anya mondta, hogy mivel most költöztünk ide és még új leszek a gimiben (most kezdem a kilencediket) legyen egy kis társaságom. Hát nem is tudom... Mindegy, úgyis még csak nyár van. Na szóval, megígértem legjobb barátnőmnek, Annusnak, hogy tartani fogom vele a kapcsolatot, hiszen Pest és Párizs között van egy pár km... Az új házunk nagyon tetszik!! Kicsit modern, nagy ablakai vannak szép kertje amiben van egy medence és annak vagy egy kis kiugrója ami jakuzzi. Oké, most hogy így ezt elmondtam, kissé elkényeztetett, buta libának tűnök, de ez nem így van. Szeretek olvasni, táncolni és a zene a mindenem (főleg a rock, punk, ska és néha egy kis pop is jöhet). Gyorsan dobtam egy SMS-t Ann-nek hogy ne aggódjon, ideértünk épségben és hogy most kéne pakolni... Na igen. Lekiabáltam anyunak, hogy kell-e egy kis segítség mire azt mondta, hogy nem kell de a szobámban pakoljak össze. Rendben. Hát, úgy őszintén max. másfél óra alatt kész lettem volna, csak mivel én szeretek szöszmötölni az apróságokkal kb. 3 órámba telt. De nem baj. Aztán anya feljött és kért, hogy menjek segíteni a szekrényeket meg az ágyat felhozni a lépcsőn, és végül sikeresen berendeztük a szobámat. Egész szép lett. Mivel jó tanuló vagyok és voltam pár versenyen az érmeimet meg az okleveleket rendezgettem, míg anyu elment egy kis megbeszélésre a jövendőbeli ofő-mel. Hát virultan érkezett haza és vacsi közben mesélt, hogy mi volt.
- Az ofő nagyon lelkes, mindent elmesélt, hogy mi hogyan megy itt, adott egy példányt a házirendből, tessék - nyújtotta oda a vaskos köteget. Megrökönyödötten néztem rá és az ismert "ezt most komolyan mondod?! " pillantással méregettem, miközben kapkodtam a tekintetem a házirend és anya között. Ő csak elmosolyodott. - Nyugi Becky!! Ezek csak olyan csöppségek mint például, minden késés esetén igazolatlan óra, csak igazolással elfogadható a testnevelés elhalasztása - itt neheztelve pillantott rám - nem lesz semmi baj!
Na igen... Általánosban elég sokszor hivatkoztam arra, hogy fáj a hasam és ezért nem tudtam tesizni... Na de nem én voltam az egyedüli! Estére nagyjából kipakoltunk miközben anyu mesélt, hogy lesz gólyatábor, augusztus 21-28-ig. Ennek igazán örültem, mert közölte, hogy lesz gólyabál is. Na, most jött el az a pillanat, hogy eldöntöttem, holnap megyek vásárolni. Meg is kérdeztem anyut, aki rögtön elengedett. Kicsit furcsálltam a dolgot, hiszen eddig nem szokott csak így elengedni. De - gondoltam - Biztos csak azért van, hogy ne legyek ideges a suliban a gönceim miatt.
2011. augusztus 19.
Hú. Végre ideértünk. Párizsba költöztünk, most éppen ülök az ágyamon és írok. Anya mondta, hogy mivel most költöztünk ide és még új leszek a gimiben (most kezdem a kilencediket) legyen egy kis társaságom. Hát nem is tudom... Mindegy, úgyis még csak nyár van. Na szóval, megígértem legjobb barátnőmnek, Annusnak, hogy tartani fogom vele a kapcsolatot, hiszen Pest és Párizs között van egy pár km... Az új házunk nagyon tetszik!! Kicsit modern, nagy ablakai vannak szép kertje amiben van egy medence és annak vagy egy kis kiugrója ami jakuzzi. Oké, most hogy így ezt elmondtam, kissé elkényeztetett, buta libának tűnök, de ez nem így van. Szeretek olvasni, táncolni és a zene a mindenem (főleg a rock, punk, ska és néha egy kis pop is jöhet). Gyorsan dobtam egy SMS-t Ann-nek hogy ne aggódjon, ideértünk épségben és hogy most kéne pakolni... Na igen. Lekiabáltam anyunak, hogy kell-e egy kis segítség mire azt mondta, hogy nem kell de a szobámban pakoljak össze. Rendben. Hát, úgy őszintén max. másfél óra alatt kész lettem volna, csak mivel én szeretek szöszmötölni az apróságokkal kb. 3 órámba telt. De nem baj. Aztán anya feljött és kért, hogy menjek segíteni a szekrényeket meg az ágyat felhozni a lépcsőn, és végül sikeresen berendeztük a szobámat. Egész szép lett. Mivel jó tanuló vagyok és voltam pár versenyen az érmeimet meg az okleveleket rendezgettem, míg anyu elment egy kis megbeszélésre a jövendőbeli ofő-mel. Hát virultan érkezett haza és vacsi közben mesélt, hogy mi volt.
- Az ofő nagyon lelkes, mindent elmesélt, hogy mi hogyan megy itt, adott egy példányt a házirendből, tessék - nyújtotta oda a vaskos köteget. Megrökönyödötten néztem rá és az ismert "ezt most komolyan mondod?! " pillantással méregettem, miközben kapkodtam a tekintetem a házirend és anya között. Ő csak elmosolyodott. - Nyugi Becky!! Ezek csak olyan csöppségek mint például, minden késés esetén igazolatlan óra, csak igazolással elfogadható a testnevelés elhalasztása - itt neheztelve pillantott rám - nem lesz semmi baj!
Na igen... Általánosban elég sokszor hivatkoztam arra, hogy fáj a hasam és ezért nem tudtam tesizni... Na de nem én voltam az egyedüli! Estére nagyjából kipakoltunk miközben anyu mesélt, hogy lesz gólyatábor, augusztus 21-28-ig. Ennek igazán örültem, mert közölte, hogy lesz gólyabál is. Na, most jött el az a pillanat, hogy eldöntöttem, holnap megyek vásárolni. Meg is kérdeztem anyut, aki rögtön elengedett. Kicsit furcsálltam a dolgot, hiszen eddig nem szokott csak így elengedni. De - gondoltam - Biztos csak azért van, hogy ne legyek ideges a suliban a gönceim miatt.
2012. január 10., kedd
Infó :)
Na sziasztok!! :)
Reméljük tetszik az új style és az új fejezet :)
Na íme a verseny témája... Novella és/vagy vers író verseny :)) A határidő pedig: február 22 :) Reméljük elég idő lesz az íráshoz. :) És azt még elmondanám, hogy nem muszály újat írni, elég egy régit is beküldeni (ezt a novellákra értem természetesen.)
Az "alkotásokat" ( :D ) erre az e-mail címre szeretnénk kérni: tarkovikata@gmail.com :)
Sok sikert és jó olvasást kívánunk! :)
Reméljük tetszik az új style és az új fejezet :)
Na íme a verseny témája... Novella és/vagy vers író verseny :)) A határidő pedig: február 22 :) Reméljük elég idő lesz az íráshoz. :) És azt még elmondanám, hogy nem muszály újat írni, elég egy régit is beküldeni (ezt a novellákra értem természetesen.)
Az "alkotásokat" ( :D ) erre az e-mail címre szeretnénk kérni: tarkovikata@gmail.com :)
Sok sikert és jó olvasást kívánunk! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)