Itt a 6. feji, és mint tudjátok tervezünk egy versenyt... Viszont ahhoz még kéne pár rendszeres olvasó... De addig is... Jó Olvasást!! :))
2011. augusztus 24.
Hihetetlen álmom volt...Ki mással mint Ricsivel? Haha. Ez kicsit gáz... Azt álmodtam, hogy az Eiffel torony tetején (soha nem mennék oda fel, tériszonyom van, ami már beteges) megláttuk egymást és ő a BMX-én (?) oda gurult hozzám, és megcsókolt, aztán minden elsötétedett és egy kórház is volt a képben... Meg arra is emlékszem, hogy azért kerültem oda Ricsivel, mert kiestünk a korláton (?). Hát... Bizalomgerjesztő... Na térjünk vissza a valóságba - gondoltam. Felvettem az Iron Man-es fölsőmet, amit egyébként egyszerűen imádok és a csajok társaságában levonultunk a lépcsőn. Aztán egyszerre minden olyan gyorsan történt... Valaki kigáncsolt mikor léptem a lépcsőkön...Aztán a tetejénél kezdve gurultam jó 20 fokot, és egyszer csak két mérhetetlenül erős karban kötöttem ki. Pár másodpercig csen volt, mindenki sápadtan figyelte a jelenetet. Na de vajon ki az az Adonisz aki elkapott?! Na vajon ki?! Hát persze, hogy Ricsi!
- Jól vagy? - kérdezte sápadtan és a dühtől izzó szemmel. - Nem fáj valamid?
- Hát ahhoz képest, hogy gurultam vagy 20 km-t a lépcsőn, egész jól. - mondtam miközben lerakott a földre. Ez eddig egészen jó is volt, csak meginogtam és elestem volna ha nem kap el megint - Köszi - suttogtam. Nagyon fájt a fejem meg a karom... asszem meghúztam... Bólintott és Gabe felé fordult.
- Gabe!!! Te hülye!!! Mi a ...-nak - nem írom le, nem túl szép - gáncsolod ki az embereket?!? - ordította Ricsi. A dühtől, ami a hangjában érződött még én is megijedtem. - Ha baja esik nem tudtuk volna elvinni semmilyen orvoshoz te agyalágyult barom!!! Ráadásul mit mondtunk volna az anyjának?!? Mert ahogy ismerlek te sose veszed ki a részedet a magyarázkodásból, ugye?? Mindig nekünk kell elvinni a balhét!! Örülj hogy engem csaptak ki a zenesuliból és nem téged!!! - Ricsi hangjától megfagyott a levegő.Mindenki sápadtan figyelte a jelenetet. Gabe-en lehetett látni, hogy ez most telibe talált.
- Bo-bo-boccs, Becky... é-éés tő-tőled is... - hebegte. Ricsi lemondóan legyintett. A csajok már odaértek a tömegből de Ricsi mondta, hogy szóljanak a haverjainak és csörgessék meg őt.
- Tőled már ez is évszázados fejlődés. Gyere, elmegyünk az ofő-höz. - fordult hozzám, mire bólintottam. Aú. Nem kellett volna. Újra elkezdtem szédülni. Ricsi láthatta rajtam, hogy nem vagyok túl jól, úgyhogy segített elmenni a tanárok szobájához. Jajj de égő ez az egész... Amikor odaértünk az ajtóhoz bekopogott.
- Igen? - kérdezte az ofő és ajtó nyitott. - Mi történt? - kérdezte riadtan, mikor meglátta, hogy Ricsinek támaszkodom ő meg kattog a dühtől.
- Gabe, az az áldott hülye gyerek - kezdte Ricsi, de látta az ofő arcát, úgyhogy gyorsan mentegetőzni kezdett - Sajnálom tanár úr de ez szimpla tény... Na mindegy, Gabe kigáncsolta Becky-t a lépcső tetején, mire végiggurult a lépcsőházban úgyhogy most fáj a feje gondolom mindene... és szédül. - mondta Ricsi mire az ofő teljesen kiakadt.
- Hol van Gábor????? - kiáltotta idegesen, aztán észrevett engem is úgyhogy kissé lenyugodott és betessékelt minket a szobájába. - Gyertek gyerekek üljetek le... Richárd légyszíves maradj itt vele, én megyek és lerendezem Gábort. - hadarta miközben a tévé elé húzott két széket. - Delacour tanárnő, itt van két diákom, kérem tartsa rajtul a szemét... - szólt gyorsan a tanárnőnek franciául. - Rebeka, igyál egy kis vizet, én mindjárt jövök - mondta miközben lecsapott egy poharat az asztalra (mindketten összerezzentünk) és kirohant az ajtón.
- Fi-figyelj... é-én nagyon sajnálom... - kezdtem magyarázkodni, de leintett.
- Semmi gond, oké? Úgyis kellett már valami, hogy végre leordítsam a fejét annak a baromnak. - mondta és láttam rajta, hogy még mindig ideges.
- De én... igazán nem akartam, hogy összevesszetek... - suttogtam bűnbánóan. Aztán leesett valami... Mi az, hogy őt csapták ki a zenesuliból? Mi történt? - Ööö... mi volt a zenesulival? - kérdeztem félénken, mire kissé megenyült, gondolom, hogy nem mondogattam folyamatosan, hogy "sajnálom" meg ilyenek...
- Hát igazából semmi különös, csak a tanár kiment fénymásolni valami hülye kottát és ez a ...fej - ezt se fogom leírni, de ha valaki már káromkodik, akkor káromkodjon rendesen - kiöntötte a tanár kávéját a zongorára... egy bekapcsolt zongorára ami lecsapta az áramot az egész iskolában. - mondta röhögve. Aztán elkomorult. - Én egyből odapattantam, hogy felvegyem a bögre darabjait , természetesen eltört ahogy leejtette , és benyitott a tanár, úgyhogy rám fogta az egészet és kicsaptak. De mikor mondtam, hogy nem én voltam hanem Gabe, a tanár még jobban leordított és azt mondta, hogy szégyelljem magam amiért másra akarom fogni.
- Óóó... - mindössze ennyit bírtam kimondani. - És... Gabe nem vállalta magára?
- Ááá... Ez csak bólogatott amikor kicsaptak és nyalizott a tanárnak, hadd idézzem... " Teljesen igaza van tanárnő, az ilyen rendbontókat (?) ki kell rúgni az iskolából". Azt hitte nem találkozunk többet. Hát... tévedett. - kacagott fel sötéten. -Gondolhatod mennyire lesápadt amikor meglátott... - vele együtt mosolyogtam.
- Értem... de nem egy suliba jártatok? - kérdeztem.
- Nem két suli van a környéken. Ő az egyikbe járt én a másikba. Szerencséjére. - mondta.
- Gyerekek, mi történt? - kérdezte a jelek szerint Delacour tanárnő. Ricsi elmesélte dióhéjban a sztoryt, mire a tanárnő lesápadt és mellém ugrott, aztán elkezdett nekem franciául hadoválni, hogy ő ezt nem gondolta volna "Gábhriélrhől" (?), és hogy lemegy az ofőnkhöz. Mikor kiment az ajton egyszerre nevettünk fel Ricsivel. Aztán csörgött a mobilja.
- Helló! ... Ohh szijja... Jah jól van már... Nem nincsen bent, lerohant az ofőhöz... Ok, gyetek! - mondta, mire abban a pillanatban kivágódott az ajtó és a csajok meg Ricsi havejai jöttek be rajta, mire elnevettem magam.
- Úúúristen Becky!!! -mondta Vika, miközben felrángatott a székről( aúúú) és átöltelt. - Tudod mennyire kiakadtunk??? Gabe, még a fiúvécébe is kirohant - röhögött fel mire a fiúk iszonyatosan hangos röhögésben törtek ki. Közben a lányok már egy körbe zártak és kérdezgették, hogy "jól vagy?" meg az ilyen helyzetekben a szokásos kérdéseket tették fel nekem.
- Komolyan Lulu, látnotok kéne magatokat - röhögött Peter, miközben a fiúkkal beüzemelték a TV-t. Asszem' kifogtunk egy pár kockát. Hehe. Mintha mi nem azok lennénk... Na mindegy. - Te Ricsi figy, nem úgy volt, hogy Bill meg Charlie is velünk egy suliba fognak járni? - töprengett.
- Ja, ide fognak, csak 48 órát Guitar Hero-tak, úgyhogy kütyü- és szobafogságban vannak - röhögött Ricsi. De aranyooos!!!
- Bill és Charlie...? Csak nem... - kezdtem. De Peter a szavamba vágott.
- De,a két hülyegyerek. - röhögött.
- Azok kik? - kérdezte Kiki.
- Bill és Charlie Thompson. - kedte Ricsi - Pesten laktak, hihetetlen kockák... Voltak már rockerek. Legutóbb amikor találkoztam velük emósok voltak. A fülhallgatójukból üvöltött mindenféle techno-szám. Rohadt nagy Guitar Hero-csúcsokat döntenek, valami hülye játékon egyszer 78! Jól hallottátok 78 órát játszottak és ínhüvelygyulladást kaptak. - röhögött folyamatosan. Az utolsó mondatnál már mindannyian röhögtünk. Kopogtak. És... És Alice jött be. Furán néztünk rá. Én közben visszakrültem a székbe mert irtózatosan szarul voltam és mindenki körülállt minket Ricsivel.
- Öhm... Az ofő küldött, hogy mondjam meg, tudja hogy itt vagytok Kiki. - nevetett mire mi is vele röhögtünk. - És hív mindannyiótokat. Becky ti is menjetek! Nem tudom most mi a szándék a velünk... - mondta elgondolkodva. Ricsire támaszkodva mentem le a lépcsőn. Kicsikét furcsán mutathattunk... Ricsivel átkarolva középen, a lányok oldalt lesték, hogy mikor kell elkapni (mert eléggé fájt a fejem és szédültem, a karomról már nem is beszélve...) és Ricsi haverjai mögöttünk támogattak. Mikor leértünk kimentünk az udvarra és Ricsi ráültetett a BMX-ére (nevetve felültem, úúúristen de aranyos) és mosolyogva gurított le a padok közé. Az ofő mosolyogva figyelt minket. A fiúk leültek a padra és berángatták a csajokat maguk közé. Én a BMX-en ültem és Ricsi állt mellettem a bicót támasztva nehogy eldőljek.
- Rebeka, jól vagy már? - kérdezte aggodalmasan.
- Már jobban - erőltettem egy mosolyt az arcomra. Láthatólag sikerült mert láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Bólintott és mosolyogva körbenézett.
- Mint tudjátok, sokan nem tudtak eljönni a gólyatáborba. Peter kérlek... - kezdte az ofő mire Peter bólintott és kihalászta a laptopját a táskájából.- Nos, Peter volt olyan kedves és megszervezte nekünk, hogy egy videókamerás programmal tudjunk beszélni velük. - mondta mosolyogva.
- Rendben. Itt vannak az elsők - kezdte Peter (alias Pííítööör) és videóhívást indított a Skype-n. Bejött a kis ablak és két fiút pillantottunk meg. Peter leült a füre ( temészetesen elénk, hogy én is lássam őket. Lehajoltam és... És felröhögtem. Charliék voltak. Mikor megpillantottak ők is röhögve fordultak felém.
- Helló Becky rég láttunk, mi a szitu? - kérdezte Bill.
- Szijja Bill, kössz jól vagyok... a körülményekhez képest - mondtam és igyekeztem nem törődni a fájdalommal a karomban. - Ti? Jah, én is rég láttalak titeket. Na de majd bepótoljuk. - nevettem.
- Kösz jól, de inkább meg se kérdezem mi történt veled - mondta Charlie.
- Ja az jó lesz... - vigyorogtam. - Ééés... Mi lett az emóval? - kérdeztem furán, ugyanis még emósok voltak, mint mikor legutóbb találkoztunk.
- Ja aaz... Hát... Vége. Szakítottunk - röhögött bele a kamerába Bill és összepacsizott Charlieval. - Nem jött be a világfájdalom, most inkább a rockot csípjük.
- Aham látom - mondtam és visszadőltem mert a nevetéstől elkezdtem szédülni. A többiék még beszélgettek velük kicsit, aztán közölték, hogy el vannak tiltva a géptől, amitől éppen haldokolnak (?) és megjött az anyjuk úgyhogy lépnek. Elköszöntünk és Peter kilépett.
- Na, itt van Jessica, Rosalie, Jinny (ejtsd: Dzsini) és Fleur, aki igazi francia, csak kiköltöztek Magyarba és most vissza... Asszem'. - mondta és megnyitott még egy ablakot és négy csaj hajolt bele a kamerába.
- Szijjasztoook!! - köszöntek egyszerre. Mi unottan visszaköszöntünk. Alice elkezdett velük beszélgetni és már vagy 10 percen keresztül dumáltak mikor Peter közbeszólt, hogy most már eleget bájologunk, és kilépett.
- Ők itt Tim, Eddy és Mark.
- Hellósztok. - köszönt a három fiú unottan. Egy ideig az a kínos csönd volt aztán egymásra néztek és elröhögték magukat és mi is velük. Vagy 5 percen keresztül röhögtünk (kivéve Alice-t és azt másik csajt akivel összebarátkozott) mikor az ofő közbeszólt.
- Na gyerekek, hogyha csak nevetni tudtok akkor talán folytassátok máskor. Peter vette a célzást és kilépett. - Mint láthatjátok, sokan nem tudtak eljönni, de szeptember elsejétől ők is veletek egy osztályba fognak járni. A másik osztállyal megismerkedhettek a suliban.
- Mehetünk? - nézett felém Ricsi irtózatosan szép mosollyal, mire zavartan bólintottam. Feltolt a lépcsőig, ott lesegített és átadott a csajoknak, akik egyből odaugrottak, hogy segítsenek felmenni a szobánkba. Mikor felértünk ledőltem az ágyamra. Becsuktam a szememet, hiszen már késő délután volt. Úgy terveztem, hogy ma korán elalszok. Már félálomban voltam amikor éreztem, hogy valaki leült az ágyam szélére. Kinyitottam a szememet és Vikát láttam.
- Mi baj? - kérdeztem miközben felültem az ágyamban és arrább csusszanva jeleztem, hogy feküdjön be mellém. Beült az ágyamba és maga elé bámult, mintha nem hinne el valamit.
- Asszem' szerelmes vagyok - suttogta elképedten, mire halkan kuncogtam egy sort.
- Gyere! - fogtam karon és egy pokróccal a kezemben kimentünk az erkélyre. Leültünk egy székre és magunkra terítettük a pokrócot. - Na és ki a szerencsés - kérdeztem halkan egy kis csillagbámulás után.
- Nem fogysz kinevetni ugye? - kérdezte félénken. Még soha nem láttam ilyennek. Olyan... Boldog volt és csillogott a szeme... Olyan szerelmesen.
- Dehogy is - nyugtattam meg. - Én is az vagyok... - mondtam mire kérdőn nézett felém. - Ricsibe - suttogtam vörösen.
- Ahham... Én... Izéé... Öhh... Szóóval... Peterbe - suttogta alig hallhatóan. Ellmosolyodtam.- Üdv az "osztálytársamba vagyok szerelmes, most mit tegyek" clubban. Elmosolyodott. Kábé egy fél órát bámultuk a csillagokat mikor mondtam, hogy most már menni kéne aludni. A pokrócot kint hagytuk és bementünk. Hihetetlenül fáradt voltam. Bedőltem az ágyba és szinte abban a pillanatban elaludtam. Mosolyogva.
2012. január 29., vasárnap
5. rész
Na. A "semmi különös" nap után megjöttünk az 5. fejivel. Reméljük tetszik.
Jó olvasást! :)
Puszaa :)
2011.augusztus 23.
A tegnapi nap olyan... inkább a "semmi nem történt, csak a szokásos" kategóriába tartozik. Hát... Ilyen is kell néha. De csak néha. Reggel úgy ébredtem, hogy valaki közelről bámulja a fejemet. Lassan kinyitottam a szememet és mikor kapcsoltam rekordgyorsasággal hátraugrottam. Aztán elröhögtem magam, mert csak Kiki volt. Gyorsan elkészültünk aztán mentünk le reggelizni. Úgy érzem, hogy én és a csokis műzli jóban vagyunk egymással. Hehe. Bíztató. Egy héten keresztül csokis műzlit fogok enni? Asszem' ja. Hát... cest' la vie. Reggeli közben természetesen ment a röhögés.
- Annyira gusztustalan a bátyám!! - mondta Kiki röhögve és elkezdte ecsetelni, hogy miért. - És egyszer amiko' ott volt a csaja, bementek a szobájába ahol ott volt az iPodom, és ott smaciztak én meg rájuk nyitottam!!! És akkorát röhögtem mer olyan bénán csinálja basszus!! - mondta mi meg már könnyeztünk a röhögéstől. Mikor végeztünk a reggelivel, gyorsan felszaladtunk átöltözni (hosszú ujjast vettem, és megsülök) meg fogat mosni (kell azt is néha, na). Fogmosás után gyors átvettem egy rövidújjast (Green Day) és már mehettünk is. Pont abban a pillanatban mikor leültünk kirontott az ofő, ezúttal egy megafonnal (??) és beleordított, mire mindenki a fejéhez kapott, és felé fordult mire elégedetten biccentett. Rendben. Ezúttal ő nyert.
- Ismerkedős játék következik - mondta, most már halkabban. Egyöntetű pfújolás keletkezett a parkban. - Kötelező!!! - tette még hozzá. Mivel látta mindenkinek a képét (bevallom eléggé fanyar arcot vághattam, ahogy a többiek is) újra megszólalt. - Rendben. Választhattok. Kirándulás a környéken, vagy ismerkedtek egy kicsit. - mondta. Egyből mindenki az ismerkedést választotta. Na nehogy már kirándulni kelljen menni!
- Rendben - bólintott elégedetten. - ebéd után még mindenkinek lesz egy kis ideje és kezdjük mondjuk... 1-kor. - közölte és bevonult a szállodába.
- Hát ez furi volt - jegyezte meg jó hangosan Kiki, mire mindenki röhögve felénk fordult. Zengett a park a 9/a és b-sektől. Jó lesz ez az osztályközösség... Ebédnél elég sokan odacsapódtak hozzánk, gondolom kíváncsiak, hogy min szoktunk röhögni. Haha. Irigyek. Ezt el is mondtam a többieknek mikor már kint voltunk a parkban.
- Jaja. Kis irigy ku... - kezdte Lola, de megrúgtam, mire hangosan felszisszent és intettem a fejemmel, hogy megint jönnek ide a csajok, meg pasik akik ebédnél nálunk voltak. - Szuper - dünnyögte, miközben a sípcsontját masszírozta.
- Bocs - mondtam.
-Sziasztok! - köszönt az egyik pasi.
- Cső - köszöntünk vissza, tök egyszerre. Az ofő kirontott az udvarra. Hurrá. Egy emberként fordultunk oda. Jaj. Most jön a szívás. A gramofonját már megint magánál tartotta.
- Füleket befogni - sikítottam egyet, mert egy nagy levegőt vett és készült beleüvölteni. A megjegyzésemre elnevette magát és a többiek is röhögve fordultak felém. Én a fülemen tartottam a kezem, de a többiek levették. Amikor nem figyeltek akkor az ofő beleüvöltött a gramijébe. Asszem egyeseknek fülészetre kell menniük. Na mindegy. Én okos voltam. Szuper.
- Mindenki figyeljen!!!! - üvöltötte az ofő. - Mondom a párokat!! Akiknek mondom a nevét az legyen szíves feltenni a kezét!!! Tehát... Rebeka és Richárd!! - üvöltötte, mire unottan feltettem a kezem. Ééés... Egyszer csak meg láttam Őt. Írtózatosan helyes volt... Fekete rövid haja volt, és eléggé rockosnak tűnt. A Bmx-én ült és mutatott egy padra. Felálltam (majdnem visszazuhantam) és elindultam a mutatott helyre. (A párolvasás folytatódott, de már semmit nem hallottam belőle.) Leültünk és egymás szemébe néztünk. Esküszöm, nála nincsen helyesebb fiú az egész Földön... Bemutatkozott és én is neki.
- Én Pestről jöttem a IX. kerületből. Te? - kérdezte eszméletlenül kedvesen.
- Én is Pestről jövök, de a II. kerületből. - mosolyogtam rá mire egy száz pontos vigyorral tisztelt meg. Jézusom... De cukiiii!!! - Van tesód? - kérdeztem.
- Ja, van egy öcsém Peter. Ő már itt született. Neked?
- Sajna nincs, csak anyukámmal élek, most költöztünk ki.
- Apukád?
- Kicsi voltam még mikor elhagyott minket. Anyum mesélte, hogy soha nem is voltam jóban vele. - néztem rá kicsit szomorkás mosollyal.
- Bocs, nem akartam... - kezdett mentegetőzni.
- Ugyan már, semmi. És miket szeretsz csinálni? Látom Bmx-ezni. - mosolyogtam rá, mire elnevette magát.
- Hát ja, de a zene a mindenem. Anyám nem bír velem. Tartom magam ahhoz az elvhez, hogy ha szomorú vagyok zenét hallgatok, ha örülök zenét hallgatok, ha semmihez nincs kedvem zenét hallgatok. - mondta mire felnevettem.
- Hát ja, most komlyan. Én is tökre bírom a zenét, és van is egy olyan szám: "Zene nélkül mit érek ééén?" - kezdtem dúdolni. Jéééézusom. De hülye vagyok... Jajj istenem. Döbbenten néztem Ricsire, aki szintén elkezdte dúdolni. Eszméletlenül jó hangja vaaan!!! - Te is szereted? - kérdeztem.
- Ja. Tökjó, és a haverjaimnak is mindenük a zene.
- Tényleg? - kérdeztem vigyorogva. Jó pont. - Az az igazság, hogy Magyarországon anyukám nem bírt elszakítani az MP4-emtől. Most az iPod-omtól nem tud... - gondolkodtam el, mire Ricsi hangosan felnevetett. Elmosolyodtam.
- Te amúgy jó tanuló vagy? - kérdezte.
- Öhh... Az igazat? - kérdeztem, de persze költői kérdés volt. - Ja, elég jó csak a biosz meg a tesi nem megy - nevettem fel. - És te?
- Ja én is eléggé jó vagyok, viszont a biosz nekem sem az erősségem... És gondolj bele... Most az egészet franciául... - mondta, mire megborzongtam. Ez még eszembe se jutott... - Ugye? - nézett rám.
- Hát... Jézusom. Eszembe sem jutott. - mondtam, de megszólalt a telóm és üvöltött belőle a Green Day American Idiot-ja. Elképedve nézett rám, aztán megnézte a felsőmet is. Gyorsan felvettem a telót és szóltam Lulunak, hogy tegye le, és figyeljen a saját párjára.
- Te szereted a GD-t?? - kérdezte döbbenten, mire elmosolyodtam.
- Hogy szeretem-e? Immáádomm!! - mondta nevetve. - De szeretek még egy csomó bandát.
- Például?
- Hát... MCR, AC/DC, Metallica, KoRn, Nirvana, FOB és még egy csomó minden. - nevettem. - És te? Milyeneket szeretsz?
- Ugyanezeket és még a Jet és talán még a The Asteroids Galaxy Tour is. - nevetett. De ééédes!!!
- Ahamm.
- FIGYELEEEM!!! - üvöltött az ofő. - Azt fogjuk csinálni, hogy körbeállunk, esetleg ülünk!! Mondok egy nevet bemutatkozik és válaszol a kérdésekre!!! MOST!!!! - ordította. Élmény volt. Esküszöm. Mikor abbahagyta az üvöltözést egymás szemébe néztünk Ricsivel és elröhögtük magunkat. Háhá. De jóó! Összehaverkodtunk. Körbeálltunk. Kiki kezdett. Vicces volt. Jó fej a csaj.
- Kiki vagyok. - mondta mire az ofő kiakadt és azt mondta a rendes nevét mondjuk. - Jó Kinga. Tessék. Kérdés? - kérdezte. Mindannyian röhögtünk. - Nincs? Oké. Én végeztem. - mondta. A nevetés még hangosabb lett.
- Rendben. - forgatta a szemét az ofőnk. Most nézem... Van vele még egy tanár! Ezek szerint az ismeretlen lesz az a-soké. Juhé. Egy rejtély megoldva. - Következő!
- Becky vagyok, gondolom tudjátok hány éves - néztem körbe unottan. - Anyukámmal élek, december másodikán van a szülinapom és mindenem a zene. A kedvenceim: MCR, AC/DC, Nirvana, Green Day, KoRn, Metallica, FOB. A barátnőim: Kiki, Lulu, Lola, Viki és Fló. Ennyi elég? - kérdeztem az ofőtől, mikor bólintott.
- LuCA vagyok, de nehogy annak merjetek hívni, inkább LuLU. Kössz. - nézett körbe. - Kábé ugyanaz mint amit Becky mondott, csak én apámmal és anyámmal élek, és van egy húgom. - sorolta unottan.
- Oké, Viki vagyok hívhattok Vikának is és csak akkor hívnak Viktóriának, ha sz*rban vagyok. - lépett előrébb Vika. Röhögéssel díjaztuk az emlékezetes belépőjét. - Jöhetnek azok a számok amiket elsorolt Becky, csak nálam a Metallica kilőve. Végeztem. - mondta és visszalépett.
- Lola vagyok. Ha valakinek kérdése van az keressen meg. - mondta és hátralépett a körbe.
- Gyerekek!! - mondta az ofő és éppen elkezdett volna magyarázni, de aztán lemondóan legyintett egyet és tovább figyelte az egyre rövidebb beszámolókat.
- Ricsi vagyok, szüleimmel élek, imádom a zenét, szeretek BMX-ezni. Kérdés? - vonta fel a szemöldökét. Én mosolyogva figyeltem őt. Mikor visszalépett a körbe rám kacsintott. Úristen. Majdnem elájultam.
- Flóra vagyok, hívhattok Flónak is ha tetszik, apámmal élek, zene jöhet, amit Becky mondott. Csak FOB kilőve. Nem jön be - rázta a fejét elgondolkodva. - Ennyi. Ha kérdésed van megtalálsz velük. - mondta és ránk mutatott. Én röhögve ráztam a fejem.
- Gábor vagyok - mondta az egyik pasi kissé összeborzongva a saját neve hallatán - de Gabnek hívjatok lécc. Kössz. Haverjaim: Ricsi, Dave, Pííítööör - mondta röhögve - és ennyi.
- Dave vagyok, jöhetnek azok a zenék amiket öhm... Becky mondott. Szüleim elváltak, apámmal élek. Van egy öcsém. Kész - mondta és röhögve összepacsizott az egyik sráccal, mint később kiderült ő "Pííítööör".
- Peter vagyok, zenék ugyanazok, csak FOB kilőve, viszont odamegy még a Black Sabbath, Iron Maiden, Deep Purple. - hátralépett. - Ja és nem "Pííítööör"!!!
- Alice vagyok, hívhattok Alnek is. Kedvenc énekeseim, bandáim: Beyoncé, Taylor Swift. Általánosban iskolaelső voltam, ezen a gimiben sem szeretnék változtatni - nézett körbe fenyegetően. Egyöntetű röhögés volt rá a válasz. Kissé megalázottan (de ezt ő nem mutatta, csak fennhordta az orrát) visszalépett.
- Rosalie vagy, de légyszi hívjatok Rose-nak. Köszi - nézett körbe - Kedvenceim ugyanazok amiket Al mondott. A nagymamáméknál élek, anyukámék Magyarországon maradtak.
- Rendben. Remélem mindenki figyelt - nézett körbe az öfő. - És most futás vacsorázni, de előtte még el szeretném mondani, hogy vacsora után tábortűz!!! - mosolygott. - Itt találkozunk - az utolsó szavakat nem hallotta senki, mert elrohantunk kajálni. Éppen azt ecseteltem Flónak, kissé lemaradva a többiektől, hogy Ricsi mennyire, de mennyire helyes.
- Aham tényleg. - mondta, de aztán suttogóra fogta. - Én Gabre vetettem szemet... - vallotta be, mire leesett az állam.
- Úúúristeeen!!! - mondtam elképedve. - De amúgy igazad van, téll tök helyes ő is. Most viszont futás kajálni mert éhen halok. - fogtam karon és elrohantunk mindenki mellett a kajáldába. A kajáról csak annyit, hogy semmi extra nem volt. A tábortűz elmaradt, mert elkezdett szakadni az eső úgyhogy a két tanár bezavart minket a szobáinkba. Gyorsan elaludtam. De jó volt ez a nap...
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->
Jó olvasást! :)
Puszaa :)
2011.augusztus 23.
A tegnapi nap olyan... inkább a "semmi nem történt, csak a szokásos" kategóriába tartozik. Hát... Ilyen is kell néha. De csak néha. Reggel úgy ébredtem, hogy valaki közelről bámulja a fejemet. Lassan kinyitottam a szememet és mikor kapcsoltam rekordgyorsasággal hátraugrottam. Aztán elröhögtem magam, mert csak Kiki volt. Gyorsan elkészültünk aztán mentünk le reggelizni. Úgy érzem, hogy én és a csokis műzli jóban vagyunk egymással. Hehe. Bíztató. Egy héten keresztül csokis műzlit fogok enni? Asszem' ja. Hát... cest' la vie. Reggeli közben természetesen ment a röhögés.
- Annyira gusztustalan a bátyám!! - mondta Kiki röhögve és elkezdte ecsetelni, hogy miért. - És egyszer amiko' ott volt a csaja, bementek a szobájába ahol ott volt az iPodom, és ott smaciztak én meg rájuk nyitottam!!! És akkorát röhögtem mer olyan bénán csinálja basszus!! - mondta mi meg már könnyeztünk a röhögéstől. Mikor végeztünk a reggelivel, gyorsan felszaladtunk átöltözni (hosszú ujjast vettem, és megsülök) meg fogat mosni (kell azt is néha, na). Fogmosás után gyors átvettem egy rövidújjast (Green Day) és már mehettünk is. Pont abban a pillanatban mikor leültünk kirontott az ofő, ezúttal egy megafonnal (??) és beleordított, mire mindenki a fejéhez kapott, és felé fordult mire elégedetten biccentett. Rendben. Ezúttal ő nyert.
- Ismerkedős játék következik - mondta, most már halkabban. Egyöntetű pfújolás keletkezett a parkban. - Kötelező!!! - tette még hozzá. Mivel látta mindenkinek a képét (bevallom eléggé fanyar arcot vághattam, ahogy a többiek is) újra megszólalt. - Rendben. Választhattok. Kirándulás a környéken, vagy ismerkedtek egy kicsit. - mondta. Egyből mindenki az ismerkedést választotta. Na nehogy már kirándulni kelljen menni!
- Rendben - bólintott elégedetten. - ebéd után még mindenkinek lesz egy kis ideje és kezdjük mondjuk... 1-kor. - közölte és bevonult a szállodába.
- Hát ez furi volt - jegyezte meg jó hangosan Kiki, mire mindenki röhögve felénk fordult. Zengett a park a 9/a és b-sektől. Jó lesz ez az osztályközösség... Ebédnél elég sokan odacsapódtak hozzánk, gondolom kíváncsiak, hogy min szoktunk röhögni. Haha. Irigyek. Ezt el is mondtam a többieknek mikor már kint voltunk a parkban.
- Jaja. Kis irigy ku... - kezdte Lola, de megrúgtam, mire hangosan felszisszent és intettem a fejemmel, hogy megint jönnek ide a csajok, meg pasik akik ebédnél nálunk voltak. - Szuper - dünnyögte, miközben a sípcsontját masszírozta.
- Bocs - mondtam.
-Sziasztok! - köszönt az egyik pasi.
- Cső - köszöntünk vissza, tök egyszerre. Az ofő kirontott az udvarra. Hurrá. Egy emberként fordultunk oda. Jaj. Most jön a szívás. A gramofonját már megint magánál tartotta.
- Füleket befogni - sikítottam egyet, mert egy nagy levegőt vett és készült beleüvölteni. A megjegyzésemre elnevette magát és a többiek is röhögve fordultak felém. Én a fülemen tartottam a kezem, de a többiek levették. Amikor nem figyeltek akkor az ofő beleüvöltött a gramijébe. Asszem egyeseknek fülészetre kell menniük. Na mindegy. Én okos voltam. Szuper.
- Mindenki figyeljen!!!! - üvöltötte az ofő. - Mondom a párokat!! Akiknek mondom a nevét az legyen szíves feltenni a kezét!!! Tehát... Rebeka és Richárd!! - üvöltötte, mire unottan feltettem a kezem. Ééés... Egyszer csak meg láttam Őt. Írtózatosan helyes volt... Fekete rövid haja volt, és eléggé rockosnak tűnt. A Bmx-én ült és mutatott egy padra. Felálltam (majdnem visszazuhantam) és elindultam a mutatott helyre. (A párolvasás folytatódott, de már semmit nem hallottam belőle.) Leültünk és egymás szemébe néztünk. Esküszöm, nála nincsen helyesebb fiú az egész Földön... Bemutatkozott és én is neki.
- Én Pestről jöttem a IX. kerületből. Te? - kérdezte eszméletlenül kedvesen.
- Én is Pestről jövök, de a II. kerületből. - mosolyogtam rá mire egy száz pontos vigyorral tisztelt meg. Jézusom... De cukiiii!!! - Van tesód? - kérdeztem.
- Ja, van egy öcsém Peter. Ő már itt született. Neked?
- Sajna nincs, csak anyukámmal élek, most költöztünk ki.
- Apukád?
- Kicsi voltam még mikor elhagyott minket. Anyum mesélte, hogy soha nem is voltam jóban vele. - néztem rá kicsit szomorkás mosollyal.
- Bocs, nem akartam... - kezdett mentegetőzni.
- Ugyan már, semmi. És miket szeretsz csinálni? Látom Bmx-ezni. - mosolyogtam rá, mire elnevette magát.
- Hát ja, de a zene a mindenem. Anyám nem bír velem. Tartom magam ahhoz az elvhez, hogy ha szomorú vagyok zenét hallgatok, ha örülök zenét hallgatok, ha semmihez nincs kedvem zenét hallgatok. - mondta mire felnevettem.
- Hát ja, most komlyan. Én is tökre bírom a zenét, és van is egy olyan szám: "Zene nélkül mit érek ééén?" - kezdtem dúdolni. Jéééézusom. De hülye vagyok... Jajj istenem. Döbbenten néztem Ricsire, aki szintén elkezdte dúdolni. Eszméletlenül jó hangja vaaan!!! - Te is szereted? - kérdeztem.
- Ja. Tökjó, és a haverjaimnak is mindenük a zene.
- Tényleg? - kérdeztem vigyorogva. Jó pont. - Az az igazság, hogy Magyarországon anyukám nem bírt elszakítani az MP4-emtől. Most az iPod-omtól nem tud... - gondolkodtam el, mire Ricsi hangosan felnevetett. Elmosolyodtam.
- Te amúgy jó tanuló vagy? - kérdezte.
- Öhh... Az igazat? - kérdeztem, de persze költői kérdés volt. - Ja, elég jó csak a biosz meg a tesi nem megy - nevettem fel. - És te?
- Ja én is eléggé jó vagyok, viszont a biosz nekem sem az erősségem... És gondolj bele... Most az egészet franciául... - mondta, mire megborzongtam. Ez még eszembe se jutott... - Ugye? - nézett rám.
- Hát... Jézusom. Eszembe sem jutott. - mondtam, de megszólalt a telóm és üvöltött belőle a Green Day American Idiot-ja. Elképedve nézett rám, aztán megnézte a felsőmet is. Gyorsan felvettem a telót és szóltam Lulunak, hogy tegye le, és figyeljen a saját párjára.
- Te szereted a GD-t?? - kérdezte döbbenten, mire elmosolyodtam.
- Hogy szeretem-e? Immáádomm!! - mondta nevetve. - De szeretek még egy csomó bandát.
- Például?
- Hát... MCR, AC/DC, Metallica, KoRn, Nirvana, FOB és még egy csomó minden. - nevettem. - És te? Milyeneket szeretsz?
- Ugyanezeket és még a Jet és talán még a The Asteroids Galaxy Tour is. - nevetett. De ééédes!!!
- Ahamm.
- FIGYELEEEM!!! - üvöltött az ofő. - Azt fogjuk csinálni, hogy körbeállunk, esetleg ülünk!! Mondok egy nevet bemutatkozik és válaszol a kérdésekre!!! MOST!!!! - ordította. Élmény volt. Esküszöm. Mikor abbahagyta az üvöltözést egymás szemébe néztünk Ricsivel és elröhögtük magunkat. Háhá. De jóó! Összehaverkodtunk. Körbeálltunk. Kiki kezdett. Vicces volt. Jó fej a csaj.
- Kiki vagyok. - mondta mire az ofő kiakadt és azt mondta a rendes nevét mondjuk. - Jó Kinga. Tessék. Kérdés? - kérdezte. Mindannyian röhögtünk. - Nincs? Oké. Én végeztem. - mondta. A nevetés még hangosabb lett.
- Rendben. - forgatta a szemét az ofőnk. Most nézem... Van vele még egy tanár! Ezek szerint az ismeretlen lesz az a-soké. Juhé. Egy rejtély megoldva. - Következő!
- Becky vagyok, gondolom tudjátok hány éves - néztem körbe unottan. - Anyukámmal élek, december másodikán van a szülinapom és mindenem a zene. A kedvenceim: MCR, AC/DC, Nirvana, Green Day, KoRn, Metallica, FOB. A barátnőim: Kiki, Lulu, Lola, Viki és Fló. Ennyi elég? - kérdeztem az ofőtől, mikor bólintott.
- LuCA vagyok, de nehogy annak merjetek hívni, inkább LuLU. Kössz. - nézett körbe. - Kábé ugyanaz mint amit Becky mondott, csak én apámmal és anyámmal élek, és van egy húgom. - sorolta unottan.
- Oké, Viki vagyok hívhattok Vikának is és csak akkor hívnak Viktóriának, ha sz*rban vagyok. - lépett előrébb Vika. Röhögéssel díjaztuk az emlékezetes belépőjét. - Jöhetnek azok a számok amiket elsorolt Becky, csak nálam a Metallica kilőve. Végeztem. - mondta és visszalépett.
- Lola vagyok. Ha valakinek kérdése van az keressen meg. - mondta és hátralépett a körbe.
- Gyerekek!! - mondta az ofő és éppen elkezdett volna magyarázni, de aztán lemondóan legyintett egyet és tovább figyelte az egyre rövidebb beszámolókat.
- Ricsi vagyok, szüleimmel élek, imádom a zenét, szeretek BMX-ezni. Kérdés? - vonta fel a szemöldökét. Én mosolyogva figyeltem őt. Mikor visszalépett a körbe rám kacsintott. Úristen. Majdnem elájultam.
- Flóra vagyok, hívhattok Flónak is ha tetszik, apámmal élek, zene jöhet, amit Becky mondott. Csak FOB kilőve. Nem jön be - rázta a fejét elgondolkodva. - Ennyi. Ha kérdésed van megtalálsz velük. - mondta és ránk mutatott. Én röhögve ráztam a fejem.
- Gábor vagyok - mondta az egyik pasi kissé összeborzongva a saját neve hallatán - de Gabnek hívjatok lécc. Kössz. Haverjaim: Ricsi, Dave, Pííítööör - mondta röhögve - és ennyi.
- Dave vagyok, jöhetnek azok a zenék amiket öhm... Becky mondott. Szüleim elváltak, apámmal élek. Van egy öcsém. Kész - mondta és röhögve összepacsizott az egyik sráccal, mint később kiderült ő "Pííítööör".
- Peter vagyok, zenék ugyanazok, csak FOB kilőve, viszont odamegy még a Black Sabbath, Iron Maiden, Deep Purple. - hátralépett. - Ja és nem "Pííítööör"!!!
- Alice vagyok, hívhattok Alnek is. Kedvenc énekeseim, bandáim: Beyoncé, Taylor Swift. Általánosban iskolaelső voltam, ezen a gimiben sem szeretnék változtatni - nézett körbe fenyegetően. Egyöntetű röhögés volt rá a válasz. Kissé megalázottan (de ezt ő nem mutatta, csak fennhordta az orrát) visszalépett.
- Rosalie vagy, de légyszi hívjatok Rose-nak. Köszi - nézett körbe - Kedvenceim ugyanazok amiket Al mondott. A nagymamáméknál élek, anyukámék Magyarországon maradtak.
- Rendben. Remélem mindenki figyelt - nézett körbe az öfő. - És most futás vacsorázni, de előtte még el szeretném mondani, hogy vacsora után tábortűz!!! - mosolygott. - Itt találkozunk - az utolsó szavakat nem hallotta senki, mert elrohantunk kajálni. Éppen azt ecseteltem Flónak, kissé lemaradva a többiektől, hogy Ricsi mennyire, de mennyire helyes.
- Aham tényleg. - mondta, de aztán suttogóra fogta. - Én Gabre vetettem szemet... - vallotta be, mire leesett az állam.
- Úúúristeeen!!! - mondtam elképedve. - De amúgy igazad van, téll tök helyes ő is. Most viszont futás kajálni mert éhen halok. - fogtam karon és elrohantunk mindenki mellett a kajáldába. A kajáról csak annyit, hogy semmi extra nem volt. A tábortűz elmaradt, mert elkezdett szakadni az eső úgyhogy a két tanár bezavart minket a szobáinkba. Gyorsan elaludtam. De jó volt ez a nap...
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]-->
4. rész
Na hali :) Szerintünk elég izgi lett a 3. feji, úgyhogy jöttünk a negyedikkel :D Jó olvasást!!! :)
2011. augusztus 22.
Alig bírtam lehunyni a szemem egész éjjel. El sem hiszem, hogy mi történt. Tegnap elfelejtettem mondani, hogy annyit késtünk, hogy nem tudtunk megállni a "Meglepi helyen" úgyhogy majd visszafelé. Reggel már 4:30 körül nem bírtam tovább. Igyekeztem lassan kiszállni az ágyból és kirángatni a ruháimat a bőröndömből, de elég gyorsan sikerült. Aztán hirtelen a frászt hozta rám valaki, úgyhogy ijedtemben megpördültem a tengelyem körül.
- Mit csinálsz?? Te sem tudsz aludni? - suttogta Fló szomorúan. Éreztem a hangjában, hogy bármikor kitörhet belőle a sírás úgyhogy gyorsan ledobtam a cuccaimat, és leültem mellé az ágyába és a nyakába borultam.
- Már nincsen semmi baj Fló, nyugodj meg - mosolyogtam rá szomorkásan. - Nyugi... - mondtam, de a szavamba vágott.
- Tudom... - suttogta. - És írtózatosan köszönöm!! Ha később jöttek volna a rendőrök, azaz ti is késtetek volna... Nem tudom mi lett volna. - nézett rám, és a félhomályban mérhetetlenül nagy hála csillogott.
- Ugyan már, tudod hogy ez a legkevesebb. - néztem mélyen a szemébe, mire lassan bólintott. - Akkor jó. És most. Örüljünk hogy nem lett semmi komolyabb baj. - mosolyogtam rá, mire hitetlenül nézett rám. - Ööö... Igen... A pozitív hozzáállásomról vagyok híres. - nevettem fel halkan, nehogy felébresszem a többieket. - És, ha engedik akkor megyünk kicsit vásárolni, hogy eltereljük a figyelmedet erről a "kis incidensről".
- Rendben - mosolygott rám őszinte hálával, Fló.
- Okés, megyünk zuhanyozni? Csak még a többiek előtt hogy elkerüljük a térdig érő vizet - mondtam miközben kuncogtam egy sort. Bólintott úgyhogy kirángattam a bőröndömből a smink cuccaimat, meg a törcsit meg az ilyesmiket... Mindent ami kell. Aztán felszedtem a földről a szétdobált ruháimat és elindultunk. Viszonylag hamar végeztünk, közben meg megdumáltuk, hogy ha vannak helyes fiúk, csak félre rángatjuk egymást és kibeszéljük. Hát ez bíztatóan hangzik.
- Na mehetünk? - kérdezte sokkal vidámabban. Bólintottam úgyhogy suttogva elindultunk. Bár megjegyzem már minden szobában égett a villany, de a biztonság kedvéért inkább csöndben maradtunk. Ahogy beléptünk a szobánkba, Loláék beszélgettek, és éppen indultak zuhanyozni.
- Zuhanyozni voltatok mi? - kérdezte Lola.
-Aha, ééés már sokkal jobban vagyook - mondta Flóra szinte dalolva. A csajok elismerően néztek rám, és csodálkozva rá.
- Azt látjuk - mondta Viki, és megölelte Flórát. A többiek is így tettek. Úgyhogy egy nagy kört alkottunk Fló körül. Aztán kopogtak. Az ofő volt.
- Ha elkészültetek és abbahagytátok az érzelgést - itt elég furcsán nézett ránk - akkor gyertek az ebédlőbe és reggelizzetek meg. - mondta, miközben folyamatosan mosolygott. Mi is elröhögtük magunkat és hagytuk szegény Flót levegőhöz jutni (ő volt a kör közepén...). Becsukta az ajtót és kiment. Luluék elmentek zuhanyozni, mi meg ott maradtunk és gondolkoztunk. Én az ágyamra dőltem és azon agyaltam, hogy ez a kis beszélgetés a fürdőben mindkettőnknek jót tett. A csajok viszonylag hamar visszaértek, úgyhogy elindultunk, miközben Lola folyamatosan dumált.
- És annyira dee annyiraa helyees - felyezte be a mondandóját ami kábé ezekből a szavakból állt: "helyes", "cuki", "okos"(??), "széééép a szemeee" stb... Az a lényeg hogy odafelé menet véletlen nekiment egy szőke hajú srácnak. Bár azt nem értem, hogy egy pillantásból hogyan tudta levágni, hogy az a srác "okos". Rá is kérdeztem mire felhúzta az orrát.- Megéreztem! - mondta, mire megtorpantunk végiggondoltuk a válaszát, és elröhögtük magunkat. Még ő is. Leértünk az ebédlőbe ahol nagy nyüzsgés fogadott minket. Amikor beléptünk a terembe egy pillanatra mindenki elhallgatott mi meg még mindig röhögtünk Lola válaszán, úgyhogy kérdőn néztek felénk. Aztán röhögve körülnéztem és találtam egy üres asztalt. Leültünk és szedünk magunknak kaját. Hát... Nem vagyok elájulva tőle, de találtam műzlit, úgyhogy én jól elvoltam. Ami pedig az osztályt illeti, (ők is magyarul dumáltak, úgyhogy tök jó lesz, nem kell fáradozni a franciával ) folyamatosan kérdőn pislogtak felénk... Gondolom a rock-cuccaink miatt. De mi, ha szabad így fogalmaznom, nagy ívben leszartuk őket. Csak röhögtünk egymáson, meg hülyültünk. Tiszta rock-família.
- Éééés... képzeljétek.. az nagyon nagy volt... Ettem a makarónit... és, hátt... Sikeresen leettem a kezem, a gatyám, a fölsőőm éés még a hajamba' is voltak tészta darabook... - újságolta Lulu, mire annyira röhögtünk, hogy már könnyeztem. - ikszdéééé - tette még hozzá gyorsan. Kétség kívül, mi voltunk a leghangosabb társaság az ebédlőben. Fél óra múlva sikeresen befejeztük a kajálást úgyhogy visszamentünk a szobánkba, kicsit rendet tenni. Amiből aztán csak az lett, hogy hanyatt feküdtünk az ágyamon, és dőlt belőlünk a hülyeség. Aztán meguntuk a bent létet. Fogtuk magunkat és kihúztunk az udvarra, leültünk egy padra és beszélgettünk. Aztán kijött az ofő, és elkiáltotta magát. Aztán elordította magát. Végül már üvöltött, hogy figyeljünk rá. Azt akarta mondani, hogy megyünk kirándulni. Na ezt max. fél perc alatt leszavaztuk, úgyhogy egész délután ment a döglés. Este a vacsináé odajött egy lány. Így ránézésre ő is a kicsit rockosabb stílus felé hajlik.
-Leülhetek? - kérdezte, mire bólintottunk. Leült és felénk nézett. Mi érdeklődve vizsgáltuk őt egy darabig mire mindannyian felröhögtünk. - Kiki vagyok. És ti? - kérdezte.
- Lola
-Lulu
-Viki
-Flóra, de a barátnőimnek csak Fló. - mosolygott.
-Becky - mutatkoztunk be. Hangosan felröhögtünk. Befogadtuk. Kiderült, hogy a mi szobánkban van ő is. Jézusom. Tényleg! Mások is vannak ott rajtunk kívül... Jó tudni. Hehe. Este elég későn aludtunk el, mert Kikit
2011. augusztus 22.
Alig bírtam lehunyni a szemem egész éjjel. El sem hiszem, hogy mi történt. Tegnap elfelejtettem mondani, hogy annyit késtünk, hogy nem tudtunk megállni a "Meglepi helyen" úgyhogy majd visszafelé. Reggel már 4:30 körül nem bírtam tovább. Igyekeztem lassan kiszállni az ágyból és kirángatni a ruháimat a bőröndömből, de elég gyorsan sikerült. Aztán hirtelen a frászt hozta rám valaki, úgyhogy ijedtemben megpördültem a tengelyem körül.
- Mit csinálsz?? Te sem tudsz aludni? - suttogta Fló szomorúan. Éreztem a hangjában, hogy bármikor kitörhet belőle a sírás úgyhogy gyorsan ledobtam a cuccaimat, és leültem mellé az ágyába és a nyakába borultam.
- Már nincsen semmi baj Fló, nyugodj meg - mosolyogtam rá szomorkásan. - Nyugi... - mondtam, de a szavamba vágott.
- Tudom... - suttogta. - És írtózatosan köszönöm!! Ha később jöttek volna a rendőrök, azaz ti is késtetek volna... Nem tudom mi lett volna. - nézett rám, és a félhomályban mérhetetlenül nagy hála csillogott.
- Ugyan már, tudod hogy ez a legkevesebb. - néztem mélyen a szemébe, mire lassan bólintott. - Akkor jó. És most. Örüljünk hogy nem lett semmi komolyabb baj. - mosolyogtam rá, mire hitetlenül nézett rám. - Ööö... Igen... A pozitív hozzáállásomról vagyok híres. - nevettem fel halkan, nehogy felébresszem a többieket. - És, ha engedik akkor megyünk kicsit vásárolni, hogy eltereljük a figyelmedet erről a "kis incidensről".
- Rendben - mosolygott rám őszinte hálával, Fló.
- Okés, megyünk zuhanyozni? Csak még a többiek előtt hogy elkerüljük a térdig érő vizet - mondtam miközben kuncogtam egy sort. Bólintott úgyhogy kirángattam a bőröndömből a smink cuccaimat, meg a törcsit meg az ilyesmiket... Mindent ami kell. Aztán felszedtem a földről a szétdobált ruháimat és elindultunk. Viszonylag hamar végeztünk, közben meg megdumáltuk, hogy ha vannak helyes fiúk, csak félre rángatjuk egymást és kibeszéljük. Hát ez bíztatóan hangzik.
- Na mehetünk? - kérdezte sokkal vidámabban. Bólintottam úgyhogy suttogva elindultunk. Bár megjegyzem már minden szobában égett a villany, de a biztonság kedvéért inkább csöndben maradtunk. Ahogy beléptünk a szobánkba, Loláék beszélgettek, és éppen indultak zuhanyozni.
- Zuhanyozni voltatok mi? - kérdezte Lola.
-Aha, ééés már sokkal jobban vagyook - mondta Flóra szinte dalolva. A csajok elismerően néztek rám, és csodálkozva rá.
- Azt látjuk - mondta Viki, és megölelte Flórát. A többiek is így tettek. Úgyhogy egy nagy kört alkottunk Fló körül. Aztán kopogtak. Az ofő volt.
- Ha elkészültetek és abbahagytátok az érzelgést - itt elég furcsán nézett ránk - akkor gyertek az ebédlőbe és reggelizzetek meg. - mondta, miközben folyamatosan mosolygott. Mi is elröhögtük magunkat és hagytuk szegény Flót levegőhöz jutni (ő volt a kör közepén...). Becsukta az ajtót és kiment. Luluék elmentek zuhanyozni, mi meg ott maradtunk és gondolkoztunk. Én az ágyamra dőltem és azon agyaltam, hogy ez a kis beszélgetés a fürdőben mindkettőnknek jót tett. A csajok viszonylag hamar visszaértek, úgyhogy elindultunk, miközben Lola folyamatosan dumált.
- És annyira dee annyiraa helyees - felyezte be a mondandóját ami kábé ezekből a szavakból állt: "helyes", "cuki", "okos"(??), "széééép a szemeee" stb... Az a lényeg hogy odafelé menet véletlen nekiment egy szőke hajú srácnak. Bár azt nem értem, hogy egy pillantásból hogyan tudta levágni, hogy az a srác "okos". Rá is kérdeztem mire felhúzta az orrát.- Megéreztem! - mondta, mire megtorpantunk végiggondoltuk a válaszát, és elröhögtük magunkat. Még ő is. Leértünk az ebédlőbe ahol nagy nyüzsgés fogadott minket. Amikor beléptünk a terembe egy pillanatra mindenki elhallgatott mi meg még mindig röhögtünk Lola válaszán, úgyhogy kérdőn néztek felénk. Aztán röhögve körülnéztem és találtam egy üres asztalt. Leültünk és szedünk magunknak kaját. Hát... Nem vagyok elájulva tőle, de találtam műzlit, úgyhogy én jól elvoltam. Ami pedig az osztályt illeti, (ők is magyarul dumáltak, úgyhogy tök jó lesz, nem kell fáradozni a franciával ) folyamatosan kérdőn pislogtak felénk... Gondolom a rock-cuccaink miatt. De mi, ha szabad így fogalmaznom, nagy ívben leszartuk őket. Csak röhögtünk egymáson, meg hülyültünk. Tiszta rock-família.
- Éééés... képzeljétek.. az nagyon nagy volt... Ettem a makarónit... és, hátt... Sikeresen leettem a kezem, a gatyám, a fölsőőm éés még a hajamba' is voltak tészta darabook... - újságolta Lulu, mire annyira röhögtünk, hogy már könnyeztem. - ikszdéééé - tette még hozzá gyorsan. Kétség kívül, mi voltunk a leghangosabb társaság az ebédlőben. Fél óra múlva sikeresen befejeztük a kajálást úgyhogy visszamentünk a szobánkba, kicsit rendet tenni. Amiből aztán csak az lett, hogy hanyatt feküdtünk az ágyamon, és dőlt belőlünk a hülyeség. Aztán meguntuk a bent létet. Fogtuk magunkat és kihúztunk az udvarra, leültünk egy padra és beszélgettünk. Aztán kijött az ofő, és elkiáltotta magát. Aztán elordította magát. Végül már üvöltött, hogy figyeljünk rá. Azt akarta mondani, hogy megyünk kirándulni. Na ezt max. fél perc alatt leszavaztuk, úgyhogy egész délután ment a döglés. Este a vacsináé odajött egy lány. Így ránézésre ő is a kicsit rockosabb stílus felé hajlik.
-Leülhetek? - kérdezte, mire bólintottunk. Leült és felénk nézett. Mi érdeklődve vizsgáltuk őt egy darabig mire mindannyian felröhögtünk. - Kiki vagyok. És ti? - kérdezte.
- Lola
-Lulu
-Viki
-Flóra, de a barátnőimnek csak Fló. - mosolygott.
-Becky - mutatkoztunk be. Hangosan felröhögtünk. Befogadtuk. Kiderült, hogy a mi szobánkban van ő is. Jézusom. Tényleg! Mások is vannak ott rajtunk kívül... Jó tudni. Hehe. Este elég későn aludtunk el, mert Kikit
3. rész
Sziasztok!!! :) Szerintem elég hosszú lett,igyekeztünk bepótolni a lemaradást... :) Jó olvasást!!! :)
2011. augusztus 21.
Reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom és üvölt belőle a Nirvana Smells Like Teen Spirit-je. Na jó. Abban a pillanatban úgy ültem fel az ágyban mint akit egy kötéllel felrántottak. Gyorsan felkaptam, hogy legalább anyut ne ébressze fel.
-Szijjaaaa - köszönt a telefonba Flóra.
-Hellóó - üdvözöltem én is örömmel.
-Hol vagy? - kérdezte. - Csak mert másfél óra és indulunk...
- Hogy miiii?!?!?! - döbbentem le teljesen. - Én még csak most keltem fel...
-Akkor ajánlom, siess!! Mi már készen vagyunk, itt csövezünk a parkban.
- Oké, most nem tudok menni, össze kell pakolnom... Sziaa!! - köszöntem el és már le is tettem. Lerohantam a lépcsőn és gyorsan megreggeliztem miközben a hajamat vasaltam. Okés bevallom kicsit furcsán nézhettem ki, mert mikor anyu benyitott a konyhába olyan volt az arckifejezése, mint egy gülü szemű tehénnek aki ufót lát. Elröhögtem magam rajta, de aztán fel is sikítottam, mert amíg nem figyeltem a hajvasalónak a zsinórjával lelöktem a bögre tejet. Na akkor már anya is felébredt a bambulásból és jött segíteni nekem. Ez így ment is, mert ő vasalta a hajam én meg ettem. Mikor végeztünk, felrohantam és bepakoltam a bőröndbe. Lekiabáltam anyának, hogy jöjjön segíteni, mert nekem egy csomó dolgom van még. Anya feljött és lenézett az ágyamra. Abban a pillanatban fogta magát, lehajolt a bőröndömért és kirázott belőle mindent. Hát... a pakolás sem az erősségem, Miközben ő bepakolta azokat a ruhákat amiket az ágyra hajigáltam, újra megszólalt a telefonom, és az volt rá írva, hogy: Ismeretlen. Rendben - gondoltam. - gyors felveszem és megyek is fogatmosni...
-Igen? - kérdeztem mikor felvettem.
- Véres Kéz vagyok, fél óra múlva ott vagyok érted... - szólt bele egy hang a telefonomba. Egy normális ember megijedt volna, de én beleröhögtem a telómba.- Ha-ha-ha... Rohadt vicces vagy Viki, de most leteszem mert nem leszek készen... - szóltam még mindig vihogva. A háttérben hangos röhögés hallatszott, úgyhogy a többiektől is elköszöntem. Aztán rohantam fogat mosni. Miután megmostam, felvettem a rucit amit kikészítetettem. Egy pántos fekete felső, négyzet alakú kivágással, az elején pedig egy nagy Iron Man felirattal. Még egy fekete rövid nacit is felkaptam magamra, szögekkel a zsebénél. Igazi rocker-lány hatását keltettem, mondjuk nem is akartam mást... Ja, és elfelejtettem mondani, azért ma indulunk mert Meaux-ba megyünk, úgyhogy időben kell elkészülni. és azért most, mert tegnap találkoztunk a tűzijátéknál az ofővel, és mondta, hogy természetesen mindenkit értesít, erről az "apró kis változásról.." Aha. Tényleg. Apró kis változás, hogy egy nappal korábban megyünk. Okés. Nekem végülis tökmindegy. Miután elkészültünk megkértem anyut, hogy segítsen lecipelni a böhöm nagy bőröndömet a lépcsőn. Mikorra sikerült a hadművelet már csöngettek is és hallottam ahogy vihognak az ajtó előtt. Kinyitottam és beengedtem őket, aztán gyorsan felkaptam magamra a dzsekimet, közben megdicsérték a hajam. Na, erről az jutott eszembe, hogy nem tettem el a hajvasalómat. Úgyhogy nyithattuk ki a bőröndöt, és közös erővel lecsuktuk a tetejét miután betuszkoltam a szettet. Adtam egy gyors puszit anyunak, aztán elindultunk. A parkhoz sétálva folyamatosan találgattuk, hogy milyen lesz, lesznek-e helyes fiúk, bár ahogy ismerem magam, tuti, hogy találkozom eggyel... A parkban már egy csomóan várakoztak, megtorpantam.
-Oké, ezek mind a mi osztálytársaink? - kérdeztem furán.
-Hát... gondolom lesz 9/b is... meg cé.... meg esetleg dé is... bár azt kétlem. - röhögött fel. - Annyira nincsenek sokan...
-Őőő... Hol van Flóra??? - kérdezte Viki kicsit aggodalmasan. Erre mind megtorpantunk.
-Úristen... Hol van ?!?! - kérdeztem én is. - Ez nem lehet igaz... Hogy hagyhattuk el???
-Rendicsek. Jó tudom nincs meg, de megkeressük. - mondta Lulu, aki úgy látszik az egyetlen tisztán gondolkozó közülünk S.O.S.-ben. - Becky, itt van a telód?
-Persze, fel is van töltve. - mondtam.
-Ok, én megyek Lolával. Viki, te mész Beckyvel. 10 perc múlva találkozunk. Sziasztok!! - fogta karon Lolát és elszaladtak. Nem kellett volna ekkora patáliát csapni, de tegnap a hírekben volt egy fazon, aki gyerekeket rabol el. Na ezen kiakadtunk, főleg, hogy Flóra eltűnt.
- Becky!! - ébresztett fel a gondolkozásomból Viki. - Induljunk!!! Felhívom őt, hátha... - kapta elő a mobilját. Elkezdtünk futni. Loholtam mellette,ő pedig idegesen rágózott, miközben folyamatosan azt motyogta "Gyerünk Flóra!!! Vedd már fel!!! ez csak egy vicc!! Vedd fel!! Nem lesz semmi baj!!..." és így tovább. Már én is teljesen kiakadtam. Viki nem figyelt rendesen, úgyhogy fogtam a karját és visszarántottam egy kocsi elől, mielőtt elgázolná. Aztán letette a mobilt. - Nem veszi fel... És bekapcsolt a hangposta. Hova mész?! - kiáltott utánam mert elkezdtem szaladni.
- Csak gyere!! Van egy ötletem!! - lihegtem. És kicsit elkezdtem kocogni, hogy Viki beérjen. - Gyorsan! - sürgettem.
- Áááá... Sejtem hova akarsz menni... - lihegte. Egészen visszarohantunk a házunkig, és a mellette levő sikátorba mentünk, ahol lefékeztem.
-Pssszt!!! - suttogtam. - Maradjunk csöndben. - Viki bólintott és próbáltunk nem lihegni. Valahol messzebb szipogást hallottam. Elindultam halkan a fal mellett. Már majdnem odaértünk, mikor megpillantottam két alakot. Az egyik lány volt... Flóra. Csakis ő lehetett. Egy pillanatra besütött a nap a félhomályba. És bingó. Ő volt az. A másik alak meg... Egy férfi!! Úristen... Ő az emberrabló... Hallottam ahogy franciául csalogatja Flórát... Karon ragadtam Vikit, és elkezdtem kihúzni őt a sikátorból. Intettem neki, hogy amint kiértünk hívja Lulut. Vadul kattogott az agyam... Anyát nem hívhatjuk, teljesen kiakadna... Oda kell érnünk időben a parkba... Nem szabad elkésnünk... Kit hívhatok...Kinek tudnám max. fél perc alatt elmagyarázni, hogy mi a szitu? - És akkor bevillant. - A rendőrség!!!! - mintha Viki tudta volna mire gondolok tárcsázta a számot és felém nyújtotta a telóját, én pedig felé az enyémet. Ahogy kiértünk már fel is vették..
-Halló, rendőrség? - kérdeztem franciául.
-Igen, miben... - kezdte a kérdést, de én már közbevágtam és franciául hadartam neki mindent.
- Megtaláltuk az emberrablót!!!!!!! Elrabolta a barátnőmet... a cím?? - gyorsan felpillantottam a mellettem lévő háznak a számára - G. Eiffel utca 12!!! - mondtam. - Siessenek!!! - aggodalmaskodtam. Biztosított róla, hogy már el is indultak. Letettem a telót és Viki szemébe néztem. - Jönnek. - mondtam, mire bólintott.
- Loláék is. Pár perc és itt vannak... - mondta a távolba kémlelve. - Ott vannak!! - kiáltott fel, de én lepisszegtem, nehogy meghalljon minket, az a fazon ott bent. - Jön a rendőrség... - suttogott.
- Úristen!!! Éppen időben... - kezdtem mondani Vikinek, de már csak az egyik rendőrnek sikerült.
-Hol vannak? - kérdezte. Mire magunk mögé mutattam de lepisszegtem, hogy maradjon csöndben. A rendőr bólintott, és a társainak intett és bementek a sikátorba.
-Úristen... - suttogta Lulu. Időközben ideértek.
-Jézusom, ez nem lehet igaz, szólt hisztérikusan Lola. - Hogy lehet, hogy ennyire nem figyeltünk rá?! - hüledezett. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy francia káromkodás, parancsolás, és üvöltözés szűrődik ki a sikátorból. Mindannyian ledermedtünk, és izgatottan néztünk a sötétbe. Lassan kijöttek, az emberek és hozták a rablót is. Flórát egy rendőr kísérte és nyugtatta, hogy "minden rendben lesz, semmi baj, elkaptuk, nyugodj meg..." Abban a pillanatban odapattantunk és átvettük a rendőrtől. Flórából kitört a zokogás. Felhívtam anyut, hogy adja meg az ofő számát. Megadta. Kérdezősködött, de nem mondtam semmit, így tolerálta a szótlanságom. Felhívtam.
-Jó napot kívánok! Mayer Rebeka vagyok, elméletileg ön lesz az osztály főnököm... - kezdtem.
-Szervusz, igen én leszek az. - nevetett a telefonba. - Miben segíthetek?
-A helyzet az, hogy kicsit késünk, a barátnőimmel, Flórával, Lucával, Vikivel és Lolával. Akadt egy kis gondunk. De sietünk oda. - magyarázkodtam.
-Rendben, és szabad tudnom miért? - kérdezte.
-Öhm... Elnézést, ehhez nincs jogom. Majd ha Flóra szeretné akkor elmeséli... - suttogtam. És szerintem az ofő kapcsolt.
-Jó, értem, nincs semmi gond. De siessetek. - mondta megértően. Bár szerintem gőze sem volt, hogy mi a szitu.
-Viszont hallásra.
-Szervusz. - köszönt el. Letettem a mobilt.
-Induljunk... - kezdtem, de aztán ránéztem Flórára. - Jó... Nincs semmi baj! Megoldottuk! Nyugi, Flóra!!!
-In.. dhul..hatunk... - szipogta. Lassan sétálva, szomorúan és Flórát nyugtatva elindultunk. Visszafelé egy másik úton jöttünk és kerestük Flóra telóját, amit állítása szerint, ahogy csörgött és fel akarta venni, kiverte a kezéből és eldobta. Elég hamar megtaláltuk. Mikor a parkba értünk ránéztem a lányokra mire ők bólintottak. Ugyanarra gondoltunk. Ami engem illet én végig ezen gondolkoztam.- Flóra - torpantunk meg, és belenéztem a szemébe. Végtelen hálát és szomorúságot fedeztem fel benne. - Menjünk egyáltalán? Nem lenne jobb itthon maradni? - kérdeztem őt, szigorúan, de csak megrázta a fejét.
- Mindig erre vártunk... És ráadásul meg is mentettetek... Ez a legkevesebb. - mondta mire bólintottam.
Az út többi részében csöndben voltunk a buszon. Aztán mire a szálláshoz értünk, méginkább semmi kedvünk nem volt beszélni, úgyhogy bedőltünk az ágyba.
2011. augusztus 21.
Reggel arra ébredtem, hogy csörög a telefonom és üvölt belőle a Nirvana Smells Like Teen Spirit-je. Na jó. Abban a pillanatban úgy ültem fel az ágyban mint akit egy kötéllel felrántottak. Gyorsan felkaptam, hogy legalább anyut ne ébressze fel.
-Szijjaaaa - köszönt a telefonba Flóra.
-Hellóó - üdvözöltem én is örömmel.
-Hol vagy? - kérdezte. - Csak mert másfél óra és indulunk...
- Hogy miiii?!?!?! - döbbentem le teljesen. - Én még csak most keltem fel...
-Akkor ajánlom, siess!! Mi már készen vagyunk, itt csövezünk a parkban.
- Oké, most nem tudok menni, össze kell pakolnom... Sziaa!! - köszöntem el és már le is tettem. Lerohantam a lépcsőn és gyorsan megreggeliztem miközben a hajamat vasaltam. Okés bevallom kicsit furcsán nézhettem ki, mert mikor anyu benyitott a konyhába olyan volt az arckifejezése, mint egy gülü szemű tehénnek aki ufót lát. Elröhögtem magam rajta, de aztán fel is sikítottam, mert amíg nem figyeltem a hajvasalónak a zsinórjával lelöktem a bögre tejet. Na akkor már anya is felébredt a bambulásból és jött segíteni nekem. Ez így ment is, mert ő vasalta a hajam én meg ettem. Mikor végeztünk, felrohantam és bepakoltam a bőröndbe. Lekiabáltam anyának, hogy jöjjön segíteni, mert nekem egy csomó dolgom van még. Anya feljött és lenézett az ágyamra. Abban a pillanatban fogta magát, lehajolt a bőröndömért és kirázott belőle mindent. Hát... a pakolás sem az erősségem, Miközben ő bepakolta azokat a ruhákat amiket az ágyra hajigáltam, újra megszólalt a telefonom, és az volt rá írva, hogy: Ismeretlen. Rendben - gondoltam. - gyors felveszem és megyek is fogatmosni...
-Igen? - kérdeztem mikor felvettem.
- Véres Kéz vagyok, fél óra múlva ott vagyok érted... - szólt bele egy hang a telefonomba. Egy normális ember megijedt volna, de én beleröhögtem a telómba.- Ha-ha-ha... Rohadt vicces vagy Viki, de most leteszem mert nem leszek készen... - szóltam még mindig vihogva. A háttérben hangos röhögés hallatszott, úgyhogy a többiektől is elköszöntem. Aztán rohantam fogat mosni. Miután megmostam, felvettem a rucit amit kikészítetettem. Egy pántos fekete felső, négyzet alakú kivágással, az elején pedig egy nagy Iron Man felirattal. Még egy fekete rövid nacit is felkaptam magamra, szögekkel a zsebénél. Igazi rocker-lány hatását keltettem, mondjuk nem is akartam mást... Ja, és elfelejtettem mondani, azért ma indulunk mert Meaux-ba megyünk, úgyhogy időben kell elkészülni. és azért most, mert tegnap találkoztunk a tűzijátéknál az ofővel, és mondta, hogy természetesen mindenkit értesít, erről az "apró kis változásról.." Aha. Tényleg. Apró kis változás, hogy egy nappal korábban megyünk. Okés. Nekem végülis tökmindegy. Miután elkészültünk megkértem anyut, hogy segítsen lecipelni a böhöm nagy bőröndömet a lépcsőn. Mikorra sikerült a hadművelet már csöngettek is és hallottam ahogy vihognak az ajtó előtt. Kinyitottam és beengedtem őket, aztán gyorsan felkaptam magamra a dzsekimet, közben megdicsérték a hajam. Na, erről az jutott eszembe, hogy nem tettem el a hajvasalómat. Úgyhogy nyithattuk ki a bőröndöt, és közös erővel lecsuktuk a tetejét miután betuszkoltam a szettet. Adtam egy gyors puszit anyunak, aztán elindultunk. A parkhoz sétálva folyamatosan találgattuk, hogy milyen lesz, lesznek-e helyes fiúk, bár ahogy ismerem magam, tuti, hogy találkozom eggyel... A parkban már egy csomóan várakoztak, megtorpantam.
-Oké, ezek mind a mi osztálytársaink? - kérdeztem furán.
-Hát... gondolom lesz 9/b is... meg cé.... meg esetleg dé is... bár azt kétlem. - röhögött fel. - Annyira nincsenek sokan...
-Őőő... Hol van Flóra??? - kérdezte Viki kicsit aggodalmasan. Erre mind megtorpantunk.
-Úristen... Hol van ?!?! - kérdeztem én is. - Ez nem lehet igaz... Hogy hagyhattuk el???
-Rendicsek. Jó tudom nincs meg, de megkeressük. - mondta Lulu, aki úgy látszik az egyetlen tisztán gondolkozó közülünk S.O.S.-ben. - Becky, itt van a telód?
-Persze, fel is van töltve. - mondtam.
-Ok, én megyek Lolával. Viki, te mész Beckyvel. 10 perc múlva találkozunk. Sziasztok!! - fogta karon Lolát és elszaladtak. Nem kellett volna ekkora patáliát csapni, de tegnap a hírekben volt egy fazon, aki gyerekeket rabol el. Na ezen kiakadtunk, főleg, hogy Flóra eltűnt.
- Becky!! - ébresztett fel a gondolkozásomból Viki. - Induljunk!!! Felhívom őt, hátha... - kapta elő a mobilját. Elkezdtünk futni. Loholtam mellette,ő pedig idegesen rágózott, miközben folyamatosan azt motyogta "Gyerünk Flóra!!! Vedd már fel!!! ez csak egy vicc!! Vedd fel!! Nem lesz semmi baj!!..." és így tovább. Már én is teljesen kiakadtam. Viki nem figyelt rendesen, úgyhogy fogtam a karját és visszarántottam egy kocsi elől, mielőtt elgázolná. Aztán letette a mobilt. - Nem veszi fel... És bekapcsolt a hangposta. Hova mész?! - kiáltott utánam mert elkezdtem szaladni.
- Csak gyere!! Van egy ötletem!! - lihegtem. És kicsit elkezdtem kocogni, hogy Viki beérjen. - Gyorsan! - sürgettem.
- Áááá... Sejtem hova akarsz menni... - lihegte. Egészen visszarohantunk a házunkig, és a mellette levő sikátorba mentünk, ahol lefékeztem.
-Pssszt!!! - suttogtam. - Maradjunk csöndben. - Viki bólintott és próbáltunk nem lihegni. Valahol messzebb szipogást hallottam. Elindultam halkan a fal mellett. Már majdnem odaértünk, mikor megpillantottam két alakot. Az egyik lány volt... Flóra. Csakis ő lehetett. Egy pillanatra besütött a nap a félhomályba. És bingó. Ő volt az. A másik alak meg... Egy férfi!! Úristen... Ő az emberrabló... Hallottam ahogy franciául csalogatja Flórát... Karon ragadtam Vikit, és elkezdtem kihúzni őt a sikátorból. Intettem neki, hogy amint kiértünk hívja Lulut. Vadul kattogott az agyam... Anyát nem hívhatjuk, teljesen kiakadna... Oda kell érnünk időben a parkba... Nem szabad elkésnünk... Kit hívhatok...Kinek tudnám max. fél perc alatt elmagyarázni, hogy mi a szitu? - És akkor bevillant. - A rendőrség!!!! - mintha Viki tudta volna mire gondolok tárcsázta a számot és felém nyújtotta a telóját, én pedig felé az enyémet. Ahogy kiértünk már fel is vették..
-Halló, rendőrség? - kérdeztem franciául.
-Igen, miben... - kezdte a kérdést, de én már közbevágtam és franciául hadartam neki mindent.
- Megtaláltuk az emberrablót!!!!!!! Elrabolta a barátnőmet... a cím?? - gyorsan felpillantottam a mellettem lévő háznak a számára - G. Eiffel utca 12!!! - mondtam. - Siessenek!!! - aggodalmaskodtam. Biztosított róla, hogy már el is indultak. Letettem a telót és Viki szemébe néztem. - Jönnek. - mondtam, mire bólintott.
- Loláék is. Pár perc és itt vannak... - mondta a távolba kémlelve. - Ott vannak!! - kiáltott fel, de én lepisszegtem, nehogy meghalljon minket, az a fazon ott bent. - Jön a rendőrség... - suttogott.
- Úristen!!! Éppen időben... - kezdtem mondani Vikinek, de már csak az egyik rendőrnek sikerült.
-Hol vannak? - kérdezte. Mire magunk mögé mutattam de lepisszegtem, hogy maradjon csöndben. A rendőr bólintott, és a társainak intett és bementek a sikátorba.
-Úristen... - suttogta Lulu. Időközben ideértek.
-Jézusom, ez nem lehet igaz, szólt hisztérikusan Lola. - Hogy lehet, hogy ennyire nem figyeltünk rá?! - hüledezett. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy francia káromkodás, parancsolás, és üvöltözés szűrődik ki a sikátorból. Mindannyian ledermedtünk, és izgatottan néztünk a sötétbe. Lassan kijöttek, az emberek és hozták a rablót is. Flórát egy rendőr kísérte és nyugtatta, hogy "minden rendben lesz, semmi baj, elkaptuk, nyugodj meg..." Abban a pillanatban odapattantunk és átvettük a rendőrtől. Flórából kitört a zokogás. Felhívtam anyut, hogy adja meg az ofő számát. Megadta. Kérdezősködött, de nem mondtam semmit, így tolerálta a szótlanságom. Felhívtam.
-Jó napot kívánok! Mayer Rebeka vagyok, elméletileg ön lesz az osztály főnököm... - kezdtem.
-Szervusz, igen én leszek az. - nevetett a telefonba. - Miben segíthetek?
-A helyzet az, hogy kicsit késünk, a barátnőimmel, Flórával, Lucával, Vikivel és Lolával. Akadt egy kis gondunk. De sietünk oda. - magyarázkodtam.
-Rendben, és szabad tudnom miért? - kérdezte.
-Öhm... Elnézést, ehhez nincs jogom. Majd ha Flóra szeretné akkor elmeséli... - suttogtam. És szerintem az ofő kapcsolt.
-Jó, értem, nincs semmi gond. De siessetek. - mondta megértően. Bár szerintem gőze sem volt, hogy mi a szitu.
-Viszont hallásra.
-Szervusz. - köszönt el. Letettem a mobilt.
-Induljunk... - kezdtem, de aztán ránéztem Flórára. - Jó... Nincs semmi baj! Megoldottuk! Nyugi, Flóra!!!
-In.. dhul..hatunk... - szipogta. Lassan sétálva, szomorúan és Flórát nyugtatva elindultunk. Visszafelé egy másik úton jöttünk és kerestük Flóra telóját, amit állítása szerint, ahogy csörgött és fel akarta venni, kiverte a kezéből és eldobta. Elég hamar megtaláltuk. Mikor a parkba értünk ránéztem a lányokra mire ők bólintottak. Ugyanarra gondoltunk. Ami engem illet én végig ezen gondolkoztam.- Flóra - torpantunk meg, és belenéztem a szemébe. Végtelen hálát és szomorúságot fedeztem fel benne. - Menjünk egyáltalán? Nem lenne jobb itthon maradni? - kérdeztem őt, szigorúan, de csak megrázta a fejét.
- Mindig erre vártunk... És ráadásul meg is mentettetek... Ez a legkevesebb. - mondta mire bólintottam.
Az út többi részében csöndben voltunk a buszon. Aztán mire a szálláshoz értünk, méginkább semmi kedvünk nem volt beszélni, úgyhogy bedőltünk az ágyba.
2. rész
Itt a második feji :))) Jó olvasást!!! :))
2011. augusztus 20.
Végkimerültség és mérhetetlenül nagy boldogság. Kábé így nevezném a mai napot. Reggel korán keltem, mivel ma tűzijáték is volt és vásárolnom is kellett. Miközben reggeliztem anyu éppen arról papolt nekem, hogy ne költsek nagyon sokat, nem kell mindent bepótolni egy fél nap alatt. - Jó - mondtam már huszadszorra.
-Jót tesz neked egy kis vásárlás, és remélem szerzel barátokat, és légyszives normális ruhákat vegyél amiket iskolába is fel lehet venni!! - nézett rám, felpillantva a főzésből. Elég furán nézhettem rá, mert elröhögte magát. - Rendben vettem a célzást... De siess különben nem fogsz végezni!
Így hát elindultam, egy rövidebb naciban és egy gémkapcsokkal átszúrt pólóban. A vásárlás szuper volt, igaz kicsit egyedül éreztem magam egy darabig, mert egy kávézóban mindenki az esti tűzijátékhoz kapcsolódó bulit szervezte. Természetesen franciául beszéltek, ami kicsit megnehezítette a dolgomat, hogy értsem is őket, de aztán folytattam az utamat és egy boltban a fülkék előtt találkoztam néhány magyar lánnyal is. Köszöntem nekik, mire elröhögték magukat és visszaköszöntek. - Elég régen találkoztunk már magyar lánnyal... Hogy hívnak? - kérdezte az egyik. - Engem Lucának, de mindenki csak Lulunak hív.
- Rebeka vagyok de hívjatok csak nyugodtan Beckynek. - mosolyogtam rájuk aztán a többiek is bemutatkoztak. Flóra egy szőke lány, ő is inkább a rockosabb zenéket kedveli, ahogy a többiek is. Viki, neki festett szőke haja van, alul egy pár fekete és felül néhány neon zöld tincse is van. Nekem is ilyen kell!!! - gondoltam miközben kicsodálkoztam magam a haján. És Lola, nagyon szép szeme van, tengerkék és szépen kisminkelte magát. Aztán hozzájuk csapódtam, és mindenfélékről beszélgettünk ( magyarul, úgyhogy az emberek furcsán néztek ránk, hogy nem tudták miről beszélünk ). Kiderült, hogy ők lesznek az osztálytársaim, úgyhogy mérhetetlenül boldog voltam, hogy nem egyedül fogok ücsörögni, hanem már vannak barátnőim is. Elmondták, hogy mi hogyan megy, és azt is megbeszéltük, hogy találkozunk a tűzijátéknál. Meghívtam őket ebédre, miután dobtam egy SMS-t anyunak, hogy mennénk egy páran kajálni hozzánk. Mikor hazaértünk mindenkinél volt vagy 10-15 szatyor tele napszemcsikkel, ruhákkal és kiegészítőkkel. Vihogva estünk be az ajtón, és bemutattam őket anyának. Igazán odavolt, hogy máris ennyi barátnőm lett. Miközben ebédeltünk, mindenféléről csevegtünk. Kaja után megkérdeztem, maradnak-e még, de azt mondták, hogy inkább mennének, mert korán reggel óta eljöttek otthonról és majd csörögnek, hogy mikor lesznek a tűzijátéknál (időközben megadtuk egymásnak a teló számunkat ). Az egész délutánom azzal telt, hogy kipakoltam a zacsikból mindent, hajat mostam, kiválasztottam a ruhámat, visszaszaladtam egy drogériába parfümért, mert most vettem csak észre, hogy kiömlött a bőröndömben (éljen, éljen! Ez nem is én lennék...) kiválasztottam a sminkem, megcsináltam és már öltözhettem is fel, mert indulás volt. Anyu is elég csini volt, a sminkje is szép volt, nem tudom miért öltözött ki ennyire ő nem az ilyen fajta... Mindegy - vontam meg a vállam - Új ország, új egyéniség... A tűzijátékra odaérve, megcsörgettem Lulut, hogy hol vannak mire röhögve közölte, hogy mögöttünk, meg akartak ijeszteni minket... Röhögve tettem le a telefonom, miközben hátrafordultam és egymás nyakába borultunk. Tudom, kicsit furcsa, hiszen még csak ma ismertük meg egymást, de ez a fél nap elég volt arra, hogy úgy érezzük mintha tesók lennénk.- Sziasztok!! - köszöntem és vihogva anyura néztem aki felvett (?) minket a telefonjával. - Ööö... Anyu? - kérdeztem furcsán mire azt mondta, azért vett fel minket, hogy megnézzük az arcunkat, mert elvileg " látnunk kellett volna, milyen arcot vágtunk" úgyhogy megnéztük, és egész jót derültünk magunkon. De rögtön abba is hagytuk, mivel elkezdődött. Ilyen szépet én még nem láttam... Még Pesten sem. Pedig az nagy szó. Mikor véget ért füttyögve, és tapsolva ünnepeltük meg. Aztán elköszöntünk egymástól, azzal a feltétellel, hogy holnap beszélünk, akár MSN-en, akár telefonon akár személyesen. Végül hazamentünk. Bedőltem az ágyamba és egyből aludtam is.
2011. augusztus 20.
Végkimerültség és mérhetetlenül nagy boldogság. Kábé így nevezném a mai napot. Reggel korán keltem, mivel ma tűzijáték is volt és vásárolnom is kellett. Miközben reggeliztem anyu éppen arról papolt nekem, hogy ne költsek nagyon sokat, nem kell mindent bepótolni egy fél nap alatt. - Jó - mondtam már huszadszorra.
-Jót tesz neked egy kis vásárlás, és remélem szerzel barátokat, és légyszives normális ruhákat vegyél amiket iskolába is fel lehet venni!! - nézett rám, felpillantva a főzésből. Elég furán nézhettem rá, mert elröhögte magát. - Rendben vettem a célzást... De siess különben nem fogsz végezni!
Így hát elindultam, egy rövidebb naciban és egy gémkapcsokkal átszúrt pólóban. A vásárlás szuper volt, igaz kicsit egyedül éreztem magam egy darabig, mert egy kávézóban mindenki az esti tűzijátékhoz kapcsolódó bulit szervezte. Természetesen franciául beszéltek, ami kicsit megnehezítette a dolgomat, hogy értsem is őket, de aztán folytattam az utamat és egy boltban a fülkék előtt találkoztam néhány magyar lánnyal is. Köszöntem nekik, mire elröhögték magukat és visszaköszöntek. - Elég régen találkoztunk már magyar lánnyal... Hogy hívnak? - kérdezte az egyik. - Engem Lucának, de mindenki csak Lulunak hív.
- Rebeka vagyok de hívjatok csak nyugodtan Beckynek. - mosolyogtam rájuk aztán a többiek is bemutatkoztak. Flóra egy szőke lány, ő is inkább a rockosabb zenéket kedveli, ahogy a többiek is. Viki, neki festett szőke haja van, alul egy pár fekete és felül néhány neon zöld tincse is van. Nekem is ilyen kell!!! - gondoltam miközben kicsodálkoztam magam a haján. És Lola, nagyon szép szeme van, tengerkék és szépen kisminkelte magát. Aztán hozzájuk csapódtam, és mindenfélékről beszélgettünk ( magyarul, úgyhogy az emberek furcsán néztek ránk, hogy nem tudták miről beszélünk ). Kiderült, hogy ők lesznek az osztálytársaim, úgyhogy mérhetetlenül boldog voltam, hogy nem egyedül fogok ücsörögni, hanem már vannak barátnőim is. Elmondták, hogy mi hogyan megy, és azt is megbeszéltük, hogy találkozunk a tűzijátéknál. Meghívtam őket ebédre, miután dobtam egy SMS-t anyunak, hogy mennénk egy páran kajálni hozzánk. Mikor hazaértünk mindenkinél volt vagy 10-15 szatyor tele napszemcsikkel, ruhákkal és kiegészítőkkel. Vihogva estünk be az ajtón, és bemutattam őket anyának. Igazán odavolt, hogy máris ennyi barátnőm lett. Miközben ebédeltünk, mindenféléről csevegtünk. Kaja után megkérdeztem, maradnak-e még, de azt mondták, hogy inkább mennének, mert korán reggel óta eljöttek otthonról és majd csörögnek, hogy mikor lesznek a tűzijátéknál (időközben megadtuk egymásnak a teló számunkat ). Az egész délutánom azzal telt, hogy kipakoltam a zacsikból mindent, hajat mostam, kiválasztottam a ruhámat, visszaszaladtam egy drogériába parfümért, mert most vettem csak észre, hogy kiömlött a bőröndömben (éljen, éljen! Ez nem is én lennék...) kiválasztottam a sminkem, megcsináltam és már öltözhettem is fel, mert indulás volt. Anyu is elég csini volt, a sminkje is szép volt, nem tudom miért öltözött ki ennyire ő nem az ilyen fajta... Mindegy - vontam meg a vállam - Új ország, új egyéniség... A tűzijátékra odaérve, megcsörgettem Lulut, hogy hol vannak mire röhögve közölte, hogy mögöttünk, meg akartak ijeszteni minket... Röhögve tettem le a telefonom, miközben hátrafordultam és egymás nyakába borultunk. Tudom, kicsit furcsa, hiszen még csak ma ismertük meg egymást, de ez a fél nap elég volt arra, hogy úgy érezzük mintha tesók lennénk.- Sziasztok!! - köszöntem és vihogva anyura néztem aki felvett (?) minket a telefonjával. - Ööö... Anyu? - kérdeztem furcsán mire azt mondta, azért vett fel minket, hogy megnézzük az arcunkat, mert elvileg " látnunk kellett volna, milyen arcot vágtunk" úgyhogy megnéztük, és egész jót derültünk magunkon. De rögtön abba is hagytuk, mivel elkezdődött. Ilyen szépet én még nem láttam... Még Pesten sem. Pedig az nagy szó. Mikor véget ért füttyögve, és tapsolva ünnepeltük meg. Aztán elköszöntünk egymástól, azzal a feltétellel, hogy holnap beszélünk, akár MSN-en, akár telefonon akár személyesen. Végül hazamentünk. Bedőltem az ágyamba és egyből aludtam is.
1. rész
Itt az első feji, reméljük sokan olvassátok majd!!!:))xoxo
2011. augusztus 19.
Hú. Végre ideértünk. Párizsba költöztünk, most éppen ülök az ágyamon és írok. Anya mondta, hogy mivel most költöztünk ide és még új leszek a gimiben (most kezdem a kilencediket) legyen egy kis társaságom. Hát nem is tudom... Mindegy, úgyis még csak nyár van. Na szóval, megígértem legjobb barátnőmnek, Annusnak, hogy tartani fogom vele a kapcsolatot, hiszen Pest és Párizs között van egy pár km... Az új házunk nagyon tetszik!! Kicsit modern, nagy ablakai vannak szép kertje amiben van egy medence és annak vagy egy kis kiugrója ami jakuzzi. Oké, most hogy így ezt elmondtam, kissé elkényeztetett, buta libának tűnök, de ez nem így van. Szeretek olvasni, táncolni és a zene a mindenem (főleg a rock, punk, ska és néha egy kis pop is jöhet). Gyorsan dobtam egy SMS-t Ann-nek hogy ne aggódjon, ideértünk épségben és hogy most kéne pakolni... Na igen. Lekiabáltam anyunak, hogy kell-e egy kis segítség mire azt mondta, hogy nem kell de a szobámban pakoljak össze. Rendben. Hát, úgy őszintén max. másfél óra alatt kész lettem volna, csak mivel én szeretek szöszmötölni az apróságokkal kb. 3 órámba telt. De nem baj. Aztán anya feljött és kért, hogy menjek segíteni a szekrényeket meg az ágyat felhozni a lépcsőn, és végül sikeresen berendeztük a szobámat. Egész szép lett. Mivel jó tanuló vagyok és voltam pár versenyen az érmeimet meg az okleveleket rendezgettem, míg anyu elment egy kis megbeszélésre a jövendőbeli ofő-mel. Hát virultan érkezett haza és vacsi közben mesélt, hogy mi volt.
- Az ofő nagyon lelkes, mindent elmesélt, hogy mi hogyan megy itt, adott egy példányt a házirendből, tessék - nyújtotta oda a vaskos köteget. Megrökönyödötten néztem rá és az ismert "ezt most komolyan mondod?! " pillantással méregettem, miközben kapkodtam a tekintetem a házirend és anya között. Ő csak elmosolyodott. - Nyugi Becky!! Ezek csak olyan csöppségek mint például, minden késés esetén igazolatlan óra, csak igazolással elfogadható a testnevelés elhalasztása - itt neheztelve pillantott rám - nem lesz semmi baj!
Na igen... Általánosban elég sokszor hivatkoztam arra, hogy fáj a hasam és ezért nem tudtam tesizni... Na de nem én voltam az egyedüli! Estére nagyjából kipakoltunk miközben anyu mesélt, hogy lesz gólyatábor, augusztus 21-28-ig. Ennek igazán örültem, mert közölte, hogy lesz gólyabál is. Na, most jött el az a pillanat, hogy eldöntöttem, holnap megyek vásárolni. Meg is kérdeztem anyut, aki rögtön elengedett. Kicsit furcsálltam a dolgot, hiszen eddig nem szokott csak így elengedni. De - gondoltam - Biztos csak azért van, hogy ne legyek ideges a suliban a gönceim miatt.
2011. augusztus 19.
Hú. Végre ideértünk. Párizsba költöztünk, most éppen ülök az ágyamon és írok. Anya mondta, hogy mivel most költöztünk ide és még új leszek a gimiben (most kezdem a kilencediket) legyen egy kis társaságom. Hát nem is tudom... Mindegy, úgyis még csak nyár van. Na szóval, megígértem legjobb barátnőmnek, Annusnak, hogy tartani fogom vele a kapcsolatot, hiszen Pest és Párizs között van egy pár km... Az új házunk nagyon tetszik!! Kicsit modern, nagy ablakai vannak szép kertje amiben van egy medence és annak vagy egy kis kiugrója ami jakuzzi. Oké, most hogy így ezt elmondtam, kissé elkényeztetett, buta libának tűnök, de ez nem így van. Szeretek olvasni, táncolni és a zene a mindenem (főleg a rock, punk, ska és néha egy kis pop is jöhet). Gyorsan dobtam egy SMS-t Ann-nek hogy ne aggódjon, ideértünk épségben és hogy most kéne pakolni... Na igen. Lekiabáltam anyunak, hogy kell-e egy kis segítség mire azt mondta, hogy nem kell de a szobámban pakoljak össze. Rendben. Hát, úgy őszintén max. másfél óra alatt kész lettem volna, csak mivel én szeretek szöszmötölni az apróságokkal kb. 3 órámba telt. De nem baj. Aztán anya feljött és kért, hogy menjek segíteni a szekrényeket meg az ágyat felhozni a lépcsőn, és végül sikeresen berendeztük a szobámat. Egész szép lett. Mivel jó tanuló vagyok és voltam pár versenyen az érmeimet meg az okleveleket rendezgettem, míg anyu elment egy kis megbeszélésre a jövendőbeli ofő-mel. Hát virultan érkezett haza és vacsi közben mesélt, hogy mi volt.
- Az ofő nagyon lelkes, mindent elmesélt, hogy mi hogyan megy itt, adott egy példányt a házirendből, tessék - nyújtotta oda a vaskos köteget. Megrökönyödötten néztem rá és az ismert "ezt most komolyan mondod?! " pillantással méregettem, miközben kapkodtam a tekintetem a házirend és anya között. Ő csak elmosolyodott. - Nyugi Becky!! Ezek csak olyan csöppségek mint például, minden késés esetén igazolatlan óra, csak igazolással elfogadható a testnevelés elhalasztása - itt neheztelve pillantott rám - nem lesz semmi baj!
Na igen... Általánosban elég sokszor hivatkoztam arra, hogy fáj a hasam és ezért nem tudtam tesizni... Na de nem én voltam az egyedüli! Estére nagyjából kipakoltunk miközben anyu mesélt, hogy lesz gólyatábor, augusztus 21-28-ig. Ennek igazán örültem, mert közölte, hogy lesz gólyabál is. Na, most jött el az a pillanat, hogy eldöntöttem, holnap megyek vásárolni. Meg is kérdeztem anyut, aki rögtön elengedett. Kicsit furcsálltam a dolgot, hiszen eddig nem szokott csak így elengedni. De - gondoltam - Biztos csak azért van, hogy ne legyek ideges a suliban a gönceim miatt.
2012. január 10., kedd
Infó :)
Na sziasztok!! :)
Reméljük tetszik az új style és az új fejezet :)
Na íme a verseny témája... Novella és/vagy vers író verseny :)) A határidő pedig: február 22 :) Reméljük elég idő lesz az íráshoz. :) És azt még elmondanám, hogy nem muszály újat írni, elég egy régit is beküldeni (ezt a novellákra értem természetesen.)
Az "alkotásokat" ( :D ) erre az e-mail címre szeretnénk kérni: tarkovikata@gmail.com :)
Sok sikert és jó olvasást kívánunk! :)
Reméljük tetszik az új style és az új fejezet :)
Na íme a verseny témája... Novella és/vagy vers író verseny :)) A határidő pedig: február 22 :) Reméljük elég idő lesz az íráshoz. :) És azt még elmondanám, hogy nem muszály újat írni, elég egy régit is beküldeni (ezt a novellákra értem természetesen.)
Az "alkotásokat" ( :D ) erre az e-mail címre szeretnénk kérni: tarkovikata@gmail.com :)
Sok sikert és jó olvasást kívánunk! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)